Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Széll Margit: Egyházi szociális tevékenység a két világháború között
meghívja. Az akkori társadalomban intézményesített „nyilvánosházak” áldozatainak, a pénzen vásárolt konzumnőknek sorsába a felelősséget érző keresztények sohasem nyugodhattak bele. Az ún. „felhajtok” leányvásárlással legtöbbször vidéken szedték áldozataikat. A szülők a tényleges helyzetet nem is ismerve, pénzért átengedték fiatal lányaikat, hogy majd „Pesten gyorsan meggazdagodnak”. A lányok pillangóélete azonban rendszerint rövid volt. Súlyos fertőzésekkel, testileg-lelkileg leromlottan kerültek utcára, és szégyenükben már haza se mehettek. A Jó Pásztor nővérek ilyenek felkarolására áldozták életüket. Otthont adtak, gyógyították őket, szakmáttanulhattak. A nővérek jósága szinte csodás módon átalakította őket. Voltak olyanok, akik soha többé nem kívánták elhagyni derűs, tiszta otthonukat, és beléptek a „bűnbánó nővérek” soraiba. Legtöbbje azonban testileg-lelkileg annyira rendbe jött, hogy képes volt egyszerű körülmények között otthont teremteni, családot alapítani. A nővérek legnagyobb öröme az volt, ha pártfogoltjaik visszajöttek és beszámoltak életükről. 6. BÖRTÖNÖK, RABKÓRHÁZAK, DOLOGHÁZAK komor légkörét is a kedvesnővérek tették elviselhetővé, otthonossá. A márianosztrai börtön helyettes igazgatónővérének feljegyzéseiből idézhetünk: „A férfi fegyőrök mellett a nővérek gondozták testileg-lelkileg a nehéz természetű női rabokat. Amikor engem egy békés vidéki iskolából váratlanul ide helyeztek, éppen aratásidő volt. Az őrök hozzám fordultak, hogy jelöljek ki tíz becsületes gyilkost’, akik lekaszálják a gazdaság szénáját. Megdöbbentett ez a kifejezés. Társaim segítségével kiválasztottuk azokat, akiknek nagy kedvezményt jelentett, hogy kimehettek. Még a csendőrök is vigyáztak rájuk, de a rekkenő hőség és az erős munka ingerültté tette őket és egymásnak ugrottak. A fegyőrök közéjük csaptak. Ebből bajuk is lehetett volna, mert a testi fenyítés szigorúan tilos. Ekkor döbbentem rá, hogy a nővéreknek milyen sajátos adottságokra van itt szükségük. A megértésnek, az irgalomnak a szigorú eréllyel kellett ötvöződnie. Lassan megtanultam, hogy halk szavakkal segítsek gyötrődéseiken, de határozott legyek az indulatos dühkitöréseknél. Márianosztra korábban kolostor volt, szűk kerengővei. A levegőzés idején állandóan körben jártak az elítéltek, úgy, hogy a felügyelet alatt magam is beleszédültem. Ekkor megpróbáltam, és mint az iskolásokkal, játszani kezdtem velük. Az „utolsó pár előre fuss” és a labdajátékok közben mintha kicserélődtek volna. Meg ízlelték az önfeledt gyermeki örömet, és egy pillanatra megfeledkeztek szomorú sorsukról. A pihenő után minden erővel, nyugodtan dolgoztak. Amint Don Boscónál olvasható, én is teljes bizalmat élveztem, sohasem éltek vissza a kedvezményekkel. - Voltak köztük rendszeres visszatérők, de volt, aki azt mondta: ,most azért loptam, hogy újra visszakerüljek és biztos otthonom legyen’. A legtöbbje megjavult, rendezett életbe került, és bárhol is laktak, rendszeresen látogatták az Irgalmas Nővérek intézeteit tanácsért, lelki erősítésért vagy anyagi segítségért. 7. A JÖVŐ MENTÉSE A terhes nők, csecsemők, árvák védelmezése, nevelése. A kor sajátos kiszolgáltatottjai voltak a kiscselédek. Nehéz falusi életből szinte gyermekként jöttek fel, hogy Pesten elszerződjenek módos családokhoz. Sok esetben a „háziúr” vagy „úrfi” önkényének lettek kiszolgáltatva. Amikor teherbe estek, kidobták őket, sokan öngyilkosok lettek vagy megölték csecsemőjüket. A szenzációéhes Friss Újság hasábjai tele voltak ilyen hírekkel: egyik lúgot ivott, másik foszforos gyufát evett stb. - Akikről azonban a kedvesnővérek tudomást szereztek, meg voltak mentve. Elhelyezték őket különböző otthonokba, ahol a leányok dolgozhattak, világra hozhatták és gondozhatták kicsinyeiket, benn is hagyhatták addig, amíg rendezett körülmények közé nem kerültek. A háború utáni időkben a kidobott, elhagyott csecsemők száma is egyre nőtt. Az Irgalmas Nővérek jártak élen megmentésükben. Közismert volt a bp-i Ranolder Intézetnek (ahol óvodás kortól tanítóképzőig nevelődtek a leányok) egy különös „szolgáltatása”. Éjszakánként a rendház kapuja elé egy kis kosarat tettek, ahová 124
