Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Lukács László: A keresztények közéleti felelőssége
ségek is szabadpiaci versengésben kínálják magukat? Korábban, a rejtőzködés idején a keresztényeknek az elnyomás, a hátrányos megkülönböztetés ellenére is hűséges kitartást kellett gyakorolniuk. Most meg kell tanulniuk azt is, hogy magukat és az utánuk jövő fiatal nemzedékeket hogyan vértezhetik fel a hamis és alantas silányságok harsány agressziója ellen, amelyek a tömegtájékoztatási eszközökben, az utcai reklámokon keresztül, a szórakoztatóiparban, a kirakatokban, az élet megannyi területén kelletik magukat. Hogyan tudjuk önmagunk és a másként gondolkodók előtt higgadtan felmutatni, vonzóan megjeleníteni a sajátos keresztény értékeket, s védelmünkbe venni az emberi élet minimális alapértékeit? Hogyan tudunk kiállni a nyilvános életben megbúvó jogtiprások, hamisságok, becstelenségek ellen? Hogyan tudjuk felmutatni a keresztény értékeket az egyéni életformálásban, az emberi kapcsolatokban, a családi életben, a szakmai-munkahelyi helytállásban, az élet szenvedéseinek elviselésében? Ez persze nemcsak az egyes keresztények életalakítására, hanem a keresztény közösség egészére és az intézményes egyházra is vonatkozik. Ez a feladat egészében lelki-vallási jellegű. Ennyiben tehát nincs köze a politikához. Nem irányul politikai célokra, a politikai rend megszerzésére: az egyház minden állásfoglalásának a keresztény örömhírt kell tükröznie. Ennek hirdetése azonban szükségszerű következményekkel jár az emberek egyéni életére és közös együttélésére is, ennyiben pedig szükségszerűen részt kér a közéletben, ha tetszik, a szó tágabb értelmében vett politikában. Hazánkban négy évtizedes bénultság után most tanuljuk újra a demokráciát, az egyenrangúak között folyó igazi, türelmes párbeszédet, az erőszak helyett a higgadt érvelést, a különböző nézetűek összefogását a közös, jó célokért. Ebbe a tanulási folyamatba nekünk, keresztényeknek is be kell kapcsolódnunk, a II. Vatikáni zsinat szellemében. Csodálatos kihívás ez számunkra, Isten kegyelmi órája: krisztusi küldetéstudattal vállalunk felelősséget a világért, hazánkért.-2. Ennek a küldetésnek megvalósításához azonban a laikusoknak a magyar egyházban is meg kell kapniuk az őket megillető szerepet, felelős feladatkört. Szót kell kapniuk hívő szakembereinknek akkor, amikor az ő illetékességi körükbe eső döntések kimunkálása folyik. Egyházunk még erősen őrzi klerikális múltjának maradványait: sokan úgy vélik, hogy a papi hatalom minden területen mérvadó szaktekintélyt biztosít számunkra. Itt az ideje annak, hogy meginduljon a párbeszéd egyházunkon belül a laikusok és a klerikusok között. - Egy külföldi újságíró nemrégen néhány napos itt tartózkodása során felfigyelt rá: mindenki a „fórum” szót emlegeti. Valóban, új nyilvánosság van kialakulóban, a két- és sokoldalú párbeszéd új formái - ennek megteremtésére sürgető szükség van az egyházon belül is. Az egyház vezetőinek kell őrizniük és továbbadniuk a krisztusi örökséget - de ezt csak Krisztus szent népének egészével együtt tehetik. A laikusoknak életbölcsességüket, szakmai és h ívő tapasztalatukat meg kell osztaniuk papjaikkal, hogy így együtt fogalmazhassák meg korunk nyelvén az örök krisztusi üzenetet. Az együttműködésnek, egymás meghallgatásának új formát kell kialakítanunk egyházközségi, egyházmegyei és országos szinten egyaránt. Jellemzőnek tarthatjuk, hogy az esztergomi egyházmegyei zsinat meghirdetése országszerte milyen váratlanul erős visszhangot váltott ki a hívőkből, főleg a keresztény értelmiségből: annak első jelét látják ebben, hogy egyházunkban is megkezdődik a zsinati folyamat, Isten népének közös menetelése a történelem vándorútján, Isten kegyelmének közös ünneplése a liturgiában. Isten népének valódi közösséggé formálódása pásztoraik vezetésével. A készülődő új nemzeti közmegegyezésben helyet kell kapniuk a keresztény magyaroknak, de a magyar egyházaknak is. Több évtizedes megmerevedett gyakorlattal szakítva a kormányzat és a társadalom ma három területen engedi, sőt mintha el is várná a keresztények segítségét: -1. A nemzet értéktudatának formálásában, tehát az erkölcsi nevelésben. — 2. A szociális-karitatív munkában, a nincstelenek, elhagyottak, öregek, betegek gondozásában. — 3. A nemzeti öntudat, a történelmi múlt restaurálásában, a történelmi-nemzeti hagyományok újjáélesztésében. Ezeknek az elvárásoknak csak a zsinat szellemében tevékenykedő keresztények, a zsinat szellemében megújuló egyház tud megfelelni. A célok, alapelvek világosak, a feladat adott, - a végrehajtás reánk vár: a Szentlélektől kapott feladatként kell elvállalnunk. 86
