Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Somorjai Ádám: Gondolatok az ifjúsági hivatástisztázó lelkigyakorlatról
kezdet lehetőségét is megnyithatja. Örök például szolgál az Ige megtestesülése. Jézus Krisztus teljesen azonosult a zsidó kultúrával, de amikor evangéliuma átlépte Palesztina határait, akkor testet öltött a görög nyelvben és gondolkodásban. És később, amikor az egyház örökségül kapta a római birodalmat, átvette jogi, közigazgatási és irodalmi hagyományait. A példákat tovább lehetne sorolni. Am a lényeg mégiscsak az, hogy az inkulturáció nem az Ige megtestesülésének tetszőleges módja, hanem olyasvalami, ami a Logosz biblikusán igazolható lényegi immanenciájához tartozik. Bár meg kell állapítanunk, a Logosznak a zsidó kultúrában való megtestesülése és az evangéliumnak a későbbi korokban történt inkulturációja között csak szerény analógia áll fönn. Az inkulturáció kifejezést jobbára a harmadik világgal kapcsolatban szoktuk emlegetni, miközben teljesen megfeledkezünk Európa hagyományos értelemben vett keresztény országairól. De ha az egyház és a kultúra elkülönülésének föntebb említett példáira gondolunk, s egyfajta exkulturációról beszélünk, akkor sürgető igényként jelentkezik egy új inkulturáció feladata Európában. S a feladatot két területen kell vállalni: egyrészt a hagyomány leglényegesebb elemeinek átadásában, másrészt azoknak a fogódzópontoknak a felfedezésében, amelyek lehetővé teszik a modern élet tapasztalatainak és szimbólumainak összekapcsolását az evangéliummal. G. Ott szerint erre jó alkalmat kínál a konferencia témája, nevezetesen az ember értelemkereső igyekezete, mely megnyílhatik a transzcendencia előtt. Az élénk figyelemmel kísért és vitázó kedvvel követett előadásokat az egyes európai országok kateketikai körképéről tartott beszámolók egészítették ki. A résztvevők alapos értesüléseket szerezhettek Jan Charytanski jezsuita professzortól a lengyel, és Emilio Alberich szaleziánustól a spanyol hitoktatás jelenlegi helyzetéről. E két beható elemzést rövidebb jelentések követték, melyek hírt adtak a belga (Monique Fokét és Henri Derroitte), a francia (Vincent Ayel), a jugoszláv (Franc Skrabl) és a magyar (e sorok írója) hitoktatás időszerű kérdéseiről. Ezt követően a fórum kuratóriumot választott, és a két év múlva esedékes találkozó helyéül Svájcot vagy Magyarországot (Pannonhalmát) ajánlotta, s témájául a hitoktatás elvi megalapozását tűzte ki. A témaválasztás jelzi, a fórum az európai nyilvánosság színe elé kíván lépni, s kapcsolatot akar teremteni az Európai Püspöki Konferenciákkal, valamint az Európata- nács e kérdésben illetékes szervével. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy felismeréseivel és tanácsaival hozzájáruljon az európai katekézis hatékonyságához. Mert a segítségül hívott Lélek erejében világossá vált az ősi elkötelezettség: nem a lemondó elcsüggedés, hanem a közös összefogás segítheti elő az evangeiizációra szoruló mai európai ifjúság szolgálatát. A tét nem csekély, hiszen a legifjabb nemzedék valláserkölcsi felelősségétől függ az öreg Európa jövője. Mi, hittanárok az ifjúság szellemi-lelki újjászületését csak egy módon mozdíthatjuk elő: a „semper idem” és a „tempóra mutantur”, az evangéliumi üzenet változatlanságának és az idők változásának egyidejű vállalásával. Somorjai Ádám GONDOLATOK AZ IFJÚSÁGI HIVATÁSTISZTÁZÓ LELKIGYAKORLATRÓL ^Wdo4/ Hazánkban az utóbbi években jelentékenyen bővült az ifjúsági lelkigyakorlatok köre. A legrégibb típus az egyházközségi, kisközösségi, kirándulással egybekötött, legtöbbször nyári időben tartott néhány napos, egyhetes lelkigyakorlat, amelyről talán a legkevesebb a visszajelzés, de sokunknak vagy talán mindannyiunknak beépült 53 > 4\
