Teológia - Hittudományi Folyóirat 23. (1989)
1989 / 2. szám - KÖRKÉP - Pomogáts Béla: Psalmus Hungaricus - Az erdélyi magyarság helyzete és a menekültek
templomostól, temetőstől lerombolva - mezőgazdasági területekké alakítják át. Ezek az erőszakos intézkedések rendkívül felzaklatták a romániai nemzetiségeket, és szenvedélyes tiltakozásra ösztönözték a magyarországi és az európai közvéleményt. A nemzeti kisebbségek ellen vezetett támadásokat az egyházak tevékenységének mind erőszakosabb korlátozása egészíti ki. A román kormányzat 1948-ban felmondta a Szentszékkel korábban kötött konkordátumot, majd új vallási törvényt hozott, s ennek nyomán megszüntette a nagyváradi, a szatmári és a temesvári egyházmegyét, csak a gyulafehérvári püspökséget ismerve el. 1949-ben letartóztatták Márton Áron püspököt, koholt perben súlyos börtönbüntetésre ítélték, és csak 1955-ben engedték szabadon. Börtönbe vagy kényszermunkatáborba hurcolták a többi egyházi elöljárót is, néhányukat agyonverték, sokan elpusztultak a rettenetes bánásmód következtében. A másfél millió hívőt számláló görögkatolikus egyházat 1948-ban állami rendelettel a görögkeleti egyházba olvasztották, püspökeit elhurcolták, templomait elkobozták: azóta számos görög szertartásé hívő a magyar római katolikus egyház- községekben él hitéletet. Az egyház tevékenységének és lehetőségeinek korlátozása során államosították az egyházi iskolákat, feloszlatták a szerzetesrendeket és vallásos egyesületeket, megszüntették az egyházi sajtót és könyvkiadást. Az utóbbi évtizedekben csupán egyetlen imakönyv, egy kiskatekizmus és egy liturgikus naptár látott napvilágot, a Biblia kiadására az egyháznak négy évtizede nem volt lehetősége. Az is megesett, hogy a World Reformed Alliance által az erdélyi magyar református egyháznak küldött Bibliákat egy brailai üzem toalettpapírnak dolgozta fel. Az egyház ellen viselt hadjárat további következményeként szinte teljesen megszakadtak a magyar testvéregyházzal korábban fenntartott kapcsolatok, korlátozták a Szentszékkel tartott összeköttetést is, a nyolcvanas években pedig „numerus clausus”-t kényszerítettek a gyulafehérvári hittudományi akadémiára. Újabban a román kormány olyan látszatot próbál kelteni, miszerint a romániai katolikusok többsége román nemzetiségű, ezáltal akarja felszámolni az erdélyi püspökség magyar vezetését, egyáltalán az erdélyi egyházközségek magyar - vagy a bánságiak egy részének német - nyelvűségét. Kétségtelen, hogy egy román nyelvű katolikus egyház létrehozása nemcsak az erdélyi magyarságra jelentene igen súlyos csapást, hanem előbb- utóbb felvethetné - a korábban alkalmazott eljárások értelmében - a romániai katolicizmusnak az orthodox államegyházba történő erőszakos beolvasztását is. A magyar kulturális intézmények működésének korlátozása, a nemzeti nyelvű oktatás radikális háttérbe szorítása, az erdélyi magyarság ősi településeinek lerombolása, kulturális gyökereik kitépése és a vallásszabadság folyamatos megsértése rendkívül súlyos helyzetet hoztak létre. Románia magyar kisebbsége, amely a hivatalos népszámlálási adatok szerint 1,7 millió, az egyházi anyakönyvek, illetve a romániai népszaporodás adatainak figyelembevételével valószínűleg 2 millió főre tehető, mára idegennek érzi magát ősei földjén, bizonytalannak látja jövőjét, teljes mértékben ki van szolgáltatva a román nacionalizmus, a Ceau§escu-féle sztálinista diktatúra és az erőszakos asszimilációs politika kíméletlen következményeinek. Valójában ez a reménytelen helyzet okozza azt, hogy az erdélyi magyarság - s vele együtt a még megmaradt németek, sőt ma már számos román is - tömegesen hagyja el szülőföldjét, hogy Magyarországon vagy szerte a nagyvilágban keressen magának új hazát. A nyolcvanas évek végén, különösen 1988-tól nagymértékben megnövekedett az áttelepülők száma, ezek most már nem egyszerűen átköltözők, hanem a szó igazi értelmében is menekülők, akik az üldöztetés, a jogfosztottság és a teljes létbizonytalanság elől kelnek át a határon: gyakran turistaútlevéllel a zsebükben, ám mind többen gyalogosan, bujkálva, vállalva a felfedeztetést, a súlyos megtorlást, esetleg azt, hogy a módszeresen elvadított határőrök golyói végezzenek velük. Kezdetben néhány százan, majd ezren választották a végleges letelepedést, ma már tízezrével érkeznek a menekülők. Romániából eddig körülbelül ötvenezer ember távozott el, Magyarországra naponta átlagosan negyven menekült érkezik, ezeknek nagyjából a fele Ausztriába utazik tovább, az ittmaradtak száma jelenleg (február elején) körülbelül húszezer főt tesz ki. Nagy részük szabályos letelepedési engedélyt kap a magyar 103
