Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bogyay Mária: Együtt sérült barátainkkal
félretették a búcsúestre. Ott mindannyian egymásra találtak, összeölelkeztek. A falu népe gyümölccsel és hatalmas tál palacsintával emelte a közösség jó hangulatát. - A hited meggyógyított. A távozás, a búcsúzás mindig megrázkódtatást jelent. A „Búzavirág” nyári táborozói azonban ezt nem érezték. Azt mondták, hogy jó volt nekik itt lenni. Akik pedig megismerték őket, megkapták a vak koldusnak, Timeus fiának, Bartimeusnak a hitét, és vele együtt a látás kegyelmét. Mindenki érezte, hogy a MESTER járt közöttünk. „Nyissátok meg a kapukat Krisztus előtt!...a személyes és társadalmmi élet minden területén.” Szívesen sietünk minden hívásra, bárhová, vidékre. Örömmel vettünk részt a hitoktatók továbbképzésében több helyen, ifjúsági vezetőképzésen, ifjúsági napokon, hittanokon. Jean Vanier előadásai is több egyházközségben nagy hatásúak voltak. Egyre több vidéki egyházközségben alakul újabb „Hit és Fény” közösség. A kezdeményezők részvesznek lelkigyakorlatainkon és „közösségi hétvégeinken”. Majd saját plébániájukra hívják meg régebben működő csoportunkat a helyi viszonyok megismerésére, tapasztalatcserére. A budapesti megnövekedett csoportok osztódnak, ami az elválás fájdalmával jár, de az újak befogadásának örömével is. Reméljük, egyre több és távolabbi egyházközséghez is eljuthatunk. Nem az az elsődleges célunk, hogy közösségünkhöz csatlakozzanak, hanem, hogy a sérült embereket tudják megfelelően értékelni, elfogadni, bárhol is éljenek. A bennük élő Krisztusnak igyekszünk kaput nyitni. Dr. med. KOVÁCS ISTVÁN, a budapesti Ulászló utcai Szent Lélek lelkészség igazgatója foglalja össze a sérültekkel való lelkipásztori munka értékeit: „Lelkészségi gyógypedagógus munkatársam által kerültem kapcsolatba a sérült gyerekekkel és szüleikkel. Tiszaalpáron, majd a sörédi plébánián nyaraltattunk 20-25 sérültet. A kapcsolat megmaradt, s attól kezdve kéthetenként találkoztam velük hittanóráimon és együtt éljük az egyházi év nagy ünnepeit (karácsony, húsvét) s a kicsinyek „nagy napjait” (Mikulás - Szent Miklós, farsang, gyermeknap). Magam hatévi gyermekorvosi működés után lettem pap. így jobban megértem, milyen érték rejlik a sokszor „látszatra” fogyatékosok lelkében. Kis kápolnánk közösségével elfogadtattam jelenlétüket. Tapintatosan előkészítve a sajnálaton hamar túljutottak, és most őszinte szeretettel segítik őket. A hívők bőkezű adományaikkal lehetővé teszik további közös nyaraltatásukat, ugyanis sem állami, sem egyházi hozzájárulást nem kapunk erre a célra. Közösségünk hittanosai is segítenek: ádventi és gyermeknapi játékgyűjtéssel stb., hogy el tudjuk látni védenceinket. Böjtben és év végén megtakarított zsebpénzükből „váltják” meg egy-egy szegényebb sorsú sérült négyhetes nyaralását. Nagyobb testvérek süteményt sütnek az útra a nyaralóknak. De nemcsak az Ulászló utcai kápolna híveire van jó hatással a sérültek közelsége. Sőréd község is befogadta őket, ahol már a hatodik nyarat töltötték a plébánián. A nyár közeledtével a hívek érdeklődnek, hogy jönnek-e újra. Amikor megjelennek, megélénkül a falu. Szívesen fogadják, sőt igénylik látogatásaikat, csirke- kacsanéző sétáikat. A falusiak a ház körüli építkezésben, karbantartásban segítenek önkéntesen, az asszonyok pedig a főzést vállalják. Ebben az évben a sörédi, a bodajki, a móri és a magyaralmási asszonyok egymással versengve hozták a nyersanyagot, a gyümölcsöt és süteményt stb., és áldozatosan főztek kb. 40 személyre. A közös szentmiséken az egész falu örül a vendéggyerekek sajátos aktivitásának. A felnőttek is szívesen kapcsolódnak be közös éneklésükbe. Szolgálatot vállalnak a gyerekek mellett középiskolások-zömmel a katolikus gimnáziumok tanulói - és főiskolások is. Már az év folyamán felkészülnek előadásokkal és gyakorlati foglalkozásokkal a felelősségteljes, és gyakran fizikailag is nehéz feladatra. Odaadják vakációjuk nagy részét. Vannak olyan munkába járó segítők is, akik csak akkor veszik ki szabadságukat, amikor ebben a nyaraltatásban részt vehetnek. A diákok és felnőttek szeretete, önfeláldozó készenléte és kemény 254
