Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - KÖRKÉP - Lenhardt Vilmos: Konfliktusaink megoldása: a szociális partneri viszony
egyetlen értelmes alternatívája az álláshirdetésekben. Újabban az egyházi terminológia nyomán nálunk is egyre gyakrabban hallható a „partner” kifejezés, főleg közös vállalkozások keretében. A szociális partneri kapcsolatról még részletesebben szól XXIII. János pápa Mater et Magistra körlevelében 1961-ben: „Köztudomású, hogy korunkban a munkások szervezkedése nagyarányú lett és elismerést nyert számos állam jogalkotásában, valamint nemzetközi síkon is. Ezzel a munkások már oda jutottak, hogy harc helyett inkább az együttműködést akarják és ezt főképpen a munkavállalók és munkaadók közt létrejött közös szerződések által érik el (kollektív szerződések). Azonban azt is hangsúlyozni kell: szükséges, vagy legalább is nagyon kívánatos a munkásoknak módot adni arra, hogy szavuk és fontosságuk a vállalaton kívül is érvényesüljön a társadalmi élet minden vonalán. Mindenképpen arra kell törekedni, hogy a vállalat tökéletes emberi közösséggé alakuljon, és ennek szelleme jusson érvényre a személyi érintkezésben és mindenféle munkakörben vagy hivatalban. Ez pedig követeli, hogy egyrészt a munkaadók és vezetők, másrészt a munkások között legyen kölcsönös tisztelet, megbecsülés és jóakarat. Ugyancsak szükséges, hogy mindnyájan őszinte egyetértésben dolgozzanak a közös vállalkozásban, ám ne csak a haszonért fáradozzanak, hanem úgy tekintsék munkájukat mint megbizatást, amely a többiek javára is szolgál. Ezzel együtt jár azonban, hogy a munkások kívánságait meghallgassák és közreműködésüket kérjék abban, ami a vállalat ügyvitelét és fejlődését illeti."6 XXIII. János tehát nemcsak a vállalati vezetés és alkalmazottak között sürgeti a társas viszonyt, de a társadalom vezetői és a lakosság között is. Jogosan felmerülhet a kérdés, vajon a vállalat ügyvitelébe való beleszólási jog (Mitbestimmung, üzemi demokrácia) nem eredményez-e anarchiát a termelésben? A kérdésre talán egyszerű példa adja meg a választ: Egy sütőüzemben arról aligha lehet vitatkozni, hogy a kenyérsütéshez fűtött kemencére van-e szükség. Arról viszont jogosan vita folyhat, hogy vajon a kemence kicsiny, rosszul szellőztetett helyiségben, vagy korszerű, világos és tágas csarnokban legyen. Ilyen értelemben tehát még a termelésben is szükséges az üzemi demokrácia, hiszen a munka humanizálása éppen azt jelenti, hogy a technológia látszólagos rabságából is részben fel lehet szabadítani a dolgozó embert, mikor új, emberségesebb technológiákat vezetnek be a régi embertelen és gazdaságtalan folyamatok helyett. Ebben a folyamatban pedig nagyon fontos azok tapasztalata és tanácsa, akik közvetlenül a munkát végzik, az anyaggal foglalkoznak. Személyes közlésből hallottam, hogy amikor Kandó Kálmán (t 1931) világhírű magyar tervező váltóáramú elektromos mozdonyának prototípusát készítette a Ganz- gyárban, rendszeresen felkereste az öntőcsarnokot is, és partnerként beszélte meg az ott dolgozó munkásokkal az öntés részleteit. Ezzel tudta elkerülni, hogy elkészült műve ne szoruljon utólagos javításokra. Bizonyára napjaink néhány új beruházása is olcsóbb lenne, ha azokat hasonló partneri megbeszélések és ellenőrzések mellett végeznék. E példák is mutatják, hogy a termelésben, irányításban a partneri kapcsolat a legjobb konfliktuselhárító módszer. Természetesen ez a gyakorlat a vezetőtől bizonyos önmérsékletet kíván, mely azonban csupán a valóság felismerése: egyedül a legnagyobb feltaláló sem képes teljes eredményt produkálni, ehhez megbecsült, együttműködő munkatársakra, partnerekre van szüksége. A II. Vatikáni zsinat a Gaudium et Spes határozatában újra megerősíti a pápák szociális tanítását a szociális partneri kapcsolatról. Megállapítja tehát: „A gazdasági vállalkozásokban személyek társulnak egymással, vagyis szabad és önálló emberek, akik Isten képmására vannak teremtve. Elő kell tehát segíteni, hogy célszerűen kidolgozásra váró módon valamennyien tevékeny szerephez jussanak a vállalatok ügyeinek irányításában akár tulajdonosok, akár munkavállalók, akár vezetők, akár dolgozók, tekintettel kinek-kinek a feladatkörére, és megtartva a munkavezetés szükséges egységet... Szükséges tehát, hogy a dolgozóknak részük legyen a határozatok meghozatalában is, mégpedig vagy személyesen, vagy szabadon választott megbízottak által." (GS 68) . v V- 11 • i£> x Végül idézhetjük az egyházi megnyilatkozások közül IL János Pál Sollicitudo Rei Socialis (1987) körlevelének megállapítását a partneri szolidaritással kapcsolatban: 109
