Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Lukács László: A keresztények közéleti felelőssége
nemcsak szakmai tapasztalatokra tesznek szert, hanem - a zsinat szavával - „bölcsességre” is. Ezt pedig nem nélkülözheti a tanítóhivatal akkor, amikor Isten akaratát fürkészi a történelemben. A zsinat még egy elvi jelentőségű döntést hozott a keresztény jelenlétről a világban. Az egyház még az igazság képviseletében sem kíván semmilyen erőszakot alkalmazni: tiszteletben tartja az emberi lelkiismeret szabadságát. Nem igényel magának hatalmat, hanem a Lélek erejével kívánja hirdetni Krisztus örömhírét. „Az az erő ugyanis, amelyet az egyház a mai társadalomba önthet, ebben az életre váltott hitben és szeretetben áll, nem pedig egy pusztán emberi eszközökre támaszkodó hatalom gyakorlásában.” (Gaudium et Spes 42.) A vallásszabadságról szóló nyilatkozat kimondja: „a társadalomban a vallás területén távol kell tartani a személytől a kényszer bármelyik formáját” (12.). Ugyanakkor viszont megkívánja az egyház teljes szabadságát is: „A társadalomban és minden közhatalom színe előtt jogot formál a szabadságra az egyház, mint az Úr Krisztus által rendelt lelki tekintély, amelynek isteni parancs adta a megbízást, hogy menjen el az egész világra és hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek. Igényt tart a szabadságra az egyház azon a címen is, hogy olyan emberek társasága, akiknek joguk van a világi társadalomban keresztény hitük parancsa szerint élni” (13.). Újszerű viszonylatok alakulnak ki tehát mind az egyházon belül, a klerikusok és a laikusok között, mind az egyházon kívül, a keresztények és a szekularizált állam kapcsolatában. Mindkét kapcsolatban meg kell még tanulnunk a párbeszédet, az egymás nézeteit tiszteletben tartó igazságkeresést. Amikor 1985-ben rendkívüli szinóduson értékelték all. Vatikáni zsinat eredményeit, akkor többen megállapították, hogy a zsinat által szándékolt keresztény jelenlét még nem valósult meg kellőképpen. Rush érsek (Ausztrália) például megállapította, hogy a keresztény üzenet „nem volt képes elég világos és vonzó képet rajzolni az egyházról korunk világában. Igen sok ember, közöttük katolikusok is, úgy érzik, hogy az egyház távol marad igazi gondjaiktól” (The Laity and the Extraordinary Synod 1985. Pro Mundi Vita, Bulletin 105.). Terrazas Sandoval püspök (Bolívia) hasonlóképpen nyilatkozott: „Az egyháznak az önelégültség helyett alázatosan, becsületesen és tisztelettel meg kell hallgatnia az igazságot, a történelem útján járó emberek gondjait és győzelmeit.” „Az egyháznak nagyobb szabadságot és cselekvési lehetőséget kell biztosítania azoknak a laikusoknak, akik a változó világ szolgálatába állnak, s gondoskodnia kell segítségükről, ha hivatásuk vállalása nyomán konfliktusokba keverednek.” Williams bíboros (Új-Zéland) szerint: „Korrekt elméleti tisztánlátásra van szükség, ha meg akarjuk teremteni a valódi integrációt az Isten ügyében és a világ ügyében tett erőfeszítéseink között, hogy ezek ne csupán egymás mellett haladjanak. Nem könnyű elfogadnunk azt, hogy Isten-szeretetünk a világhoz fűződő sokféle kapcsolatunkban valósul meg, ha nem értettük meg, hogy az Isten-közelség és a világhoz való közelség szorosan egybetartozik, s nincsenek ellentétben egymással.” Etchegaray bíboros, a Justitia et Pax pápai bizottság elnöke is azt vizsgálta, hogy az egyház szociális tanítása miért nem honosodik meg igazán a gyakorlatban. „Nem elég, hogy az egyházi tanítóhivatal absztrakt elveket megfogalmaz: sokkal jobban figyelnie kell azokra az elkötelezett keresztényekre, akik gyakran keresztre feszített lelkiismerettel próbálnak eleget tenni mind az egyház tanításának, mind a társadalmi és gazdasági ínség kiáltó szükségleteinek. Az ő figyelmes meghallgatásuk már jó alapot teremtene egy újabb szociális enciklika előkészítésére.” II. János Pál pápa pozitívan fogalmazta meg a világiak szerepét: „A laikusok sajátos hivatása és küldetése abban áll, hogy az evangéliumot életükkel hirdessék, s így vigyék bele az örömhírt kovászként annak a világnak valóságába, amelyben élnek. A világot formáló nagy erők - a politika, a tömegkommunikációs eszközök, a technika, a kultúra, a nevelés, az ipar és a munka - azok a területek, amelyeken a laikusok különleges módon is meghívást kaptak arra, hogy küldetésüket betöltsék. Ha ezek az erők olyan emberek kezében vannak, akik Krisztus igazi tanítványai, ugyanakkor 84
