Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - KÖRKÉP - Bittsánszky Géza: Katolikusok a közéletben?
helyes magatartásának befolyásolása” (Sollicitudo Rei Socialis 41.). A gondolat személyekre vonatkoztatva is megjelenik: „Mindazoknak, akik az isteni ige szolgálatára szentelik magukat, az evangélium sajátos módszereire és eszközeire kell hagyatkozniok; ezek pedig sokban különböznek a földi állam eszközeitől” (GS 76.). Másrészt: „Akik alkalmasak vagy tehetséget árulnak el a politika nehéz, de egyszersmind nemes mesterségére, készüljenek fel rá, és a maguk kényelmével vagy áruba bocsátható érdekeivel nem törődve igyekezzenek azt gyakorolni” (GS 75.). A szorosabb értelemben vett politikai életben tehát sem az egyház mint intézmény, sem pedig papjai nem vehetnek részt, a politika csak az arra hivatott világiak feladata. Ez a gondolat meglehetősen távol áll az elmúlt évek - körülmények által meghatározott - gyakorlatától. A körülmények változásával, az állampolgári jogok és ezekkel összefüggésben az állampolgári és lelkiismereti kötelességek teljesebbé válásával a fenti gondolatoknak tudatosodnia kell bennünk. A feladatok ilyen elhatárolása elősegíti az egyház erkölcsi tekintélyének növekedését a társadalomban. Ez különösen kritikus társadalmi helyzetekben tehet felbecsülhetetlen szolgálatot a társadalomnak. A politikával kapcsolatban természetszerűleg felmerül a keresztény pártok problematikája. A magukat keresztény jelzővel illető pártokkal szerzett negatív tapasztalatok sora méltán int elutasításra vagy legalábbis tartózkodásra. Az egyház szociális tanításának fényében ez jogos is: „... éppen a dolgok keresztény szemlélete ajánl egyeseknek valamilyen megoldást. Más hívők viszont - egészen jogosan - nem kisebb őszinteséggel másképp vélekednek ugyanarról a dologról... ilyen esetekben senkinek sem szabad az egyház tekintélyét a maga véleményének támogatására lefoglalni” (GS 43.). „A politikai közösség és az egyház független egymástól a maguk területén: ott autonómiájuk van” (GS 76.). „Az egyház egyébként küldetésénél fogva nincs hozzákötve semmilyen kultúrához, semmilyen politikai, gazdasági vagy társadalmi rendszerhez” (GS 42.). „Az elkötelezett keresztény nem fogja összetéveszteni a keresztény elveket sem a taktikával, sem pártpolitikával” (Evangelii Nuntiandi 38.). A keresztény szabadságot és autonómiát szem előtt tartva a keresztények a legkülönbözőbb politikai irányzatok keretében is működhetnek belátásuk és lelkiismeretük szerint, feltéve, hogy ezek az irányzatok tiszteletben tartják a keresztények világnézetét és programjuk nem áll ellentétben az egyház szociális tanításával. (A kelet-európai marxista pártok mindenesetre eddig nem biztosították ezeket a feltételeket.) Ha a keresztények a templomok falait nem ún. keresztény pártok sáncaival cserélik fele, akkor képesek a kovász szerepét, feladatát betölteni, átjárva a társadalom egészét. így (is) a föld sójává válhatnak, miközben a különböző társadalmi törekvéseket a keresztény szociális tanítás többletével gazdagítják. Miután az egyház szociális tanításának fényében áttekintettük a keresztények közéleti szerepvállalására vonatkozó legaktuálisabb elvi jellegű kérdéseket, az áttekintés alapján egy nagyon is aktuális és az elveken túlmutató, gyakorlati keresztény magatartásunkra vonatkozó megjegyzés a kölcsönös bizalomról. Tudomásul kell vennünk a karizmák, hivatások különbözőségét, s ha az egyház egésze tiszteletben tartja az egyes keresztények autonómiáját, akkor mi is egyenként vagy közösségeink tartsuk tiszteletben azt. Tekintsünk bizalommal azokra, akik az egyház vonatkozó útmutatása szerint, annak mintegy egységét is tanúsítva egyéni hivatásuktól indíttatva egyházon belüli tevékenységük (pl. a korántsem mellékes, sőt nagyon fontos egyházi közéletiség) mellett a közélet legszélesebben értelmezett síkján tevékenykednek, de azokra is, akik más adottságaiknak megfelelően nem a közéletben tevékenyek. ITT ÉS MOST. A közéletiségre vonatkozó elvi meggondolások különösen aktuálissá váltak a jelenlegi magyar társadalomban. Hatalmas mozgásba lendült a társadalom, és a mozgás pályája és célja nem mereven meghatározott: a magyar társadalom kísérletező társadalom. Esély van arra, hogy az egyház szociális tanítása (is) érvényesüljön. Rajtunk (is) múlik, hogy így lesz-e? Tudjuk-e értékeinket közvetíteni? Fel vagyunk-e rá készülve? Váratlan aktualitást kapott a Sollicitudo Rei Socialis enciklika, amelyik a liberális kapitalizmust a marxista kollektivizmussal együtt utasítja el. Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mit nem szeretnénk az egyikből és a másikból 106
