Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)

1989 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bogyay Mária: Együtt sérült barátainkkal

belépni az együttérzés világába, együtt járni mások fájdalmával, osztozni sorsában.

„A világ szakadatlanul várja Isten fiainak kinyilatkoztatását.” Ezért érezzük felelősnek magunkat, hogy az evangélium megtapasztalt és megélt igazságairól tanúságot tegyünk. Mielőtt egyik vidéken a közösség alakulni kezd vagy akár csak egy nyári tábor indul, kapcsolatba lépünk a helyi egyházközségekkel. Tapasztalatainkkal sietünk seg ítségükre, hogy jobban megértsék ők is azokat, akiknek beszéde talán nehezebben érthető, mozdulataik lassúak, vagy arcuk harmóniája veszett el, de bennük is ott él Jézus. Ismerjük fel őt, kötelezzük el magunkat barátságunkkal szeretetükre. Olyan környezetet teremtünk számukra, ahol fejlődhetnek, gyakorolni tudják képességeiket az egész társadalom javára. Ehhez sok kisebb és nagyobb segítségre van szükségünk, hiszen mi is szegények vagyunk. Kéréseink is elősegítik az új kapcsolatok kiépítését. Semmiféle rendszeres egyházi vagy társadalmi segélyben nem részesülünk. De a Gondviselés segítségünkre siet ismerős és ismeretlen személyeken keresztül. A baráti közösség hatását legjobban az állami intézetekben elhelyezett barátainkon lehet lemérni. Sok intézet kéri, hogy egyre több sérült gondozottjukat patronáljuk. A gyakran depresszióba süllyedt, életkedvüket vesztett embereknek új reményt ad, hogy fontosak másoknak, várják őket barátaik.

VALENTOVICS TIBOR faddi plébános arról szól, mit jelent a „Hit és Fény” mozgalom egyházközsége életében.

„Egyik plébániám Faddon van, a Duna holt ága mellett. Ideális üdülőhely nyári tábor számára. Voltak már itt korábban is mozgássérültek, jól érezték magukat, de nem teremtődött igazi kapcsolat táborozok és egyházközségünk között. - A „Búzavirág” nyári tábora - Isten akaratából - rendkívüli hatást gyakorolt. - „Egy ember Jerikóba ment!... A „Hit és Fény” közösség fiatal vezetőinek ajánlották, hogy Faddon rendezzék nyári táborukat. Amikor szervezéshez fogtak, féltek. Nem attól, hogy rablók kezébe kerülnek mint a jerikói utas, hanem nagyobb aggodalmat keltett bennük az a hit, hogy nem lesz papjuk. Faddon kívül még három filiát látok el, sőt a nyáron egy ötödikben is helyettesítek. A közösség - tudva ezt - már éppen intézkedni akart, legyen legalább valaki, aki naponta megáldoztatja őket. Nagy örömükre szolgált, hogy Faddon mégis mindennap van szentmise. De milyen lélekemelők lettek a köznapi szentmisék a „Búzavirág” közösség jelenlétében. Nemcsak többen lettünk, hanem megfiatalodtunk és köztünk voltak a legkisebbek, a fogyatékosok, akiket az Ur annyira szeret. És köztük voltak a közösség vezetői, akik a nyári tábor idején példát adnak híveiknek is az irgalmas szeretetről. Nem maradt hatástalan egyházközségünk tagjaira az a tény, hogy mennyire szeretik egymást azok, akik most jöttek közénk. Hiszen köztünk még előfordul irigykedés, megszólás, közömbösség mások baja iránt.

Ugyancsak nem maradt hatás nélkül rám az sem, hogy a fogyatékosok is mennyivel jobban ismerik hitünket, mint közülünk néhányan. Ók is ministráltak. És nemcsak ismerik a hitet, hanem élik is. Étkezés előtt és után imádkoztak. A mi falunkban ez az ősi szép szokás már eltűnt. - Egy szamarainak is arra vitt az útja: Nemcsak a hétköznapi szentmiséken találkoztunk. Vasárnap eljött meglátogatni a csoportot a közösség pesti lelkésze. Csodálatos élményben lehetett részük azoknak a „szamaria- iaknak”, akik ritkán járnak templomba, esetleg csak éppen itt nyaraltak és be-benéze- gettek. A közösség egyik tagja most lett elsőáldozó az ünnepélyes zenés-énekes szentmisén. Ilyen még nem volt a faddi „katedrális” falai között. A faddi egyházközséggel együtt átzarándokoltunk a szomszédos Gerjenbe, a fatimai Szűz tiszteletére épített templomba újmisére, és újmisés áldásban is részesültünk. A gerjeni egyházközség tagjai süteménnyel várták a fiatalokat, de ők hozzá sem nyúltak. Nem azért, mintha nem ízlett volna, hanem azonnal elhatározták, hogy meghívják a faddi és a gerjeni egyházközséget is a saját búcsúünnepségükre. A gyerekek a kapott süteményt

253