Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BLANCKENSTEIN MIKLÓSSAL, AZ ESZTERGOMI FŐEGYHÁZMEGYE IFJÚSÁGI MODERÁTORÁVAL - Széll Margit (feljegy.): Az ifjúság szolgálatában
- A probléma inkább az, van-e bizalom és van-e vállalkozókészség az emberekben. Sokkal inkább az egzisztenciális kérdések izgatják őket, és barátokra vágynak. Ahol tehát barátságot kínálnak fel nekik, és úgy érzik, hogy személyes életükben kapnak szeretetet, az ottlévőknek megszólító erejük van. Én nem vagyok „tanúságtevő” típus. Hogy valaki hívővé váljék és megkapja ehhez az Úristentől a kegyelem ajándékát, azt a jó megalapozás elősegítheti. És éppen ezen a területen tudunk valamit tenni. Ott, ahol 100 fiatal van együtt, pl. a szentmisén, ez jelzi azt, hogy a jelenlévőket valami egyátalán érdekli. Most, aki kitart, az személyesen is beljebb kerül a körbe. Eljöhet egy beszélgetésre, van ingyenes kölcsönkönyvtárunk. Nyaranta táboraink egy része nyitott, bárki jelentkezhet. Egy hetet, tíz napot töltünk együtt, előadókat hívunk, közösen beszélgetünk, lelki programokat adunk. A fiatalokban is nagyon sok ötlet merül fel. Volt, amikor mozit béreltünk és utána nyílt vitákat rendeztünk. Máskor vitorlás túrákon, egyéb kirándulásokon vettünk részt. - Tehát mondhatjuk úgy, hogy a keresztények szubkultúráját próbáljuk alakítgatni. Átcsapódik mindez az egyetemi körökre is. Tehát itt korántsem egy templom működéséről van szó, hanem a budapesti egyetemisták templomhoz való kötődéséről. Fontosnak tartja-e, hogy egymás között komolyabb kapcsolatok alakuljanak? Elősegíti-e a párválasztást, családalapítást? Nem lesz-e ebből valamiféle „endemikus” elkülönülés?- Mondhatjuk azt, hogy a magyar társadalom gyakorlatilag szétesett. Tehát, amit korábban társadalmi egységnek lehetett tekinteni, azt most nyomokban sem lehet felfedezni. Közösségi lét, tehát társadalom-típusú megnyilatkozás szinte csak a vallásos közegben tapasztalható. Ez egy olyan tendenciát is jelez, hogy a vallásos a saját körein belül találjon magának párt, barátokat, szabadideje hasznos eltöltését, netán még munkatársi viszonyt is. Hiszen mindez a legtermészetesebb igény és minden ponton támogatni kell. Ha az ember visszakanyarodik az egyház alapeszméjéhez, Jézus barátainak a közösségéhez, ezt így is kell értenie.- Tehát egy katekétának vagy templomban dolgozó papnak elemi kötelessége ilyen jellegű lehetőségeket is teremteni. Szerveztem korábban tánciskolát gyerekeknek összeismertetési célból. Egy nyári tábor kb. 100-200 fővel, automatikusan ismerkedési lehetőséget is jelent. És mivel ez a közeg egyáltalán nem zárt, ide bárki jöhet, bármilyen szinten, akár hívő, akár nem hívő. Ha ez a viág beszívja őt, ha jól érzi magát közöttük, egyrészt a csoport természetes utánpótlása biztosított kívülről, másrészt belülről újabb és újabb kapcsolatok teremtődhetnek. Inkább azoknál a katekéziseknél, csoportoknál érezhető bizonyos bezárulás, amelyek viszonylag szűk körűek és érzelmi okoknál fogva nem akarnak újakat felvenni. Nálunk azonban nem kiscsoportról van szó, hanem kiscsoportok hálózatáról, illetve a katekézisek abszolút nyitott világáról, ami biztosítja a mozgást. Az tény, hogy Budapesten, nevezzük így, a polgári hátterű értelmiségi világnak van egy szubkultúrája. Ezt nem lehet tagadni. Ám korántsem olyan merev, hogy ezt rossznak kellene tartani. Sőt, a mai szétesés viszonyokat tekintve ez érték, minden körülmény között. És ha egy családnak az az igénye, hogy megnézik kihez megy hozzá a gyerekük, nemcsak abból a szempontból, hogy templomba járó-e, hanem, hogy milyen kulturális szintet hoz, azt gondolom, ez szintén bölcsesség kérdése. Ha viszont egy kicsit is előítéletes ez a szemlélet, akkor kétségtelenül a bűnnek és a rossznak a kritériumait is magában hordozza.-Az biztos, hogy ma egy keresztény társadalmiság van itt kialakulóban, tehát társadalmi alternatívában kell gondolkoznunk. Példának hadd idézzem az 1988. évi nyári felnőtt ifjúsági tábort, melyet két részre osztottunk. Az első résznek a témaköre a nemiség, a nemi szerepek mivolta volt. Eddigi szokásainktól eltérően, külön voltak a fiúk, külön a lányok. Előadókkal beszélték meg a szexualitás kérdését a nemi szerepek zavaráig, ami ma általánosan tapasztalható. Utána ezt a kérdést összevetettük a következő részben elhangzott társadalmi hivatáskörrel. Mindezt azért tettük, hogy jobban sikerüljön az anyai, illetve az apai hivatásra felkészülniük. \v 21
