Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - KÖRKÉP - Visy Erzsébet Margit: Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok
Partnerschaftlich leben. Berlin, 1985. Ev. Verlag. 34-78. old. - 9. V. ö. Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Bp. 1971. Gondolat. - 10. 1984. évi IV. törvény: Tanácsok Közlönye (XXXIII. évf.) 24. sz. 629-639.old. — 11. Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1987. Bp. 1988. SKV. 86.old. Visy Erzsébet Margit ARRÓL TUDJÁK MEG RÓLATOK, HOGY TANÍTVÁNYAIM VAGYTOK... A keresztény élet, Krisztus követése csodálatos perspektívát nyit előttünk. Krisztus követésének útja az üdvösség felé vezet, és az úton Isten fordul felénk. Nagy jelentőségű ez minden hívő keresztény számára - jó lenne, ha tudnánk vele élni, ha életünket eszerint tudnánk rendezni. - A keresztény lét olyan értékrend lehetőségét adja, mely a magaslatok felé nyit utat, megszabadít földhözragadt gondjainktól, nem azzal, hogy semmissé teszi azokat, hanem azzal, hogy valami többet, jobbat, magasabb rendűt jelezve túlmutat rajtuk. Most, amikor életünk bizonytalanná vált, perspektíváink beszűkültek, egzisztenciális gondokkal küszködünk: most érezhetjük igazán, hogy Krisztus követése biztos létalapot teremt, nagyszerű távlatokat nyit előttünk, mégpedig úgy, hogy célunk nemcsak a távoli, túlvilági boldogság, hanem Isten országának megvalósítása itt a földön, szűkebb vagy tágabb környezetünkben, emberi kapcsolatainkban - hiszen Isten országa köztünk van. A hit kegyelme kötelez. A jó hírt közölnünk kell az emberekkel, rokonainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal, mindenkivel, szóban, írásban, tettekben - főleg tetteinken, magatartásunkon keresztül, mert minden megnyilatkozásunkat az tesz hitelessé, ahogyan élünk, ahogy cselekszünk. - A mai elanyagiasodott, szekularizált világban nehezen tudjuk vallási értékeinket közvetíteni az emberek felé. Az érdektelenség, a gyanakvás falaiba ütközünk. Érdektelenségbe ütközünk, mert az értékek, melyeket megmutatunk, nem konvertálhatók pénzzé vagy olyan más anyagi eszközzé, mely az életet kényelmesebbé, könnyebbé teszi: értékeink nem a modern civilizáció értékei. Gyanakvásba ütközünk, mert régen és most, sokszor és sokan éltek és élnek vissza a keresztény értékekkel. Nehezen tudjuk közölni a tiszta valóságot, megszabadítva a manipulációs sallangoktól, önös érdekektől. Az evangéliumi üzenetet akkor tudjuk közvetíteni, ha megmutatjuk és életünkkel bizonyítjuk, hogy kereszténynek lenni nem hasznos, de értékes, hogy a keresztény élet nem kényelmes, de jó. Olyan értékrend követését jelenti, mely a földön fellelt és mesterségesen előállított eszközeinkkel, valamint egymással, a többi emberrel való együttélésünk döntő feltétele. A modern ember már régóta csak azzal van elfoglalva, hogy életét, munkáját kényelmesebbé tegye, hogy természeti világát átalakítsa, életkörnyezetét eszközökkel szerelje fel, melyek képességeit erősítik: hogy gyorsabban járjon, többet elbírjon, messzebb lásson, sebesebben gondolkodjon, többre emlékezzen... Az eszközök előállításában és tökéletesítésében az ember századunkban eljutott odáig, hogy azoknak nem ura, hanem lassan alárendeltjévé lesz. - Az, hogy az ember mesterséges környezetének, magateremtette eszközeinek rabjává, kiszolgálójává lett, több tekintetben mutatkozik meg. A földre szegezi tekintetét, melyből kétségtelenül egyre több részletet ismer meg. Figyelmét civilizációs-materiális eszközeire összpontosítja, melyekből kétségtelenül egyre többet, egyre hatásosabbat állít elő. Közben mind kevésbé tudja azt, hogy hogyan éljen eszközei, ismeretei közepette. Nem lát más célt, mint hogy az ismeretgyűjtést és az eszközgyártást tovább fokozza, és közben védekezzen a technikai fejlődés káros mellékhatásaival, a haladás és gazdagodás térés időbeli egyenlőtlenségeinek, a világ polarizálódásának következményeivel szemben. - Ebben a gondolatvilágban az olyan szavak mint a boldogság, szeretet, jóság elavultnak, irrelevánsnak tűnnek. Különösen így van ez nálunk, ahol egyre kilátástalanabb küzdelem folyik azért, hogy az ország gazdaságának, műszaki fejlettségének 112
