Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - KÖRKÉP - Barsi Balázs: A jövő papjainak prófétai tanúságtétele
kislányát. Milyen aránytalanul jelentéktelen, csendes világ ez a megalomániás politikai vagy vallási hatalmi messianizmushoz képest! A csendes papi élet azt jelenti, hogy gyökeresen lemond mindenféle karrierről. Egyébként a régi codex még figyelt arra kispap esetében is, hogy szentelési akadály, ha „ambitiosus". 9. A szemlélődő élet Krisztus gondolataiból táplálkozik. Sajátosan veretes kifejezéseiben Szent Pál állandóan erről ír: „Krisztusban élni") „meggyökerezni és alapot vetni Krisztusban” (Fii 2,2.5 stb.). Ahogy Jézus az Atya igéjéből élt, úgy mi is mindent Jézus igéivel mérünk le. Ha valaki Jézus végső ígéreteit (velünk lesz, szeret minket) a mindennapi élet apró eseményeivel méri le, a hitetlenség útját járja: - Mivel meghalt az, akit szerettem, Isten nem szeret, nincs velem, sőt 0 maga sem létezik. A mindennapok eseményeit kell lemérni Jézus ígéreteivel: ez az elfogadhatatlan, szörnyű esemény ugyan megtörtént, de Isten szeret engem. Ez a hit útja, de pontosan a szemlélődés által. - A hívek életének állandó megvilágítása a Krisztus-eseménnyel: ez a pap feladata! 10. A szemlélődő élet engedelmes élet. A szó legtágabb értelmében is! A szemlélődő képes odahallgatni és odafigyelni Istenre, emberre és minden más létezőre. Egyébként enélkül az egyetemes engedelmesség nélkül a jogi, csak a főnöknek adott engedelmesség nagyon hamar degradálódhat. Félő, hogy az, aki a vele egyenrangúnak nem képes engedelmeskedni, elöljárójának sem engedelmeskedik, hanem „politizál”, vagyis saját „papi karrier”-jén dolgozik szent érzelmekkel és háborítatlan lelkiismerettel. 11. Végül is a szemlélődő élet olyan élet, amelyben az Ige testté lesz. Az ember „jó föld” lesz a mag számára. Amikor a próféta befogadja az Igét, amelyet továbbad, nem fogalmat alkot, hanem fogamzást él át. Legalábbis Jézus erről szól: jó mag az Isten Igéje... nem pedig tiszta fogalom. Engedi, hogy éljen benne a maga természete szerint. A prófétai lelkű pap inkább igehallgató mint hirdető. Illetve csak a befogadott életről tesz tanúságot. Es így kapcsolódik a pap titka igen mélyen Szűz Máriának, a papok édesanyjának misztériumához. A papság egyoldalú „alter Christus" szemléletét Assisi Szent Ferenc kiegészíti azzal a gondolattal, hogy a pap inkább Jézus Anyjának szerepét tölti be. Általa új és új christogenesis-ek valósulnak meg (Id. Az egész rendhez írt levél, 21-23). A kontemplativ élet tehát termékeny élet. II. KOMMUNIÓ (KÖZÖSSÉG) A pap prófétai küldetése a közösség, az egyház építése. Ő az egyetemes összegyűjtés munkása Jézus Krisztusban. Azért hirdeti azt, amit SZEMLÉLT, hogy a hívek KÖZÖSSÉGBEN legyenek vele és minden pappal, mert ők közösségben vannak az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal (Un 1,1—4). Tehát a közösség nem mellékes, még csak nem is eszköz valaminek a megvalósítására, hanem cél. A közösségnek viszont igazában semmiféle célja nincs (legfeljebb az, hogy mindenkinek felajánlja ezt a közösséget). Isten Szentháromság, tehát közösség. Ez a „mi” amelyről az első János-levélben szó van, jelenti az apostolok testületét. Később ez a „mi” lettek az egyház szolgái, a püspökök és a papok. A közösségben való élet nem egyik témája csupán a prófétai igehirdetésnek, hanem a célja. Az Újszövetség prófétai papságának munkája nem lehet egyéni vállalkozás. A papi szolgálatban az individualizmus nem egyszerűen hiba vagy egy kis elhajlás, hanem doktrinális tévedés. A legelső, legősibb rend, ordo nem a szerzetesrendek, hanem a papi rend. Szentségi erővel testesülünk bele ebbe a közösségbe, a nagy Ml-be, amelynek szerepe az egyház közösségének építése: a Szentháromság közösségébe belevonni minden embert. - A kézrátétel a Szentlélek működésének jele. A Szentlélek minden szentségben ugyanazzal az erővel működik, mint Jézus feltámasztásában. A papszentelés engem, a papot egészen sajátos módon a közösséget építők testületébe iktat be. 216
