Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)

1989 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Somorjai Ádám: Gondolatok az ifjúsági hivatástisztázó lelkigyakorlatról

ifjúkori élményvilágába. A nyolcvanas évek elején megindultak az egyházmegyei szervezésű, általában hivatásébresztő jellegű lelkigyakorlatok, amelyeknek szeminári­umok vagy egyházi internátusok adtak helyet. 1988 nyarán indult meg Pannonhalmán a hivatástisztázó lelkigyakorlat, amelynek tapasztalatai még távol sem elegendőek arra, hogy összegezésükre kelljen gondolni, de néhány továbbvezető gondolat ébresztésére alkalmasak lehetnek. Pasztorális szempontból fontos volna kialakítani egyfajta tapasztalatcserét, netalán „lelkigyakorlat-szociológiát” is lehetne összeállíta­ni. Honnan jönnek a lelkigyakorlatozó fiatalok? Bármelyik típus esetén az egyházközség az, ahonnan a fiatalok jönnek, s a lelkigyakorlat befejeztével oda is térnek vissza. Az egyházközséget azonban átfogó értelemben kell vennünk, hiszen az is rész-közösségekből épül fel. A kisközösségekről esik ma a legtöbb szó, de ideális esetben azok hitélete is integrálódik az egyházközség hitéletébe, amelynek mind papjai, mind helyi adottságai kijelölnek egyfajta keretet. A lelkigyakorlat legyen tehát olyan alkalom, amelynek során az egyházközséget erősít­jük, az oda visszavezető utat egyengetjük, hogy egyházfogalmunk ne absztrakció legyen csupán, hanem élő, eleven, konkrét személyekből felépülő valóság. Ennek előmozdítása elsődleges feladat, miközben a lelkigyakorlatozók hitét és felkészültsé­gét kívánjuk növelni. Miért jönnek a lelkigyakorlatozó fiatalok? Erre vonatkozóan is hiányzanak a pontos felmérések és megbízható személyes tapasztalatok. Idáig az egyik legerősebb vélemény azt hangsúlyozza, hogy a hivatás­ébresztő lelkigyakorlatokra érkezők nem mindig vannak annak tudatában, mire is vállalkoztak. Lelkipásztoraik küldik őket, sok esetben csak a helyszínen értesülnek arról, hogy őket is leendő kispapoknak tekintik. A pannonhalmi ifjúsági lelkigyakorlat „hivatástisztázó”, egyrészt azért, mert „itt nem kell feltétlenül papnak lenni”, másrészt azért, mert - ha kevésbé is hangsúlyozzuk, mégis - a családi életre is hivatást kapnak a fiatalok, amely kimondottan nehéz és embert próbáló feladat, s erre alaposan kellene felkészülni, felkészíteni. Szent Ignác lelkigyakorlatos eszménye is a hivatás tisztázása, az isteni hívás személyre vonatkozó átelmélkedése, átimádkozása. Tisztáznom kell, mire hív engem Isten, hogy hűen engedelmeskedhessem a hívó szónak és vállalhas­sam küldetésemet. Mi az, amit maguk a fiatalok fogalmaznak meg? Legtöbben azt mondják, szükségük van csendre, néhány napos elvonulásra, Istennel és egyházzal való kapcsolatuk rendezésére; vannak olyanok, akiket a kíváncsiság hoz, vannak, akiket lelkipásztoruk küld - esetleg hoz-el. Motívumaik nem egységesek, személyre szabottak. Mindany- nyian rendelkeznek azonban azzal, ami a legfontosabb: nagy nyitottsággal, várnak valamit a lelkigyarkorlatot szervezőktől és tartóktól, továbbá követelményeket támasz­tanak magukkal szemben: saját döntésük meghozatalára készülnek igen komolyan. Hitük megerősödését, Isten-kapcsolatuk elmélyítését is említik, továbbá olyan esz­közöket, módszereket, netán könyveket vagy mást, amelyhez másutt nem jutnak hozzá. Hová érkeznek a lelkigyakorlatozó fiatalok? Egy ifjúsági - hivatástisztázó - lelkigyakorlat előkészítése mindig bizonytalan: a résztvevők előtte nem nagyon ismerik egymást, a lelkigyakorlatot vezető(k) is ismeretlenre vállalkoznak. Az első és legfontosabb feladat az összeismerkedés [a lelkigyakorlat vezető(i) már előtte ismerkedjenek meg legalább az ismert adatokkal, amelyek mögött személyek fognak jelentkezni], továbbá a közösséggé formálás. Ennek különböző lehetőségei vannak, de fontos az arányos, életkor szerinti bontás, kisebb csoportok kialakítása. Az életkor szerint kialakított program is törekedik arra, hogy ne zsúfolja túl egyoldalúan a lelkigyakorlatos napokat sem előadásokkal, sem túl sok (?!) imádsággal, hanem arányosan alakítsa ki a napirendet, amelyben legyen játék, zarándoklat, esetleg imavirrasztás stb. A hitélmény az, amely hosszabb távon 54

Next

/
Thumbnails
Contents