Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szentlélekben és tűzben - A katolikus karizmatikus megújulás fő vonásai

bibliai fundamentalizmus, szenzációkeresés, kóros elit-öntudat, felszínes ökumeniz- mus, a természetes eszközök elhanyagolása származhat belőle. Yves Congar szerint ez a közvetlenség a megújulás gyakorlatilag legsúlyosabb problémája.11 Mindazonáltal a közvetlenség az Újszövetség istenélményének valóságos vonása: „Födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét” (2Kor 3,18). Ugyanakkor mégsem teljes közvetlenség ez. ,,Ma még csak tükörben, homályosan látunk” (1 Kor 13,12). Ezt szem előtt tartva minden karizmatikus tevékenységnek számolnia kell a tévutak lehetőségével. „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e” (Jn 4,1). A lelkek megkülönböztetése, a karizmák valódiságáról és helyes használatáról alkotott ítélet mindenekfölött a hierarchia joga és kötelessége, mint a II. Vatikáni zsinat tanítja (LG 12). A karizmatikus megújulásnak, ha igazán katolikus akar lenni, a hierarchia idevágó döntéseit is várakozó hittel kell fogadnia. „Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. így különböztetjük meg az igazság Lelkét és a tévedés lelkét” (1Jn 4,6).

Beavatás tűzzel és Szentlélekkel A várakozó hit mellett a karizmatikus megújulás másik fő vonása a keresztény beavatási tapasztalat komolyan vétele. A középkor olyan viszonyokat alakított ki Európában, amelyek között a keresztény beavatás a gyermekkorban vett beavatási szentségek tartalmába való fokozatos belenövést jelentett, egy magától értődőnek számító keresztény társadalmi értékrend hátterében. Az újkorban ez a társadalmi magától értődés megszűnt, a beavatási szentségek tartalmának komolyan vétele olyan önálló döntést kíván, amely kihívás az általánosan elfogadott értékrenddel szemben. E kihívás vállalásához elkötelezett közösségi háttér és a kegyelmi segítség fokozottabb keresése szükséges. Ennek a tudatosabb elkötelezettségnek és intenzívebb keresésnek felel meg az a beavatási tapasztalat, amelyet vitatott kifejezéssel a „Szentlélekben való megkeresztelkedésnek” neveznek.

Keresztelő János a Messiást úgy írja le, mint aki „Szentlélekben és tűzben” (Mt 3,11; Lk 3,16), „Szentlélekkel” (Mk 1,8), „Szentlélekben” (Jn 1,33) keresztel. Jézus pünkösd előtt megígéri tanítványainak: „Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni” (ApCsel 1,5; 11,16). Pál apostol így beszél: „Egy Lélekben egy testté kereszteltettünk mindnyájan” (1Kor 12,13). A kifejezés nem mindenhol pontosan azonos értelmű, de a jelentésnek van közös nevezője. Jézus üdvözítő művének személyes megtapasztalását, a megújulás és a tanúságtétel Lelkének befogadását, a keresztény beavatás kegyelmi dinamizmusát bibliai alappal lehet „Szentlélekben való megkeresztelkedésnek” mondani. Félreértések kiküszöbölésére a katolikusok gyakran elkerülik a kifejezést. Teljesen mellőzni azonban már csak a bibliai lelőhelyek és az ökumenikus szempontok miatt sem lehet. Inkább az szükséges, hogy árnyaltan illesszük teológiánkba.

A katolikus karizmatikus megújulásban leggyakrabban a már fölvett beavatási szentségek kegyelmeinek megújításáról van szó. „A Szentlélekben való megkeresz- telkedésért való ima, egész egyszerűen szólva nem más, mint várakozó hitben mondott ima azért, hogy egy személy vagy közösség keresztségi beavatása egzisztenciálisan megújuljon és hatékonnyá váljék.”12 „Felnőtt megújítása ez keresztségi elkötelezettségünknek, totális, tudatos, szabad, bátor, korlátozások és fenntartások nélküli ’igen’ a Szentlélek cselekvésére; erős és elhatározott döntés, hogy azzá leszünk, aminek Isten akar minket.”13

Szó sincs tehát a keresztség és bérmálás Szentlélek-közlő erejének kétségbe vonásáról — sokkal inkább arról, hogy ezt az erőt komolyan igénybe akarjuk venni. Mint a beavatáshoz tartozó tapasztalat, a Szentlélekben való megkeresztelkedés inkább kezdet, mint csúcs. „Jézus döbbenetesen világossá teszi, hogy a Lélek ajándék azok számára, akik kérik. Megígéri, nem mint jutalmat az életszentségért, nem mint a teológiai képzettség pályadíját, hanem mint kezdeti ajándékot, amely szükséges a szentséghez és a mélyebb megértéshez — a keresztény élet kezdetén, nem a végén.”14 De ez nem jelenti azt, hogy akik már korábban is keresztény életet éltek, ne remélhetnének megújulást Isten Leikétől. A Lélek gazdagsága kimeríthetetlen.

83