Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - KÖRKÉP - Pomogáts Béla: Psalmus Hungaricus - Az erdélyi magyarság helyzete és a menekültek
magyar tagozatra került. Ilyenkor természetesen a diáknak kell alkalmazkodnia a tanárhoz, következésképp a névlegesen „magyar” tagozatok nagy részének tanítási nyelve ma már a román. így történhetett, hogy amíg 1976-ban közel százhetvenkétezer általános iskolás tanult magyarul (amely szám ugyanakkor kevesebb volt a magyar tanulók létszámánál), tíz évvel később már csak hatvanezer, azaz egy évtized leforgása alatt a magyar általános iskolások száma közel egyharmadára csökkent. Ennek a tendenciának beláthatóak a következményei, és ezeken a következményeken mit sem enyhíthetnek a hangzatos kijelentések és ígéretek. Hasonló a helyzet a romániai magyar kultúra más intézményeinél. Az 1968 után kialakított (kiharcolt) sajtószerkezet radikálisan átalakult: leváltották a Korunk és A Hét tevékenyen és áldozatosan dolgozó korábbi szerkesztőit, helyükre a román nacionalizmust aggálytalanul kiszolgáló vezetők kerültek. Megszüntették a Művelődés című, korábban igen hasznos folyóiratot; a Jóbarát és a Tanügyi Újság című lapok ma már csupán a velük párhuzamosan megjelenő román kiadványok tükörfordításaiként kerülnek az olvasó elé. Általában 30-40%-os mértékben csökkentették a magyar folyóiratok és lapok terjedelmét, illetve példányszámát, felszámolták a bukaresti televízió, a kolozsvári és a marosvásárhelyi rádió magyar adásait, erősen csökkentették a bukaresti rádió magyar adásidejét. Nagymértékben visszaszorították a magyar nyelvű könyvkiadást: a hetvenes évek végén még tizenkilenc romániai kiadó jelentetett meg magyar könyveket, ez mára visszaszorult az egyetlen Kriterion nemzetiségi kiadó tevékenységére, amelyet különben is minden eszközzel akadályoznak a hatóságok. Felszámolták a régi erdélyi emlékiratok, a történeti, művelődéstörténeti és néprajzi könyvek megjelentetését, és szigorú előírások kötelezik a kiadót arra, hogy a megjelenő művek nagyobb része román szerzők magyar fordítása legyen. 1974-ben, a romániai magyar könyvkiadás addig legtermékenyebb évében 255 mű közel 3 millió példányban került az olvasók elé, ezek a számok mára egyötödükre estek vissza, s a romániai magyar könyvtermés nem éri el a legsötétebb „ötvenes évek” kiadói teljesítményét sem. A legfájdalmasabb, hogy teljes mértékben átalakították a sajtó és a hírközlés arculatát: a romániai magyar lapok ma már egyértelműen a román államelnök-pártfőtitkár és a róla elnevezett siralmas korszak dicsőségét zengik, és rendre részt kell vállalniuk azokban a sajtóhadjáratokban, amelyeket a román politika a magyarországi politikai, kulturális és tudományos élet ellen folytat. Mindez meghatározza az irodalmi élet kereteit és lehetőségeit is. Nehezen lehet elképzelni tevékeny és eredményes szellemi életet olyan sajtóviszonyok és cenzurális körülmények között, amelyek csupán a sztálini korszak legsötétebb hagyományaira emlékeztető személyi kultusznak és a szélsőjobboldali diktatúrák hasonlóképpen sötét hagyatékának megfelelő idegengyűlöletnek, nacionalista uszításnak enged teret. Magyarországon meglehetősen ismertek azok a román kiadványok - regénynek álcázott politikai pamfletek és tudományos munkáknak feltüntetett uszító iratok -, amelyek a magyar nép ellen akarnak gyűlöletet kelteni, illetve a romániai magyar kisebbséget kívánják bűnbaknak beállítani a román tömegek előtt. Ion Láncránjan két publicisztikai könyvére és Forró ősz című regényére, Mircea Vaida Boszorkányüldözés, illetve Romulus Zaharia Ámítás című regényére, továbbá Stefan Pascu Mit jelent Erdély? című történelmi összefoglalására, Ilié Ceau§escu altábornagy Erdély ősi román föld című művére, M. Fatu és M. Mu§at Horthy-fasiszta terror Északnyugat Romániában című pamfletjére és főként a Stefan Pascu és Stefan Stefanescu szerkesztésében megjelent A történelemhamisítás veszélyes játéka című kötetre hivatkozhatom. Ez utóbbi a román sajtóban 1984 és 1986 között megjelent, a magyar történetírás megállapításait uszító hangnemben vitató közleményeket - összesen huszonhat írást - gyűjti össze. A magyar népet és külön az erdélyi magyarságot támadó kórusban időnként romániai magyar vagy német szerkesztők, illetve publicisták is vendégszereplést vállalnak, így az Erdély történetét fogadó szervezett rágalomhadjárat idején. Végül 1988-ban általánosságban megtiltották a hagyományos magyar (és német) helységnevek használatát, tiltják a magyar hangzású keresztneveket, és megindult a kistelepülések felszámolása, melynek során a falusi lakosságot úgynevezett „agráripari” központokban vonják össze, és a falusi körzeteket - lakóházastól, 102
