Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BLANCKENSTEIN MIKLÓSSAL, AZ ESZTERGOMI FŐEGYHÁZMEGYE IFJÚSÁGI MODERÁTORÁVAL - Széll Margit (feljegy.): Az ifjúság szolgálatában
beszélgetésekre. így alakulnak a kapcsolatok. Az ifjúsági találkozókon való részvétel, és a háttérszervezések alkalmával is létrejön az értékcsere. Dokumentált anyagaink vannak, amelyek átadhatók, bár ezek azért mindig személyre szabottak. Inkább alapötleteket, indításokat, bátorítást adok, hogy bizonyos közösségi munkákat hogyan lehet jól kialakítani. Fölösleges itt most évekre visszamenőleg felsorolnom, hány ilyen gazdagító barátság és munkakapcsolat adódott, ami engem is rendkívül gyarapítóit.- Befejezésként hadd ejtsek néhány szót egy olyan nehézségről, ami most mindannyiunk nehézsége. Aki volt katona, az tudja, hogy a gerillaháborút egészen más egyéniségek vezetik igazán jól, mint a reguláris háborút. Mi a különbség? A gerillaháborúban azok a jó vezetők, akik spontánok, ötletesek, a helyzethez jól alkalmazkodnak, tehát mobilak.- Most úgy látszik, az egyházunk életében is a „nagy egyéniségek” helyébe egyre inkább a csoportmunka lép. Nagyon sok nehézséget jelent ez. Hiszen, akik korábban kitűnően működtek önállóan, egyénileg, azok nagyon nehezen tudnak átállni az együttmunkálkodásra. Nagyon sok kollégám és barátom szenved ettől a problémától. Ez az egyik nehézség. - A másik a „hurrá”-hangulat veszélye, azoknak a rövid távú eredményeknek a sikere, amelyek mindazok számára nagyon könnyen jönnek, akiknek minimális egyéni adottságaik vannak - sokszor nagyon megtévesztenek minket. Ez azért van, mert nem tervezünk hosszú távra. Az egész egyházat hosszú távúra kell tervezni. Itt tehát bizonyos intézményekre van szükség. Okos intézményesülésre, összmunkára. Az ifjúsági lelkipásztorokat fel kell szabadítani az ifjúsági lelkipásztorkodásra! Hiszen ez a fiatal generáció egyre több olyan adminisztratív, illetve egyéb munkával van leterhelve, ami a lelkipásztori jellegű munkájukat akadályozza. Ha tehát egyházunk vezetői komoly és fontos feladatnak tekintik a lelkipásztorkodást, nem engedhetik, hogy papjaik ezt csak mellesleg, ún. plébániai adminisztratív munkák mellett tegyék. Nagyon reménykedek abban, hogy lesznek intézmények, önálló státuszok, tehát zsinati szinten gondoljuk át az egyház alapvető feladatait. Nagy lehetősége ennek a közeljövőben, legalábbis az esztergomi főegyházmegyében a Bíboros Ur által javasolt egyházmegyei zsinat. Félek azonban attól, hogy sokan ezt tulajdonképpen csak „intézményjavítgatásnak” tekintik, és nem alapvetően az „Egyház küldetését a mában” jellegű átgondolandó feladatnak. Ehhez mindenképpen egy igazi intézményreformnak kell kapcsolódnia. Készült 1988. szept. 29. Feljegyezte: Széli Margit 24
