Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 3. szám - Jelenits István: Az apostoli egyház prófétái - Szent Pál leveleiben
magától mondta, hanem mint főpap, megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért” (11, 50-51). G. Dautzenberg már említett disszertációjában, amelyet R. Schnackenburg vezetése alatt írt, nagyon gondosan elemzi azoknak a szavaknak, szókapcsolatoknak a sorsát, amelyek eredetileg a prófétaság tényének felidézésére szolgáltak. Vizsgálataiból az derül ki, hogy a Krisztust megelőző századokban a korábban elkülönülő teológiai áramlatok egymásba szövődtek, s a prófétaság szókincse is megjelent a bölcsességi hagyományban, sajátosan befolyásolta az egész zsidó gondolkodást (i. m. 43-122). Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a Keresztelőt sokan az ószövetségi próféták örökösének tekintették (Mt 21,26). Az evangéliumok tanúsága szerint ezt a vélekedést Jézus is jóváhagyta: „Mit mentetek ki látni a pusztába?... Mondom nektek, prófétánál is nagyobbat” (Mt 11,7-11). Márk evangéliuma a Keresztelő kivégzéséről szóló szakasz bevezetésében beszél Jézus prófétaságáról. Heródes „hallott róla (Jézusról), hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt híresztelték, hogy a próféta, olyan, mint egy a próféták közül” (6, 14-16). Ezek az értelmezési lehetőségek visszatérnek Péter vallomásában (Mk 8, 28 és párh. h.). Az evangélisták nemcsak a nép vagy a Heródeshez hasonló járatlanok véleményeként említik ezt a Jézus-értelmezést. Maguk is párhuzamba állítják Jézust Illéssel: csodatettei és nyilatkozatai miatt. Leggondosabban Lukács - egyedül nála mondja majd Jézus: „Ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el” (13, 33). Hogy az „opus Lucanum”-ban hogyan bontakozik ki Jézus prófétaságának témája, azt szépen összefoglalja J. A. Fitzmayer a harmadik evangéliumhoz írt kommentárjának bevezető tanulmányában: The Gospel according to Luke, The Anchor Bible, 1981.1. kötet 213-215). Ebből a mondatból is látszik, hogy az evangéliumok tanúsága szerint maga Jézus elfogadta, hogy prófétának nevezzék, s úgy beszélt magáról, mint prófétáról (Mk 6, 4 és párh. helyek: Lk 4, 25-27; Mt 11,41 stb.). Az evangélisták beszámolója szerint az Atya is úgy mutatja be Jézust, mint prófétát, sőt mint a (Másodtörvénykönyvben megjövendölt) prófétát (Mt 17,5; Jn 12,28 skk). Egyébként az Újszövetség Jézus-értelmezésében világosan összefonódik az Ószövetségnek minden jövőbe mutató vonulata: a dinasztikus remények, a bölcsességi vonal s a prófétaság egyaránt beteljesednek. Mint Szent Pál írja: „Istennek valamennyi ígérete igenné vált benne” (2Kor 1,20). Jézus a Lélek embere, s amikor föltárnád, kiárasztja a Lelket övéire. Az ősegyház elsősorban nem is arról tud, hogy az ő közösségében újra támadnak próféták, hanem inkább arról, hogy a prófétaság Lelke az egész közösségre, a közösség minden egyes tagjára kiáradt. Beteljesedik Joel próféciája: „Az utolsó napokban - mondja Isten - kiárasztom Lelkemet minden emberre...” (Joel 3, 1, - Apóséi 2, 17). Jeremiás így jövendölt: „Ez lesz a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök... Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom... Többé nem lesz szükség arra, hogy egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak” (31, 33-34). Ennek a jövendölésnek beteljesedését ünnepli a Zsidóknak írt levél szerzője (8, 8-12 és 10, 16-17). Pál is erre utal, amikor saját szolgálatát mutatja be a Korinthusiaknak írt második levél harmadik fejezetében. Ebben a környezetben kapja meg igazi értelmét Jézus evangéliumi figyelmeztetése: „Ti ne hivassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Mt 23, 8). Ennek a mondatnak a variánsa így végződik: „Egy a ti tanítótok: Krisztus” (23, 10). Okkal gondoljuk azonban, hogy a Krisztus szó nem volt benne az ősi logionban. Az egyetlen mester, atya, tanító Az volt, aki Krisztust küldte közénk, s aki Krisztusban minden hívő embert fiává fogadott (vö. T. W. Manson: The sayings of Jesus, in: The Mission and Message of Jesus, London, 1937. - Az említett elemzés helye: 523-525). Az 1 Pt 2, 1-10 szövege alapján beszélünk arról, hogy az egész egyház papi 146
