Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Suba László: Krízishelyzet - katolikus szemmel
80 331 házassággal szemben 27 797 válás, 1987-ben 66 082 házasság és 29 856 válás. Minden 1000 házasságkötésre 1970-ben 236,4; 1980-ban 346; 1987-ben 451,8 válás jutott. A magyar családok közül 1984-ben 35,6% volt gyermektelen, egy gyermek volt 32,3%-ukban, 2 gyermek 26,1%-ban, 3 gyermek 4,7%-ban, 4 és több gyermek 1,3%-ban. 1957 és 1987 között összesen 4 161 490 abortuszt hajtottak végre, ezzel szemben az élveszületések száma 4 633 262 volt, vagyis alig valamivel több, mint minden második terhesség végződött szüléssel. Az 1987. évi 84 547 terhességmegszakítás közül csak 11 321 történt betegség miatt, a többi házasságon kívüli kapcsolat, önálló lakás hiánya, 3 élő gyermek megléte, betöltött 35 éves anyai életkor és egyéb szociális okok miatt történt. Ez az arány évről évre majdnem állandó. E felháborító gyilkosságsorozat és az egyre kevesebb élveszületés miatt - 1985-ben 130 200; 1986-ban 128 204; 1987-ben 125 840 élveszületés - országunk lakossága 1981-ben fogyni kezdett, azóta évente átlagosan 15-20 000-rel csökken. A problémák elől való menekülés egyik gyakori módjának választják az öngyilkosságot. Magyarország az országok között a szomorú első helyet foglalja el ebben. Az öngyilkosságok száma évről-évre emelkedik. 1960-ban 25; 1980-ban 44,9; 1986-ban 45,3; 1987-ben 45,1 öngyilkosság jutott 100 000 lakosra. A menekülés más módjai: alkohol, kábítószer. „A magyarországi alkoholizmus helyzet igen súlyos. Az utóbbi 25 évben hazai és nemzetközi összehasonlításban folyamatosan és katasztrofálisan romlott. A helyzet romlásának pregnáns mutatója az egy főre jutó átlagos szeszfogyasztás, abszolút alkoholban számítva: 1960-ban 6,3; 1970-ben 9,1; 1980-ban 11,7; 1985-ben 11,5; 1987-ben 10,6 l/fő. Az alkoholgondozókban, illetve idegbeteg-gondozókban nyilvántartott betegek száma 1980-ban 49 950; 1987-ben 71 143. A májzsugorodás okozta halálozásra épülő Jellinek-modell alapján számított alkoholbetegek száma 1980-ban 299 800; 1986-ban 448 000; nemzetközi összehasonlításban 1984-ben 32 ország közül Magyarországon volt a legmagasabb a májzsugor okozta halálozás-43,1/100 000 lakos. „A kábítószer-fogyasztás tekintetében a helyzetkép egyelőre vázlatos, pontatlan felbecsüléséhez a gyógyszerforgalmi statisztikák, a rendőrségi és bűnügyi nyilvántartások és az egészségügyi szolgáltatásokban előforduló narkománok száma és drogfogyasztási szokásaik vizsgálata nyújt támpontot. A köztudat a narkománok számát 30-40 000-re becsüli.”2 E katasztrofális helyzetből csak egy egész lényünket átfogó, gyökeres szellemi és erkölcsi megújulás emelhet ki minket. „Kivétel nélkül mindenkinek vállalnia kell az erkölcsi rend elsőbbségét, mert egyedül ez múlja felül és rendezi el az emberi élet minden egyéb bármilyen magasrendű megnyilvánulását. Kizárólag az erkölcsi rend érinti az embert, Istennek értelmes és magasabb rendű életre hivatott teremtményét, a maga teljességében, és - amennyiben teljesen és hűségesen megtartja - ez vezeti el a tökéletesség és boldogság teljes birtoklására.”3 Hiteles élettel, évezredes értékeink felmutatásával nekünk keresztényeknek döntő szerepünk van e nagy feladat véghezvitelében. A mai ember elvesztette fogékonyságát a tanítókkal szemben, tanúkra van szüksége. A tanítónak csak akkor van hitele, ha tanú is egyben. Tanúságot kell tehát tennünk! Tanúságtételünk legfontosabb területe a mindennapi élet., VI. Pál pápa „Evangelii Nuntiandi” kezdetű apostoli buzdításában így ír erről: „íme: itt és itt él valaki keresztény, vagy valamely keresztény csoport az emberek nagyobb közösségében. Látni rajtuk, hogy mindenkit megértenek, mindenkivel jó viszonyban vannak, ugyanolyan életkörülmények és anyagi körülmények közt élnek, mint mások: mindenkivel szolidárisak mindenben, ami szép és jó. Hitük egyszerűen és spontán módon kisugárzik a közéletre, és olyan értékeket fogadtatnak el maguk körül, amelyek fölötte állnak a szokott értékrendnek; kisugárzik másokra reményük is, amellyel olyasmiben remélnek, amit nem lehet látni, de még csak elképzelni sem. Csupán puszta életükkel, szavak nélkül is tanúságtétel ez. ...Ez az evangelizálás első lépése.” 126
