Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szentlélekben és tűzben - A katolikus karizmatikus megújulás fő vonásai
Hogyan történik mindez? Talán leginkább megvilágítja az az imaszöveg, amelyet a karizmatikus megújulásba bevezető Élet a Szentlélekben szemináriumok kézikönyve ad: „Uram, Jézus Krisztus! Mostantól kezdve hozzád akarok tartozni. Szabad akarok lenni a sötétség hatalmától és a sátán uralmától, be akarok lépni a te országodba és néped tagja akarok lenni. Hátat fordítok minden bűnnek, és elkerülök mindent, ami bűnre vezet. Kérlek, bocsáss meg minden bűnt, amit elkövettem. Neked ajánlom életemet, és ígérem, hogy mint Uramnak engedelmeskedem neked. Kérlek, keresztelj meg engem a Szentlélekben.”15 Ez az egyszerű ima — bűnbánat, a keresztségi elkötelezettség megújítása és a bérmálás kegyelmének felélesztése — sokak számára lett új pünkösdi tapasztalat nyitánya. — A hatás nem mindig észlelhető azonnal. „Nem tudok rámutatni egy különleges pillanatra vagy eseményre mint ’Lélekben való megkeresztelkedésre’, ami előtt minden sötét volt, utána pedig minden csupa fény. Inkább lépésről lépésre haladó folyamat volt” — számol be egy pap.16 Máskor a hatás drámaibb. „Megkeresztelkedtem a Lélekben, és mindjárt elkezdtem nyelveken beszélni. Ég és föld különbséget jelentett! Ma úgy mondom: hiszek Istenben, de nem valami elmélet alapján, hanem mert találkoztam vele.”17 Még egy beszámoló: „Miután azok a fiúk néhány percig imádkoztak, én pedig beleegyeztem, hogy kérem Istent, mutassa meg szeretetét és vegye birtokba egész életemet, különös meleget éreztem, amely fokozatosan áthatotta egész valómat. Soha azelőtt nem éreztem ilyesmit. . . Sohasem tapasztaltam erősebben egyedi voltomat és akaratom szabadságát. Teljesen ura voltam akaratomnak, és amint még teljesebben akartam átadni magamat Istennek, még erősebbre nőtt az a melegség és Isten közvetlen jelenlétének tudata. Végül egyszerűen kiszolgáltattam magamat, és éreztem, hogy könnyek folynak a szememből. Közben mosolyogtam . . . Testem-lelkem olyan közvetlenül Isten jelenlétében volt, annyira elmerültem személyében és jelenvalóságában, hogy semmi mást nem akartam, csak imádkozni. . . Mintha részeg lettem volna! Egészen újnak éreztem magamat. Nem tudom, hogyan fejezzem ki — valami történt. Új valóságot tapasztaltam meg életemben, amit sose tapasztaltam azelőtt.”s18 Egyetérthetünk az amerikai szerzővel, aki így ír: „Katolikus terminológiával talán azt mondhatnánk, hogy ez az élmény a belénk öntött szemlélődés érintése.”19 Némelykor a tapasztalat halványabb, de mindig új erőt önt a hitbe, és utat nyit a növekedésnek. Isten nem programozható: aki meghatározott élményt vár a Szentlélekben való megkeresztelkedéstől, azt csalódás éri. Aki azonban várakozó hitben átadja magát a Felfoghatatlannak, nem csalódik. „Adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13). „Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” Amikor a karizmatikus megújulás fő vonásaiként a radikális hitet és a keresztény beavatás tartalmának megtapasztalását jelöltük meg, ezzel nem állítottuk, hogy nincsenek benne epyéb, ezekhez képest esetleges, korhoz vagy kultúrához kötött vonások. Még kevésbe állítottuk, hogy nincs benne emberi gyarlóság, egyoldalúság, hogy nem jár kockázatokkal. A tárgyilagos teológiai értékítéletnek azonban a lényegre keli vonatkoznia, nem a kísérőjelenségekre. Gyümölcseiről kell megítélni a fát, nem élősdijeiről. Gyakori volt például a vád, hogy a karizmatikus közösségek elzárkóznak a szociális feladatok elől. Előfordulhat ilyen hiba. Érdekes ugyanakkor, hogy a Szentlélekben való megkeresztelkedésről magyar földön éppen a Szociális Missziótársulat alapítója, Farkas Edit adott meglepően kidolgozott tanítást már 1909 táján.20 Napjainkban pedig a mexikói Juarezben a nincstelen szemétgyűjtők gazdasági érdekvédelmét éppen karizmatikus közösség szervezte meg. A mexikói szegények nyelveken imádkoznak, dicsőítik az Urat, és hálás szívvel fogadják nagy tetteit. Vizsgálatai nyomán René Laurentin a csodás ételszaporodásnak hét tanúsított esetét sorolja föl közöttük.21 Nincs tehát antagonizmus „karizmatikus” és „szociális” között. Hasonlóan periférikusak a szektás tendenciák is. A katolikus karizmatikus megújulás tudatosan, programszerűen az egyház szívében akar lenni. Irodája működik Rómában, amely nem rendelkezik ugyan semmilyen joghatósággal, szervező és informatív tevékenységével mégis felbecsülhetetlenül sokat tesz a Megújulás egységéért és katolicitásáért. (Az 84
