Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Szerzetesség - ma?
előtt állnak”. Ki érti ezt? Megállók egy szép lombkoszorús fa előtt. Ha pusztul a korona, tudom, hogy baj van a gyökérrel. Vagy talán a légköri szennyeződés az oka mindennek? Igen, ahol jó a klíma, ahol jó az atmoszféra és jó a termőföld, ott egészségesen fejlődnek a fák. De hiszen elsősorban a fák lehelik a jó atmoszférát, és a lehulló lombok az erdő fáinak legjobb talajnemesítői. Hol van hát a kezdet és hol a vég? Vagy talán a kettő nincs is olyan messze egymástól? És így a szerzetesség is az élet misztériumának egy része lenne? Olyan korban élünk, amelyben sok minden ellentmondásos. A tiszta szívű, egészen önzetlen ember vajon megvalósítható eszmény-e vagy csak illúzió? A szerzetesi életforma vajon gyógyszer-e a beteg világ sebeire, vagy csupán különcködők lelki narkotikuma? - Mindjárt meg kell mondanunk, hogy amikor mi szerzetességről beszélünk, Corona Bamberghez hasonlóan elsősorban annak monasztikus formáját értjük, amely a XII—XIII. századig egyértelműen és minden külső társadalmi profil (misszionálás, tanítás, betegápolás stb.) nélkül egyszerűen az evangéliumi tanácsok követésével akarta Isten dicsőségét és az emberek üdvét szolgálni. Az egyház nyelvén ezek a monachusok, míg a később alapított szerzetesi intézmények tagjai a religiosu- sok. Magyar nyelvünknek nincs külön szava erre. Azt viszont vallanunk kell, hogy a gyökér közös, az Evangéliumban megfogalmazódó tökéletesség-eszmény, amely magától Jézustól való, az általános parancsokon felül az evangéliumi tanácsok életté váltása: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van, és árát oszd szét a szegények közt, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, kövess engem.” (Mt 19,21) Ennek az élethivatásnak igazi feszültségét a megdöbbent, magyarán „szíven talált” tanítványoknak mondott kiegészítő jézusi szó adja meg: „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges” (uo. 26. vers). Vagyis ennek az életnek a megvalósítója maga az Isten Lelke - az emberben. Az első keresztény századokban is, és ma is! A KERESZTÉNY SZERZETESI ÉLETFORMA ELŐZMÉNYEI Ha a szerzetességet az elérhető emberi tökéletesség életformájának tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy a szerzetes intézmény egyetemes vallásszociológiai képződmény. Előbb vagy utóbb minden vallásban megjelenik, mint az önmagát tisztátalannak érző embernek a tisztához, a Szenthez, az Istenhez kapcsolódása, illetve az erre való törekvés állapota, életformája. Ez az életforma azután idővel mindenütt megtalálja a maga intézményesedésének útját és módját is. Az egyetemes vallástörténet először Keleten, pontosabban Indiában már a buddhizmus előtti időkben (a brahmanizmusban) tart számon a szerzetességhez hasonló ősi életformákat, amelyek ott Ázsiában „tipizálódnak” tovább az egyes népek és tájak karakterének megfelelően a buddhizmus sajátos vallási közösségeiben. Ilyen az államhatalmat is magába olvasztó tibeti lámaizmus, vagy oldalhajtásként a japán zen és a kínai taoizmus szerzetesi életformái. - Az iszlám vallás élő fája is megtermetté a maga „szerzetesi” intézményeit a szúfikban és a dervisekben, ugyanígy a középamerikai (mexikói és perui) ősi vallási kultúrák a maguk celibátusban élő papi közösségeivel, vagy az inkák szintén kolostor jellegű közösségeiben élő „napleányaival”. Mindezek vallástörténeti leg tanulmányozható igen érdekes külső formai hasonlóságokhoz, olykor egyenesen egyezésekhez vezethetnek. Tartalmilag azonban a bizonyos erkölcsi tökéletességre, tökéletes életformára törekvésen kívül lényegesen különböznek a már tételes isteni kinyilatkoztatáson alapuló ószövetségi zsidó vallás prófétai iskoláitól és esszénus közösségeitől, még a nemzedékünk szenzációjaként felfedezett (a közvetlen Krisztus körüli időkben élő) qumráni szerzetes jellegű közösségektől is, még inkább a Jézus Krisztus evangéliumi tanácsait követő keresztény szerzetesközösségektől. Ha az ószövetségi modellekről szólunk, tudnunk kell, hogy az evangéliumi tanácsokon alapuló szerzetesség gyökerei az ószövetségi prófétai intézményben rejlenek. Ez az intézmény része ugyan az ábrahámi és mózesi örökségnek, mégis a lélek szabadságának egészen különös megnyilatkozása és életté válása. A próféták különleges jelei és tanúi az eljövendő Isten Országának és Isten Lelke uralmának az 8
