Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Széll Margit: Egyházi szociális tevékenység a két világháború között
községi támogatással - az ún. „szegényházakat” - szeretetotthonokat. Egyeseknek átmeneti, többüknek végleges otthona lett. Nem volt könnyű a különféle sorsú embereket összehangolni, köztük nyugalmat teremteni. Akik még tudtak, benn is dolgoztak. A nővérek lelki vigasza, a felejthetetlen karácsonyok emléke besugározta a szürke hétköznapokat. - Sokan otthonukban éltek, kegydíjból tengődtek, de már se dolgozni, se magukat ellátni nem tudták. A Szociális Misszió Társulat tagjai (Farkas Edith alapítása), a Szociális Testvérek (Slachta Margit alapítása), önkéntes világi tagok az egyházközségi Karitász szolgálatból rendszeresen látogatták a rászorultakat, gondoskodtak rendben tartásukról, téli tüzelőről, jó olvasmányokról, szükség esetén orvosról. Első pénteken a lelkipásztorok szentségekkel látták el őket. Sokan kézimunkáztak, apró tárgyakat készítettek, melyeket a jótékonysági karácsonyi előadásokon adományok fejében kisorsolták. Nyilvántartott szegények bejártak a Karitász irodákba segítségért. A legszomorúbb a nyomortelepek látogatása volt, mert ott ez a segítség csepp volt a tengerben. - A háború közeledtével a szegénykonyhák fenntartását is az ilyen áldozatos nővérek látták el. 3. „LEGYETEK IRGALMASOK...” Az „irgalomházak”. A nehéz körülmények között egyre több fogyatékos, nyomorék, súlyosan károsodott gyermek látott napvilágot. Akkoriban az ilyen eseteket a családok „szégyennek” tartották, a gyermekeket elrejtették a lakás zugában vagy igyekeztek tőlük megszabadulni. San Marco hercegné nagylelkű alapítványával létrehozta számukra a San Marco Intézetet Óbudán, ezt követték a budatétényi, a Mexikói úti és a különféle vidéki alapítások. „Talán az egyik legvigasztalanabb terület volt ez, amitől még az irgalmas szolgálatot vállalók is lélekben idegenkedtek - emlékezik vissza az egyik nővér. - Munkánknak alig volt látható eredménye, az ápolói munkán kívül akkor még semmiféle lélektani módszert sem használtak a gyakorlatban. Ellátottságunk is szegényes volt. Csak női, anyai adottságainkra hagyatkozhattunk. A legtöbben maguk ellátására is képtelenek voltak, ezeket etetni és tisztába rakni kellett. De aki figyelmes volt, szakított időt a begyakoroltatásra, apró eredményeket érhetett el. Sok-sok jó szó után, nagy örömet jelentett, ha az értelemnek legkisebb felcsillanását is észlelhettük a szemekben. Állandó imádságos lelkűiét és a szenvedő Krisztus képe tartotta bennünk az erőt.” Hasonló nehéz terület volt az 4. elmebetegek gondozása, akiket akkoriban szinte teljesen gyógyíthatatlannak tartottak. Még nem voltak olyan nyugtatok, melyekkel a betegeket huzamosan kezelhették volna. Sok volt az ún. közveszélyes „dühöngő őrült”, az „önveszélyes”, az öngyilkosságra kész depressziós. A zárt osztályokon bejáró férfiápolókra is szükség volt, és bizony; a ma már kínzóeszköznek tekinthető „kényszerzubbonyt” is használták. A bennlakó kedvesnővérek az ápolásban, a tisztán tartásban és állandó ügyeletben vettek részt. Ha adódott elég idejük és egyik-másikkal személyileg is foglalkozhattak, bizony sokaknak kóros szorongásait, rögeszméjét oldani is tudták. A kápolnai szentmisét, szertartásokat, ha nem is fogták fel teljesen a betegek, de a közösségi ima, az egyházi ének légköre meglepő nyugalmat hozott, sőt átmeneti értelmi feltisztulást is eredményezett. Sajnos, a fogyatékosokat, éppen úgy, mint az elmebetegeket is, a családtagok legtöbbje „elfelejtette”, a gyermekek előtt letagadták őket. A kézügyességi és kerti munkák, nyári időben a gyümölcsszedés igen sokakat felvidított. A legnagyobb alapítványuk Lipót császár volt erdei kastélyában létesült. Ez volt az a „Lipót-mező”, aminek hallatára az átlagemberek ugyan megborzadtak, mégis sok hivatásos szerzetesnővérnek, mint ápolónak, végleges otthona lett. 5. A VESZÉLYEZTETETTEK MEGMENTÉSE Ugyancsak San Marco hercegné tette lehetővé, hogy Eudes Szent János alapítását, a Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Kongregációját új intézményébe 123
