Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Mészáros István: A világi hitoktatóképzés intézményes formái
zőben. - Az Országos Széchényi Könyvtárban található egy litografált „Hitoktatási módszertan”, amely Egerben, a tanítóképzőben készült, az anyagot kérdésekben- feleletekben feldolgozva a tanítóképző növendékeinek, 1898. október 6-án, tehát 90 éve. A legelső kérdés: a hitoktatás terén mi a tanító kötelessége? „Egy kath. tanítónak a hitoktatást illetőleg az a kötelessége, hogy annak sikeres tanítása érdekében minden lehetőt megtegyen, s maga szent lelkesedéstől, munkás buzgóságtól legyen áthatva. Egyik fejezetcíme: „A hitelemzők által előadott anyagot mily módon ismételje a tanító?” - És egy másik kérdés: „Mi teendője van a tanítónak a vallásoktatást illetőleg oly iskolában, ahol nincs rendes hitelemző?” A válasz: „Mindenek előtt plébánosával lép összeköttetésbe, tőle kérdezvén meg: mit végezzen a kezdőkkel, mit a haladókkal? Az anyag kijelöltetvén, azt egyszerűen, szó-érteményileg magyarázza meg, őrizkedvén a mélyebbre ható fejtegetésektől, nehogy legjobb akarata mellett is valamely dogmatikai tévedésbe essék.” - Ez az egri módszertan a hittankönyv szövegének megtanításával kapcsolatos tanítói teendők két csoportjáról beszél: egyrészt a szöveg szó szerinti, „kívülről való” megtanítása; másrészt a katekizmus alapján ezek gyakorlati vonatkozásai: szentmise, első szentgyónás-szentáldozás, ministrálás, éneklés, „előkészítés az Isten igéjének hallgatására”, jócselekedetek, a káromkodás ellen, állapotbeli kötelességek, jó könyvek olvasása. Végigtanulmányozva ezt a hitoktatási módszertant, óhatatlanul felmerül az olvasó fejében: 1898-ban a tanítóban, ebben a világi hitoktatóban nem bíztak az egyháziak, nem merték rábízni a hitoktatást. Nem volt munkatárs, nem volt hitoktatási szakember, hanem egyszerű parancsvégrehajtó, kikérdező-szajkóztató-ismételtető cseléd. Vajon papjaink ma, 1988-ban elfogadják-e a hitoktatásban teljes jogú, teljes illetékességű, egyenrangú munkatársnak a kellően kiképzett, munkájához értő, intelligens hitoktatót? Nem tekintenek-e ma is bizalmatlanul, gyanakvással rá? Nem tekintik-e egyszerűen utasításaik, parancsaik egyszerű végrehajtójának? Nem néznek-e rájuk féltékenységgel? Esetleges „sikereiket” nem tekintik-e saját papi tekintélyük, esetleg népszerűségük megcsorbítóinak? Saját tapasztalatom: még ma is él a félelem a papság nagyobbik részében a világi hitoktatókkal szemben; sok helyen ma is szükséges rossznak tekintik működésüket. Mintha még nemigen haladtuk volna meg a száz év előtti gondolkodásmódot. Pedig fölényeskedő lekezelés helyett nem inkább alázatra volna szükség mindkét részről? A tegnap esti beszélgetésben két fiatal világi munkatárs - egy nő és egy férfi - szólalt fel, mélységes hittel, tenniakarással, lelkesedéssel. Bárcsak ne törné le őket valahol mások féltékenysége! De mind tegnap este, mind ma egész délelőtt a világi munkatársakkal kapcsolatosan csakis a negatív példák, a „botrányok” kerültek szóba a paptestvérek hozzászólásaiban. Vajon valóban nincs egyetlen pozitív, követendő példa, egyetlen bevált világi munkatárs, eredményesen működő világi hitoktató közöttük? Én ismerek ilyeneket, nem is egyet. „ Vajon a világi hitoktató valóban szükséges rossz? Dehát húsz év múlva a ma 45 éven felüli papi korosztály már alkalmatlan lesz a hitoktatásra; s ebből következőleg a mai papi létszám talán egyharmada tud majd a hitoktatásban részt venni; létszámuk bizony nagyon alacsony lesz. Feltétlenül szükség van tehát a világi hitoktatókra, illetve képzési rendszerük már mai kialakítására, hogy akkorra egy tekintélyes létszámú, jól kiképzett, mély lelkiségű világi hitoktatógárda állhasson - nem a papok helyébe! - saját világi hivatásából következő, önként vállalt saját hitoktatói feladataik munkaterére. - De a lelkipásztor és a világi hitoktató egyelőre nehezen kialakuló testvéri-munkatársi kapcsolatáról gondolkodva másfelé is tekinthetünk. Vajon a Magyar Püspöki Kar támaszkodik-e határozataiban hívő katolikus világi szakemberek segítségére? Igényli-e ezt? Egyáltalán tudja-e, hogy a társadalom különböző rétegeiben, különböző szintjein vannak-e hívő katolikus szakemberek, kik azok, kiket lehet megkérdezni? Vagy nagyobb tekintélyük van az esetenkénti aktuális „ügyeletes” és divatban lévő marxista szakembereknek a Püspöki Kar előtt? Egyáltalán érdekli-e a Püspöki Kart, hogy - a nehéz évek után - manapság van-e katolikus értelmiség, vagy pontosabban 115
