Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: A szeretet tanúságtétele
szeretet evangéliumi törvénye, melynek útmutatása az apostol szerint ez: egymást szolgálni a szeretetben (Gál 5,13). „Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd embertársadat, mint saját magadat”. Mert az önző, érzéki szeretet - minthogy a másikban is megvan - csak marakodáshoz vezethet, szinte beláthatatlan következményekkel. Ha ugyanis csak marják egymást az emberek, előbb-utóbb föl is falják, ha nem vigyáznak - figyelmeztet Pál apostol (Gál 5,14-15). Ennek az önző, csak a maga érdekét kereső szemléletnek eredménye, hogy az ember a másik ember farkasa lesz. Az igazi szeretet ezzel szemben a másik javát akarja; adni, ajándékozni akar. Nem önmaga rovására, hisz az Ószövetség törvénye kimondja: úgy kell szeretnünk embertársunkat, mint önmagunkat. Pál apostol szerint ez érvényes az Újszövetségben is, de nyilván tágasabb és emelkedettebb horizonton. Az Újszövetségben a felebaráti szeretet mértéke köztudottan maga Jézus. Ó azt mondotta apostolainak és valamennyi követőjének: „Szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket" (Jn 15,12). A kettő azonban nem ellenkezik egymással. Ha logikusan átgondoljuk, amit Pál apostol a Titokzatos Testről tanít, akkor világossá válik a kép. Krisztus Titokzatos Testében, az egyházban saját testemmel együtt vagyok a Titokzatos Test része. Már nem gondolhatok csak a saját testemre. Szeretetem mértéke a Titokzatos Testben is Krisztushoz igazodik. Ha nem, akkor megszakad az élő kapcsolat a Fővel és a Szívvel, de a Titokzatos Testet éltető Lélekkel is. S a test cselekedetei pontosan követik az önző, érzéki vágyakat s vezetnek a kicsapongó, tisztátalan, veszekedő, ellenségeskedő, tobzódó életformához (vö. Gál 5,19-21). A Lélek gyümölcseit csak a másik felé forduló, annak javát kereső felebaráti szeretet termi. Az emberi élet nagy dilemmája tehát a kétféle szeretet válaszútja: melyik válik fokozatosan életünk vezérelvévé, melyikre szavazunk, melyikre irányozzuk be alapvető döntésünket? TANÚKAT, TANÚKAT, TANÚKAT! Szent Pál híres megfogalmazása: „a hit hallás útján támad” - ex auditu -, már a maga idejében kiegészítésre szorult. A keresztény szeretet esetében mindenképpen a gyakorlat kap fontosabb szerepet. „Szeretni szeretve tanul meg az ember” - vallotta Szalézi Szent Ferenc. Érvényes ez annak hatékony továbbadására, a nevelésre is. Tehát elmondható: „A szeretet tanúságtétel útján terjed” - ex testimonio. Ez vonatkozik a családra, az iskolára és a keresztény közösségekre, elsősorban a kisközösségekre. A szó mintegy sík dimenzióban mozog, a személyes tanúságtétel adja ehhez a „térbeli dimenziót”. Erre Szennay,András mutat rá, amikor a testvéri szeretet „tanúságtevő szolgálatát” megvilágítja s annak „életterére” utal. Ehhez a termékeny gondolathoz tehetjük hozzá, hogy a keresztény cselekvés ebben a tekintetben aligha panaszkodhat „helyszűkére”. Lehetőségeink egyre szélesednek. Rászoruló emberek mindig lesznek, és mindig többen lesznek. Nem túlzás tehát a kozmikus világ mintájára a szeretet „táguló teréről” beszélni. A szeretet igazi megnyilvánulási formája a személyes és csoportos tanúságtétel. A szeretet jelképes kifejezése nem a száj, hanem a kéz. S tevékeny megnyilatkozása a világban a keresztények révén olyan tanúságtétel, amely jelvényünk is egyben. Jézus szava egyértelműen utal erre: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). Társadalmunk reformlázban élő jelenében nagy ügyet csinálunk a jelvényekből. A viták és álmok ezzel kapcsolatban nem fölöslegesek, de azért Jézus szavai nyomán erre is érvényes, ami a szeretetre mindenképpen: hogy a leghitelesebb jelvényt az ember saját lényében, tetteiben és életformájában hordozza. A tanúságtétel gyakorlatában az egyéni kezdeményezés nem elég. Meg kell szervezni a társadalom szeretetszolgálatát, mégpedig kiemelve azt a pusztán magános jóindulat kereteiből. Amit eddig szeretetnek neveztünk, annak egyre inkább jogi bázist kell biztosítani - olvashatjuk az 50-es, 60-as évek francia erkölcsteológiai könyvekben. Aztán tanúi lehettünk az intézményesítés hézagainak, a puszta jogi keretek elégtelenségének. Mert ugyanezen 50-es és 60-as évek nálunk gyakorlatban 202
