Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Kuntner, Florian - Alszeghy Zoltán (ford.): A teológusok az egyházban - Paleta Éva: Amire csak Jézus vezethet el
szükség van ránk. És „könnyű jónak lenni azokhoz az emberekhez, akikkel csak futólag találkozunk, de nehéz azokhoz, akikkel együtt élünk” (E. Rey). - A bennünket körülvevőket nem mindig mi választjuk. Bárhogy szeretjük is őket, kötődünk hozzájuk és szívesen teszünk meg értük mindent, még ha az olykor nehezünkre esik is. Hiszen hozzájuk tartozunk, tőlük függünk, munkahelyünkön, de még otthon is. Kötelességünk, munkánk, mindennapi feladataink kapcsolódnak hozzájuk. Rutincselekvések egymásutánja, halmaza. Előfordul, hogy egyhangú érzelemvilág - de lehet gyakori feszültséget, indulatok fészke is. Lehet-e jótettnek, emberbaráti cselekedetnek elkönyvelni, amit értük teszünk? Nemrég hallgattam egy igen tartalmas, „földönjáró” lelkigyakorlatot. Egyik nap arról beszélt az atya, hogy éppen ezekkel a naponta ismétlődő kötelességekkel, munkákkal, teendőkkel, fáradságokkal hozhatunk, ha nem is mutatós, de értékes áldozatokat. Nem „véres” áldozatokat kíván tőlünk Isten, hanem irgalmasságot. „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). Nagy fontosságú a kitartás is. Göcsörtös vén fát ábrázoló fotót őrzök imakönyvemben. Legtöbb ága már kopáran mered égnek, csak elvétve van rajta levél, még kevésbé virág... Alatta idézet Szent Bernáttól: „Ne feledd, hogy Isten egyes-egyedül a kitartást jutalmazza!”- Pál apostol is állhatatosságra int: „Legyetek állhatatosak, testvérek...” (Tesz 2,15).- „Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül” (Mt 10,22-23). - Paul Claudel így ír: „Hiszen, ha Istennek nem lenne rád szüksége ott, ahová helyezett, nem rendelt volna oda.” Vannak, akik képtelenek szervezetten jók lenni, jót tenni; mások csak szervezetten tudnak. Az adódó alkalmakat gyümölcsöztető „spontán” jótevőknél félő, hogy saját kényükre-kedvükre hagyatkoznak csupán. Akik pedig szervezetten teszik a jót, könnyen elsiklanak a mindennapi élet adta lehetőségek, alkalmak mellett. Talán éppen azok mellett az embertársak mellett, akik nagyon is áhítják a jó szót, rászorulnak a figyelemre, segítésre, de mivel restellenek panaszkodni, problémáik, nehézségeik rejtve maradnak. Ezért csak kevés szeretethez jutnak. „Senki se távozzék tőlem ma úgy, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna! - Adj (mennyei Atyám) megnyerő egyéniséget s egy szikra humort, melyre ebben a sokszor oly keserű világban nagy szükség van” (XXIII. János pápa reggeli imájából). A szeretet légköre mindig szabadságot jelent. De „valóban annyira szabadok vagyunk-e napjaink számtalan kényszerítő tényezője között, amennyire hisszük? Nem vagyunk-e a technika, a haladás, a tudomány, a kereslet és a kínálat, a változó divatok, a határidők, a teljesítmény, a jólétünk, az igényeink, a programozottságunk, s a többi bálványunk áldozatai? Nem ragadnak-e meg ezek bennünket úgy, hogy nem tudunk szabadulni tőlük? Krisztus is kényszerek között élt: küldetése kényszerének szolgálatába állította magát. Szenvednie kellett (Lk 24,26). De ő szabadon teljesítette az Atya akaratát, és így szabadságot teremtett. A szabad embernek Krisztushoz hasonló belső tágassága van. Nincsenek bálványai. Nincs „programja”. Érinthetetlen (Tüskés-Knapp: „Eljövök hozzátok”, 30. o.). És ez a belső krisztusi tágasság, szabadság erőt, bátorságot ad, éltet, szeretetre indít. „Ahol szeretetet vetünk, ott öröm sarjad” (W. Shakespeare). És „mert minden élet csodálatos és minden élet egyedüli” (Fekete I.: Bogáncs, 49. o.). A szeretetről Pál apostolnál többet, jobbat, szebbet nemigen tudunk írni. Szeretet- himnusza döbbenetes erejű, dinamikájú minden kor számára: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (Kor 13,4-7). A szeretet vezet a békéhez, a megértéshez, ami minden emberi kapcsolat, közösség egymás mellett élésének kiindulópontja. Megteremtése mindennapi feladatunk. „Uram, tégy engem békédnek eszközévé! Add, hogy ahol a gyűlölet tombol, oda én szeretetet vigyek... ahol a viszály szertehúz, oda egységet vigyek” (Assisi Szent Ferencnek tulajdonított imából, középkori kódexből. - Kalkuttai Teréz Anyáék kedvelt imája). - Főleg az idős ember számára vigasztaló, ha a béke eszközévé lehet. Aki évei 220
