Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - KÖRKÉP - Mészáros István: Katolikus iskoláink nevelőmunkája 1920-1948 között
KÖRKÉP Mészáros István KATOLIKUS ISKOLÁINK NEVELŐMUNKÁJA 1920-1948 KÖZÖTT A katolikus ember az 1920-1948 közötti időszakban, akárcsak a korábbi századokban, az embert kiteljesítő, vagyis növelő, nevelő hatások sokszínű, változatos, ugyanakkor mélyen emberi közegében élt. Személyiséget alakító-gyarapító hatásokat sugárzott megszakítatlan folyamatosságban a vasárnapi szentmise, a prédikáció, a szentségek vétele, az ünnepek - értelmet s érzelmeket egyaránt magával ragadó liturgiával feldíszített - ritmikusan visszatérő sora. S ezt tovább erősítette a család- pasztoráció, a különféle katolikus egyesületek élete, az iskolai kötelező hitoktatás, a különféle társadalmi rétegekhez szóló, jól differenciált katolikus sajtó. Ebben az összetett, soktényezős katolikus nevelési rendszerben sajátos funkciót töltöttek be a katolikus iskolák. Trianon ugyan súlyos veszteségeket okozott a magyar katolikus iskolaügynek, de azután az új országhatárok között újjászerveződött a katolikus oktató-nevelő intézmények hálózata. Ennek törzsét a katolikus elemi népiskolák, a fiú- és leánygimnáziumok, valamint az óvónőképzők, tanító- és tanítónőképzők alkották. Mellettük fontos szerepet játszottak a különféle alsó- és középszintű szakiskolák, kollégiumok, konviktusok és egyéb nevelőintézmények is. A katolikus iskolák létének értelme, célja és feladata nyilvánvalóan ekkor is az volt, minta korábbi évtizedekben és évszázadokban: Tudatosan és nyíltan katolikus elkötelezettségű férfiak és nők nevelése-képzése a magyar társadalmi élet különféle tevékenységi területeire. E hagyományos alapfeladat azonban mindig sajátos színt kapott egy-egy történelmi korszai< kihívásaitól motiválva. Az 1920-1948 közötti időszak katolikus nevelésének speciális vonásai jól kitapinthatok. IRÁNYTŰ. 1920 tavaszán jelent meg a Zászlónk című katolikus ifjúsági folyóirat ekkor indított „Diákkönyvtár”-sorozatának első száma. Címe: „Iránytű a magyar diákok számára”. Szerzője Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök. A kis füzet anyagának legnagyobb része nem ekkor keletkezett. Neves szerzője azokat a diákpedagógiai tárgyú cikkeit gyűjtötte össze benne, amelyet a Zászlónk 1902-1918 közötti évfolyamaiba írt. Ez a tény is jelzi: a két világháború közötti magyar katolikus pedagógia gyökerei a század első másfél évtizedébe nyúlnak vissza, mégpedig az egész hazai katolikus nevelést gyökeresen megújító, korszerűsítő, ugyanakkor elmélyítő, modern lelkiséggel telítő diák-lelkipásztori központba, a Reg- numba. A budapesti, Damjanich-utcai iskolapasztorációs centrum papjai, rajtuk keresztül a magyar diákság számára írta Prohászka ezeket a pedagógiai cikkeket, s a Regnum terjesztette szét a fővárosi és vidéki hitoktatók, hittanárok és világi pedagógusok körében, ők vitték át azután ezeket az elveket a napi pedagógia konkrét gyakorlatába. Ezeket a korábban megfogalmazott alapvető nevelési gondolatokat foglalta újra össze 1920-ban kiadott füzetében a székesfehérvári püspök, iránytűként az 1920-szal kezdődő - súlyos politikai, gazdasági, társadalmi problémákkal egyaránt terhes - új évtized magyar katolikus diáksága és pedagógusai számára.1 Prohászka 1914-1918 között írt pedagógiai cikkeiből, illetőleg ezek 1920-ban összegyűjtött együtteséből egy XX. századi korszerű magyar katolikus pedagógia körvonalai bontakoznak ki. Ebben sok oldalról közelítette meg a modern katolikus nevelés lényegét. Csak nehezen lehet szép szecessziós esszé stílusú megfogalmazásait mai száraz szakmai prózában kifejezni. 25
