Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Suba László: Krízishelyzet - katolikus szemmel
névtelenül, ismeretlenül betehették a „felesleges” csecsemőket. Ha az ügyeletes nővér sírást hallott, azonnal bevette az „ajándékot”. A rongyokba csavart kicsinyek között voltak bizony nemesi monogrammal ellátott, díszes kelengyéjű csecsemők is. Az úri családok így próbáltak megszabadulni megtévedt leányaik törvénytelen gyermekeitől. Bölcsődéikben, árvaházaikban anyai lelkű nővérek családi melegséggel nevelték őket. Szakmát tanultak, a jó képességűeket tovább taníttatták, felkészítették az életre. A Simor János prímás által alapított intézetben (Bp. Vili., Nap u.) elsőként létesítettek olyan bölcsődét, ahová munkásanyák adhatták be gyermekeiket, akik majd napközis elemi iskolákban tanulhattak. Nem véletlen, hogy utolsónak is államosították ezt az intézetet, mert a munkások sokfelé kérelmeztek, tiltakoztak az ellen, hogy ezt az intézményt megszüntessék. Sajnos, hiába... Ebből a rövid áttekintésből is kitűnik, hogy hazánk szociális intézményei fokozatosan fejlődtek. Először főpapok, főurak és tehetős polgárok adományai tették lehetővé az intézmények létesülését, a szerzetes nővérek letelepítését. Majd a társadalmi, városi, megyei szervek vették át a kórházakat, ahol még inkább igényelték a nővérek munkáját. Ők nevelték az egyre növekedő igényekhez is a jövendő rendi utánpótlást. A sok-sok élmény közül, végezetül kiemeljük egy ma is szolgálatot tevő nővér vallomását: „Budapest bombázása és ostroma alatt sok sebesültet, haldoklót láttunk el. Egy alkalommal 17 orosz katonát hoztak be súlyos metilalkohol-mérgezéssel. Még szinte gyerekek voltak. Engem, mint fiatal nővért, nagyon aggasztott a menthetetlenek lelki üdvössége. Az ápolóköpenyem alá rejtett fogadalmi keresztemet félve vettem elő és az egyik, még öntudatnál lévő, kínokban gyötrődő katona felé nyújtottam. Amint meglátta, megragadta, szinte görcsösen kapaszkodott ^ feszületbe, szenvedélyesen csókolta, mígnem szeméből kihunyt az élet fénye... És mennyi ilyen esetet tudnék mondani. Ha a testi életen már nem segíthettünk, a lelket akartuk megmenteni... Sok öröm és szenvedés közepette szinte elrepült felettünk az idő... Akik bírjuk, ma is dolgozunk a tehetetlenek, az öregek pedig szociális otthonokban élnek és szüntelenül imádkoznak azért, hogy Isten ma is küldjön hivatásokat a szenvedők szolgálatára. Mert Krisztust követve jól tudjuk, ,az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért.’ (Mt 20,28)” A tanulmány anyagát messze meghaladó adatokat és élményeket kaptam különböző rendek tagjaitól: Atlasz Klára, Dián Maria, Kovách Hilda, Kóczán Ágnes, Molnár Krisztina, Ráth Lenke, Sümeg Erzsébet nővérektől és Batizfalvi Augusztina feljegyzéseiből. Suba László KRÍZISHELYZET - KATOLIKUS SZEMMEL Ha végigtekintünk mai magyar világunkon, az elénk táruló látvány nagyon lehangoló. A gazdasági csőd peremén állunk és nagyfokú morális összeomlás képét láthatjuk. Egy keresztény szellemű kibontakozás körvonalainak felvázolásával próbálok választ adni arra, hogyan állíthatjuk helyre a keresztény, de egyben a társadalmi morált. Lássuk előbb a szomorú tényeket. A 40 éve vallásos nevelés nélkül felnövő, a kereszténység szellemi értékeit kevéssé ismerő, a boldogságot az anyagi javakban látó emberek egyre nehezebben viselik el a növekvő megélhetési gondokkal, az értékválsággal, a modern világ szekularizálódásá- val járó szellemi terheket. Az anyagi javak mértéktelen és kényszerű hajszolásának és a keresztény erkölcsi értékek száműzésének súlyos következménye az emberi élet értékének devalválódása lett. Ez a jelenség a fiatalok körében különösen nyugtalan ító. Tömegesen felbomlott házasságok, abortuszok, öngyilkosságok, alkoholizmus, kábítószerélvezet; egyszóval: morális katasztrófa. Am íg a házasságkötések száma csökkenő, a válásoké emelkedő tendenciát mutat. 1970-ben a megkötött 96 612 házassággal szemben 22 841 válás áll. 1980-ban 125
