Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)

1989 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kamarás István: Hitélet és közélet

politikai célok eszközévé. Ha azonban a misszió formája az érdeklődést felkeltő, kérdéseket, majd párbeszédeket „provokáló” magatartás, akkor a misszió egyben „közügyekben utazó” keresztények küldetése is.

„A gyerek előtt ne!” mondja a képmutató szülő. Mi lenne, ha nem tennénk a gyerekünk, a barátunk, a vitapartnerünk előtt vagy a közéletben azt, amit a Gyermek előtt nem tennénk. Vajon jelent-e majd a politikai életben pozitív választ provokáló kihívást a politikai ellenfelét felebarátjának tekintő keresztény? Hitelesebbé válik-e keresztények jelenlétében a politikusok metakommunikációja? Szentesíti-e, vagyis hát megszenteli-e végre a nemes cél az eszközöket? Fontos feladatok várnak a keresztényekre. Ezek nem csak a mi feladataink, hanem az egész nemzeté, de nekünk különleges szerepünk lehet bennük. Ha a nyugati gazdaság főszereplője az önző, a természetet leigázó, a hedonista és az individualista homo oeconomicus, s ha a szovjet típusú gazdaság egy célvezérelt, gyámolított, lojális, kollektivista és a termelést minden áron növelni kényszerített ember, akkor harmadik (negyedik, ötödik) utakat kell keresni, és a másokért élő, a természetet barátjának tekintő, a személyiséget tiszteletben tartó, magát a közösség egyszerre szabad és függő tagjának tekintő, a célracionalitás helyébe az értékracionalitást helyező emberre bízni a gazdaságot. Hogy az ilyen értékrenddel jellemezhető keresztény vállalkozó megjelenhet-e mint alternatíva, abban sokan kételkednek, de akadnak a keresztény közgazdászok és szociológusok között, akik például a Liska-féle modellt - a köz érdekében vállalkozó, képességtalentumait kamatoztató egyént - tartják a keresztény értékrenddel leginkább összeegyeztethetőnek.

Sem a technika negatív hatásait jobb technikával ellensúlyozni kívánó technokrata, sem a „Vissza a természetbe!” jelszót meghirdető „zöld” megoldás nem teremt békét ember és természet között, hanem csak a technikát az emberi értékek szolgálatába állító humanizmus, amelynek keresztény változata fontos bioetikai és a technoetikai megfontolásokat ajánl a tűzzel játszóknak. Remélhetően ebben a tekintetben nő a keresztények felelőssége és lehetősége is hazánkban.

Az ember egész-ségét szem előtt tartó, a szakszerűséget az okos szeretettel ötvözni kívánó keresztény nevelés alternatívája lehet a lélek nélkül iskolagyárnak és iskolakószerájoknak,10 s méghozzá nem csupán az új egyházi iskolák formájában, hanem egyrészt a keresztény tanárok egymásra találásával és aktivizálódásával, másrészt a kitűnő iskolát teremtő nem keresztény szövetségesek megtalálásával. Vallom, hogy a ma Magyarországon legkitűnőbb Zsolnai-féle iskolát leghatékonyabban éppen keresztények tudnák megvalósítani, mert számukra a másik ember a legfontosabb: az is, akihez le kell hajolni és az is, akire fel kell nézni.

Hatalmas és gyönyörű feladata a keresztényeknek a nagy adósság letörlesztése, a zsidó-keresztény kiengesztelődés művének létrehozása. Ebben nekünk, magyaroknak még külün adósságaink is vannak, pedig voltak olyan tanítómestereink is, mint Márton Áron, Apor Vilmos és Bibó István. Nagy feladatunk a cigányságot hazakísérni otthonába. A velük való dialógus az együttélés megvalósítása - mint ezt a minap ateista történész barátom kifejtette - semmiféle szociálpszichológiai és politikai trükkel nem lehetséges, csupán a felebaráti szeretet alapján.

Persze misszió terület az egész ország, de mennyire azok, a bulldozer nélkül is lepusztuló falvak, a szakmunkástanulók kollégiumai, a panelrengetegek, amelyben megkukulnak a magányos öregek. Társadalmunk, mint kollektív felebarát kire számíthat jobban, mint ránk keresztényekre?

Jegyzetek: 1. Gombár Csaba: A formák a társadalom védőszentjei. Magyar Nemzet, 1988. dec. 23. - 2. Vigilia 1987. 6. és 9., 1988. 2.szám - 3. 1988. 3. sz. - 4. Az esperesi kerület plébániai, a Hazafias Népfront, az Országos Közművelődési Központ és a Magyar Népfőiskolái Társaság-5. Aláírói Blanckenstein Miklós és Puchard Zoltán. - 6. Erről szól majd a Teológia következő számában megjelenő „Hogy íze legyen a sónak...” című írásom.-7. Hankiss Elemér: Pongyola társadalom. Helyi cselekvés. Bp. 1988. Magvető-8. Szentpéteri Zoltán népművelő megfogalmazása. - 9. Gombár Csaba: Ha érdekeinket ki akarjuk fejezni. Helyi társadalom, Bp. 1988. Magvető-10. Kamarás István-Zsolnai László: Egy humán reform körvonala. Bp. 1988. Kézirat.

<y

81