Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Kuntner, Florian - Alszeghy Zoltán (ford.): A teológusok az egyházban - Paleta Éva: Amire csak Jézus vezethet el
A TEOLÓGUSOK AZ EGYHÁZBAN Az utóbbi hetekben számos ország több száz teológiaprofesszora adta közre bírálatát az egyház vezetéséről. Talán sokan azt a kérdést teszik fel, vajon valamiféle harc folyik az egyházban a professzorok és a hivatalviselők között? Én, személy szerint egy tisztességes és bátor dinamikát fedezek fel e megnyilatkozásokban az igazi, a helyes felderítésére. Néhány hang - úgy tűnik, azért, hogy az egyházi hivatalviselőket védelmébe vegye megpróbálta a teológiai professzorok felszólalásait jelentéktelennek minősíteni, sőt leértékelni. Miért? - A „consensus theologorum” - a teológusok egybehangzó tanítása - az egyházban a hit egyik forrásának számít. Ezért a teológiaprofesszoroknál az Isten akarata szerinti „sensus fidelium”-ot, a hívek hitérzékét fel kell tételeznünk és elismernünk. Pál apostol (IKor 12. fej.) a tanítók feladatában a Szentlélek egyik karizmáját látja. Az egyház napjainkban csak azt engedi papszenteléshez, akit a teológiai tanárok arra felkészítettek. Továbbra is akkor járunk el helyesen, ha hálát adunk Istennek a kiváló teológiai professzorokért, ha nagyra értékeljük és tisztelettel hallgatjuk őket. Aki az igazságnak egyik útját elveti, az nem lesz mentes attól, hogy az igazság másik útját is elutasítsa. Az ismert mondás szerint: „si est sanctus oret pro nobis, si est doctus doceat nos, si est prudens regat nos” (ha szent, imádkozzék értünk, ha tudós, tanítson, a bölcs pedig vezessen bennünket). Ennek szellemében csak azt kívánhatjuk, hogy a Lélek gyümölcseit mindenki megteremje az egyházban és a világ számára: „a szent imájával, a tudós bölcsességével, az okos pedig vezetésével...” Mindezt pedig közösen, Krisztus Lelkének erejében tegyék! Florian Kuntner, a bécsi főegyházmegye segédpüspöke Akármennyire kívánjuk, hogy gyarapodjék a világi katolikusok hittudományos képzettsége, számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy a világiak teológiájára nincs hatékonyabb eszköz, mint a papság mélyebb teológiai tudása. Tudatossá kell tenni, hogy azok, akik a jövő papságát elméleti képzésben részesítik, az egyházban kiválóan fontos és igen nehéz szerepet töltenek be - és joguk van az egész egyház megértésére és segítségére. Alszeghy Zoltán Paleta Éva AMIRE CSAK JÉZUS VEZETHET EL Beszélni, írni aszeretetrcl könnyebb, mint megélni azt. Ha életcélunkká választjuk- legyünk bármily pályán, életformában, körülmények között -, maradéktalanul kell magunkat adnunk. Különben minden „csöppje”, amit visszafogunk, drága kincsként megy veszendőbe. Semmivé foszlik, felhasználatlanul. Szeretni akkor is, ha faraszt, ha taszít embertestvérünk. De lehetünk torkig is a szeretet gondolatával, légkörével, mert annyit halljuk, unjuk már. És „csakazértis” szeretnénk kitörni belőle. Magányra, csöndre vágyva menekülnénk a körülöttünk zsongó, áramló, minket fogva tartani akaró, már-már terhessé váló agyonszeretettség elől is. Zaklathat, nyomaszthat a mások túlzott figyelme, velünk való állandó foglalkozása, szakadatlan minket igénylése. Van, hogy lelkünk mélyén már csak magunkat igényelnénk. Az „én” és a „felebarát” örök harcban áll. - Egyben buzdít, hízeleg, hogy jónak érezzük magunkat, krisztusinak, akit szeretni lehet. Szent Ágoston írja: „Hiúk vagyunk arra, hogy nem vagyunk hiúk”. Mindannyiunkat éltet is, ha tudjuk, hogy 219
