Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Szeretet a hétköznapi környezetben
Jézus Krisztus, aki a közénk jött ÉLET, azt mondotta egyszer, hogy tüzet hozott a földre, ű szeretetet hozott, összeforrasztani jött közénk, de majd „az ő napján” lángba borít és szét is választ sok mindent, sokakat. „Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot” (Mt 25,34). Hívja és örök élettel ajándékozza meg azokat, akik szerették embertestvéreiket, akik a legkülönfélébb módon szolgálva segítették őket. Mert bennük az Istent szerették és szolgálták. Jézus, a közénk érkezett ÉLET szívünkbe olyan szikrát rejtett, melynek lángra kell lobbannia. Szeretetszolgálatunk lángjának szüntelenül égnie kell. Hiszen ő éppen ezért jött el közénk, „ hogy életünk legyen ” (Jn 10,10). Szennay András TANULMÁNYOK Gál Ferenc SZERETET A HÉTKÖZNAPI KÖRNYEZETBEN A hírközlés úgy átalakította életünket, hogy valójában csak az létezik, ami nyilvánosságot kap és csak annak van jelentősége, amiről be lehet számolni. Ez áll az élet vallási vonatkozásaira is. Teológiai nyelven úgy mondhatnám, hogy csak a feltű nő karizmákra fordítjuk figyelmünket. Ünnepeljük azokat, akik a betegek, rászorulók, szerencsétlenek felkarolásán fáradoznak. A karácsonyt kineveztük a szeretet ünnepének, s úgy gondoljuk, hogy az ünnepen, a fény és csillogás közepette illik egymást megajándékozni. Kétségtelen, hogy az ilyen ünnepi magunkra eszmélésnek is megvan a hatása. Legalábbis eszünkbe juttatja, hogy a személyek közötti kapcsolatba beletartozik a melegség, az érzelem, a tisztelet és a kitárulás. Az élet úgyis egyre intézményesebbé válik: az anyai gondoskodást átveszik a bölcsődék, a napközi otthonok, a gyermekek oktatását és nevelését az iskola, a betegek gondozását a kórház, az öregek ellátását pedig az otthonok. A játékipar gondoskodik arról, hogy a gyermek elszórakozzék magában és a szülő több szabadidőhöz jusson. Mindez kétségtelenül velejárója a technikai fejlődésnek, de az a veszélye is megvan, hogy a személyes kapcsolatot gépesítéssel pótoljuk. Kétségtelen az is, hogy a szeretet szót nagyon különböző értelmekben használjuk. Beletartozik az érzelmi kapcsolat, a szerelem, a szülői jóakarat, a gyermeki ragaszkodás, a barátság, de a szeretet megnyilatkozásának tekintjük az irgalmasság áldozatos tetteit is. 1. Valójában mi az a szeretet? Jogos tehát ez a kérdés, amelyet keresztény értelemben erénynek, sőt a legkiválóbb és legátfogóbb erénynek nevezünk. A köztudatban úgy beszélünk róla, mint a kellemes emberekhez való vonzódásról, ahol magunkra öltjük az ünnepi külsőt, ahol csak jó oldalunkat mutatjuk, s ugyanazt várjuk másoktól is. Áttett formában szeretetnek mondjuk a karitatív munkát is, de a látszat az, hogy ezt inkább „önfeláldozással végzik, nem szeretettel”. Amikor a szeretet keresztény fogalmát elemezzük, az a nehézség áll elő, hogy az érzelmi összetevővel nem tudunk mit kezdeni. A vallásban szó van Isten szeretetéről, ott pedig az érzelem nem kap tápot. Az emberszeretet mértéke az, hogy „szeresd embertársadat, mint magadat”. De az ember saját magát szintén nem szereti érzelmileg. Végül a szeretetben lényeges tényezőnek tartjuk az önkéntességet, a szabadságot és a kötetlenséget, s úgy gondoljuk, hogy ebben van a felemelő volta. Nem is beszélve arról, hogy a szeretet viszonzást követel és remél. A kereszténységben pedig a szeretet indítéka az isteni parancs, amely nem törődik az érzelmekkel és az önkéntességgel. A paradoxon még kiütközőbb akkor, ha az ellenségszeretetre gondolunk és arra, hogy a rosszat nem szabad rosszal viszonozni, tudni kell megbocsátónak lenni és egymás terhét hordozni. Az ilyen szeretet elmulasztása bűn, s az ítéleten egyszer ezt fogják tőlünk számon kérni (Mt 25,42). A keresztény szeretet pozitív irányban is feladat elé állít: 196
