Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 1. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BLANCKENSTEIN MIKLÓSSAL, AZ ESZTERGOMI FŐEGYHÁZMEGYE IFJÚSÁGI MODERÁTORÁVAL - Széll Margit (feljegy.): Az ifjúság szolgálatában
Úgy tudom, az Atya elég kemény fegyelmet kíván a fiataloktól. Talán kissé drilles is? Pedig általában az a vélemény, hogy a mai fiatalnak kell a szabadság.- A kérdés tehát az, szigor vagy szabadság, ha két pólusban gondolkodom. Hiba lenne, ha valaki saját egyéniségét mint modellt adná el. Nyilván az én egyéniségemhez a keményebb, a katonásabb, a drillesebb mentalitás tartozik. De azt gondolom, azért érdemes disztingválni magát a kérdést is, a választ is. Jóllehet én megnyilatkozásaimban szögletes vagyok és eléggé nyers, - viszont a másiknak a szabadságát maximálisan tiszteletben tartom. Mondok egy példát. Egy táborban én feltétlenül megkövetelem azt, hogy az időpontokat tartsuk be, jóllehet nem én vagyok a táborparancsnok. A mentalitás szempontjából követelem meg. De hogy valaki milyen döntéseket hoz, bár nekem papként módom van elmondani a véleményemet, azt hiszem, ebben a lehető legnagyobb szabadságot adok mindenkinek. Tudniillik személyileg infantilizálnánk, ha nem így történne. Tehát a „tyúkanyó-effektus”, hogy a „kiscsirkék" ahhoz húzódjanak, akinek határozott véleménye van, részben igaz, részben nem igaz. Röviden ez a válaszom a drillel kapcsolatban. Milyen úton vezeti a fiatalokat a lelkiségre? Imára, elmélkedésre, egyéni áhítatra szoktatja-e őket vagy inkább közösségi liturgiára? Mennyire tartja fontosnak a szentségek vételét?- Kérdése tehát a lelkiségi jellemzőkre vonatkozik, amelyek az Örökimádó-temp- lom légkörét, és ilyen értelemben az én tevékenységemet is jellemzik. Mivel a kérdésnek a tartalma elég sok indulatot vált és váltott ki a közelmúltban baráti körömben, papi körökben, illő ezért, hogy egy kicsit messzebbről indítsak. - Azt gondolom, ha magamat kategorizálni akarom, én a klasszikus konzervatív katolikus világot jelenítem meg. A „konzervatív” szót tudatosan választom, mert a lelkiség esetében ezt vállalom és nem a progressziót. Mindazt, ami a katolikus egyháznak értéke - értem alatta a szentségek vételét, az egyéni imádságot, a lelki vezetést, a közösségi imát, különösen, ami a liturgikus lelkiséget illeti - nagyon fontosnak tartom és hangsúlyozom. - A spontán imádságban, ami szubjektív és számomra kissé érzelmibb megnyilatkozás, én sokkal visszafogottabb vagyok. Ezért is ér jónéhány helyről, a barátaim részéről is kritika, hogy én a „lelkiséget” nem hangsúlyozom annyira, mint ahogy ők jónak tartanák. De előbb meg kell kérdeznem, mit értünk lelkiség alatt. És itt terminológiailag nem tudunk egyetérteni. Magam is sokat rágódom ezen a kérdésen és próbálom ezt a vonalat kissé másképpen vinni. De mindinkább úgy érzem, hogy a közösségben látható imák mennyisége és milyensége áll itt a viták tüzében. Én azt gondolom, többfajta megközelítés lehetséges. Vallom, hogy van lelkiségem, de talán nem azonos modellű azokéval, akiknél a közös imádkozás áll mind a katekézisek, mind az együttlétek központjában. Ezért is használtam a konzervatív szót, mert úgy gondolom, a régi katolikus világban ez visszafogottabb, intimebb volt a belső világot illetően. Hogy most az idejárok többet imádkoznak-e vagy kevesebbet, több-e a problémájuk vagy kevesebb mint másoknak, erre nézve nincsenek összehasonlítási alapjaim. Általában azt tapasztalom, hogy az imádság nem könnyű dolog, de a papoknál sem az. Tehát, amit fentebb felsoroltam, és ami az egyház imádságos-lelkiségű kultúrájában fontos, igyekszem képviselni, hangsúlyozom, a magam bűnei és korlátái közepette. - Minden évben gyermektől felnőttig az oktatásban nyomon követjük a liturgikus évet. Egészen világosan vallom azt, hogy havonta kell gyónni, akár van bűn, akár nincs bűn. És legyen lelkivezető. Legyen rendszeres a szentáldozás, előtte bűnbánattal, ha szükséges, gyónással. Időnként tartunk bűnbánati liturgiákat. Vallom az évi lelkigyakorlatok fontosságát, amelyek nem beszélgetős partik, hanem csöndben, elmélkedésre épített lelkigyakorlatok. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatos módszer áll hozzám közel, de másfélét is nagyon jónak tartok: gyümölcseiről ismerik meg a fát. 22
