Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mészáros István: A világi hitoktatóképzés intézményes formái
hogy a felsorolt teendőket is el kell látnia. Sokféle ok szól amellett, hogy a hitoktató ne legyen egyházközségi mindenes. Csak egyetlen tényt említek: hittanos gyerekeinket az iskolában a pedagógusok tanítják, nem a takarítónők. A leginkább járható útnak látszik a főhivatású állás mellett vagy óradíjért vagy pedig önkéntes „grátisz” vállalás alapján végzett hitoktatás. Ehhez viszont az kell, hogy egy-egy egyházközségben több hitoktató legyen, akik egy-egy kisebb részfeladatot vállalnak az egyházközség teljes hitoktatási munkájából. Ezért van szükség a fentebb említett teamre, hitoktató munkacsoportra, akik ezt a munkájukat kenyérkereső foglalkozásuk mellett, hivatásként, szolgálatként teljesítik, karizmaként élik meg, az egész egyházközség - benne a helyi papság -teljes erkölcsi megbecsülésétől övezve. III. A téma történetéből végül szeretnék kiemelni egy könyvet. Címe: A római katolikus hitoktatásügyi kongresszus előadásai (Marosvásárhely 1943.). A terjedelmes kötet a Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesülete által 1943. október 19-21-én rendezett konferencia előadásainak anyagát tartalmazza. Milyen témák tárgyalását tartották ekkor fontosnak? A következő előadók a következő témákkal szerepeltek: Szívós Donát: Az ifjúság vallásos és hazafias nevelésének mai kérdései, Petró László: Az ifjúsági eucharisztikus életének fejlesztése, különös tekintettel az állami iskolákra, Szunyogh X. Ferenc: A liturgikus apostolság időszerű kérdései, Rejőd Tiborc (Kolozsvár): Az erényekre való nevelés, Szakáts Antal (Székelyudvarhely): Illem-nevelés, Medvigy Mihály: Film és hanglemez középiskolai vallástanításunkban, Faragó Ferenc (Kolozsvár): Mit kell tudni egy középiskolát végzett embernek a Szentírásból? Erőss Alfréd (Kolozsvár): Egy kényes téma hitelemzése a leányközépiskolában, Erőss Alfréd (Kolozsvár): Imádságra nevelés, Imets Károly OFM (Marosvásárhely): A hittanár és a hivatásápolás, Szász István piarista (Kolozsvár): A hittannak mint tantárgynak tanítása a középiskolában, Csergő Benedek (Kolozsvár): A szülői értekezletek és a hittanár. E témacím-sorozatból - még inkább a tanulmányok tartalmából - következik: a hitoktatás modern, új problémáival foglalkoztak itt az előadók 1943-ban. Számomra különösen érdekes volt például a liturgia, a Szentírás, a liturgiában a magyar nyelv szükségessége(l), azután a népi írók és a vallásos nevelés, a hazai ekkori társadalmi reformok ügye, a háború stb. témák modern kezelése. - Mindezek nyomán érdemes továbbvezetni a mába elődeink gondolatait.- 1. A hitoktatásnak - tartalmának, formáinak, módszereinek stb. - szoros kapcsolatban kell lennie az egyház életével, a körülöttünk lévő társadalom életével, az ifjúság általános ügyeivel, a pedagógia, az iskola aktuális problémáival. A hitoktatás tehát nem üvegházban folyik, nem merevedhet meg: az örök lényeget mindig frissen, korszerűen kell továbbadni. Ezeknek a hitoktatóképző intézeteknek tehát igen nyitottaknak kell lenniük a világra, hogy a növendékek ezt vihessék ki magukkal a terepre.- 2. De ebből következik ez is: ma már a hitoktatói felkészítés nem egy egész életre szól: elengedhetetlen a szervezett továbbképzés. Erre is be kell rendezkedniük a létesítendő hitoktatóképző intézeteknek; ennek rendszerét is ki kellene alakítani. Rendszeres továbbképzésben kell ugyanis részesíteni egyrészt a hitoktatókat, másrészt a hitoktatóképző intézetek oktatóit egyaránt.-3. A továbbképzés, a korszerűsítés elengedhetetlen eszköze, formája: az állandó tapasztalatcsere, illetve ennek lehetőségeinek megteremtése. Ezt már a régiek is tudták, ezért hozták létre 1906-ban a Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Egyesületét, és adták ki lapjukat, a Katolikus A/eve/és-t. Mindkettő 1906-tól 1946-ig létezett. Nem kellene félni az egyházi elöljáróknak ma sem attól, hogy a hitoktatók szakmai továbbképzési, tapasztalatcserélési célból tömörüljenek. Feltétlenül létre kellene hozni az egyházi és világi hitoktatókból a Katolikus Hitoktatók Egyesületét. Természetesen egyházi és világi hitoktatók egyaránt részt vennének benne, a vezetést ugyancsak egyházi-világi páros végezné. De az kétségtelen, hogy elsősorban a világi hitoktatók számára volna ez az egyesület szükséges, mint továbbképző és tapasztalatcsere-lehetőség. 119
