Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Suba László: Krízishelyzet - katolikus szemmel
Jelen helyzetünkben ennek a bizonyos „első lépésnek” a családi élet és a szeretetszolgálat területén kell legelőször megtörténnie. A keresztény családok példás életükkel és a több gyermek vállalásával modellértékűekké válhatnak a társadalom számára. A szeretetszolgálat területén pedig a fogyatékosokkal, öregekkel, deviánsokkal való foglalkozás egyre több helyen indul be, illetve működik máris eredményesen. És ha a kórházakban újra dolgozhatnának szerzetes nővérek... VI. Pál pápa később így folytatja: „Messzebb távon azonban az élet legszebb tanúságtétele is kevés, ha nem kíséri és igazolja az, amit Péter apostol így fejez ki: .Adjatok számot reménységetekről.’ Ezt a reménységünket ki kell fejteni a Jézus Krisztusról szóló világos, egyértelmű beszéddel. A Jó Hírt, amelyet először az élet tanúságtétele mutatott be, előbb-utóbb az élet igéjének hirdetése kell hogy kövesse.” A tettel és szóval való tanúságtételhez azonban erre erkölcsileg érett és szellemileg kellően felkészült ifjúságot kell felnevelnünk, és elengedhetetlen a felnőttek állandó képzése és nevelése is. A család minden társadalom alapja, a benne szerzett élmények döntőek a gyermek számára. Az „Apostolicam actuositatem” kezdetű zsinati határozat szerint: „A keresztény hitvestársak egymásnak, gyermekeiknek és a család egyéb tagjainak üdvösségére a kegyelem munkatársai és a hit tanúi. Gyermekeiknek ők hirdetik először a hitet; a szülők elsőnek nevelik őket a hitéletre. Szavakkal meg példájukkal keresztény és apostoli életre készítik fel őket.”4 „A szülők feladata, hogy az Isten és az emberek tiszteletével olyan családi légkört teremtsenek, amely elősegíti a gyermekek mindenirányú nevelését az egyéni és közösségi élet számára.”5 A megfelelő családi légkör kialakításában a közös imádságnak, Szentírás-olvasásnak, elmélkedésnek, szeretetgyakorlásnak jelentős szerepe van. Az ifjúság nevelésének következő lépcsőfoka a plébániai hitoktatás. A hitoktató lelkipásztor már itt külön kellene, hogy válassza a legkomolyabb, legtehetségesebb gyermekeket, fiatalokat, legfőkébb az ún. ifjúsági csoportok köréből. Velük külön is, még intenzívebben kellene foglalkozni. Ez ugyan egy keresztény elit kiválasztódását eredményezné, de közülük kerülhetnének ki azok a fiatalok, akikre alapozni lehetne; belőlük kerülnének ki azok a keresztény családok, amelyek példájukkal valóban képesek tanúságot tenni, amelyek megfelelő családi légkört tudnak teremteni egy keresztényibb generáció felneveléséhez. Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti! (Vö.: 1 Kor 5,6; Gál 5,9) A családhoz és a plébániai hitoktatáshoz kapcsolódva, középiskolás korú fiataljaink nevelésében fontos szerepe van egyházi iskoláinknak. Sajnos, ezen a téren is nagyon érezhető szerzetesrendjeink hiánya. A kevés számú iskola a jelenlegi helyzetben majdhogynem „átnevelő táborként” kénytelen működni. Szükség lenne több egyházi iskolára, ahová a fiatalok megfelelő családi és plébániai előkészület után érkeznének. Több iskola működtetésének az anyagi lehetőségek azonban nehezen leküzdhető akadályt jelentenek. - Jelen körülményeink között is lehetséges lenne viszont egyházi - szerzetes - kézben lévő kollégiumok fenntartása középiskolás és egyetemista fiatalok számára. Ezekben az intézményekben kevés anyagi eszközfelhasználásával, csekély létszámú - kollégiumonként 2-3 fő - szerzetespap, jelentős számú fiatal számára biztosíthatná a nagykorú kereszténnyé váláshoz szükséges lelkipásztori irányítást és lelkivezetést. A nagykorú keresztény életnek és az erre való nevelésnek is fontos területei a különböző lelkiség/ mozgalmak bázisközösségei. Ezek a közösségek az evangélium hatékony terjesztői. Alkalmas világiak vagy papok vezetésével, egyházközségükkel és így püspökükkel is egységben, a fiatalok és az idősebb korosztályok számára egyaránt a lelki elmélyülés, keresztény nevelődés és a közösségi élmény helyei. A fiatalság nevelése mellett hasonló súllyal kell állnia a felnőttképzésnek. A felnőttek hitbeli ismeretei meglehetősen hiányosak. A hiánypótlást és továbbképzést minden nagyobb, alkalmas plébánián be kell indítani. Ennek számos szép példájával máris találkozhatunk. A nagyobb létszámú hallgatóság részvételével tartott plébániai elő127
