Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Somorjai Ádám: Gondolatok az ifjúsági hivatástisztázó lelkigyakorlatról
ifjúkori élményvilágába. A nyolcvanas évek elején megindultak az egyházmegyei szervezésű, általában hivatásébresztő jellegű lelkigyakorlatok, amelyeknek szemináriumok vagy egyházi internátusok adtak helyet. 1988 nyarán indult meg Pannonhalmán a hivatástisztázó lelkigyakorlat, amelynek tapasztalatai még távol sem elegendőek arra, hogy összegezésükre kelljen gondolni, de néhány továbbvezető gondolat ébresztésére alkalmasak lehetnek. Pasztorális szempontból fontos volna kialakítani egyfajta tapasztalatcserét, netalán „lelkigyakorlat-szociológiát” is lehetne összeállítani. Honnan jönnek a lelkigyakorlatozó fiatalok? Bármelyik típus esetén az egyházközség az, ahonnan a fiatalok jönnek, s a lelkigyakorlat befejeztével oda is térnek vissza. Az egyházközséget azonban átfogó értelemben kell vennünk, hiszen az is rész-közösségekből épül fel. A kisközösségekről esik ma a legtöbb szó, de ideális esetben azok hitélete is integrálódik az egyházközség hitéletébe, amelynek mind papjai, mind helyi adottságai kijelölnek egyfajta keretet. A lelkigyakorlat legyen tehát olyan alkalom, amelynek során az egyházközséget erősítjük, az oda visszavezető utat egyengetjük, hogy egyházfogalmunk ne absztrakció legyen csupán, hanem élő, eleven, konkrét személyekből felépülő valóság. Ennek előmozdítása elsődleges feladat, miközben a lelkigyakorlatozók hitét és felkészültségét kívánjuk növelni. Miért jönnek a lelkigyakorlatozó fiatalok? Erre vonatkozóan is hiányzanak a pontos felmérések és megbízható személyes tapasztalatok. Idáig az egyik legerősebb vélemény azt hangsúlyozza, hogy a hivatásébresztő lelkigyakorlatokra érkezők nem mindig vannak annak tudatában, mire is vállalkoztak. Lelkipásztoraik küldik őket, sok esetben csak a helyszínen értesülnek arról, hogy őket is leendő kispapoknak tekintik. A pannonhalmi ifjúsági lelkigyakorlat „hivatástisztázó”, egyrészt azért, mert „itt nem kell feltétlenül papnak lenni”, másrészt azért, mert - ha kevésbé is hangsúlyozzuk, mégis - a családi életre is hivatást kapnak a fiatalok, amely kimondottan nehéz és embert próbáló feladat, s erre alaposan kellene felkészülni, felkészíteni. Szent Ignác lelkigyakorlatos eszménye is a hivatás tisztázása, az isteni hívás személyre vonatkozó átelmélkedése, átimádkozása. Tisztáznom kell, mire hív engem Isten, hogy hűen engedelmeskedhessem a hívó szónak és vállalhassam küldetésemet. Mi az, amit maguk a fiatalok fogalmaznak meg? Legtöbben azt mondják, szükségük van csendre, néhány napos elvonulásra, Istennel és egyházzal való kapcsolatuk rendezésére; vannak olyanok, akiket a kíváncsiság hoz, vannak, akiket lelkipásztoruk küld - esetleg hoz-el. Motívumaik nem egységesek, személyre szabottak. Mindany- nyian rendelkeznek azonban azzal, ami a legfontosabb: nagy nyitottsággal, várnak valamit a lelkigyarkorlatot szervezőktől és tartóktól, továbbá követelményeket támasztanak magukkal szemben: saját döntésük meghozatalára készülnek igen komolyan. Hitük megerősödését, Isten-kapcsolatuk elmélyítését is említik, továbbá olyan eszközöket, módszereket, netán könyveket vagy mást, amelyhez másutt nem jutnak hozzá. Hová érkeznek a lelkigyakorlatozó fiatalok? Egy ifjúsági - hivatástisztázó - lelkigyakorlat előkészítése mindig bizonytalan: a résztvevők előtte nem nagyon ismerik egymást, a lelkigyakorlatot vezető(k) is ismeretlenre vállalkoznak. Az első és legfontosabb feladat az összeismerkedés [a lelkigyakorlat vezető(i) már előtte ismerkedjenek meg legalább az ismert adatokkal, amelyek mögött személyek fognak jelentkezni], továbbá a közösséggé formálás. Ennek különböző lehetőségei vannak, de fontos az arányos, életkor szerinti bontás, kisebb csoportok kialakítása. Az életkor szerint kialakított program is törekedik arra, hogy ne zsúfolja túl egyoldalúan a lelkigyakorlatos napokat sem előadásokkal, sem túl sok (?!) imádsággal, hanem arányosan alakítsa ki a napirendet, amelyben legyen játék, zarándoklat, esetleg imavirrasztás stb. A hitélmény az, amely hosszabb távon 54
