Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szentlélekben és tűzben - A katolikus karizmatikus megújulás fő vonásai
hatalmában (Jn 14,12). Elterjedt tévedés, hogy a karizmatikus imaösszejövetelek felszabadult öröme biztosítja a résztvevők hitének pszichikai hátterét. Inkább az isteni szónak való bátor engedelmesség, a psziché ellenállását leküzdő aktiv hit teremti meg a felszabadult öröm feltételeit. Radikálisan természetfölötti alapállás ez, amely komolyan veszi az Úr ígéretét: ,,Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét” (Jn 11,40). Ahol elhalványul ez a radikális hit, elhalványul Isten dicsősége is, és az ilyen karizmatikus csoportok nem manifesztálnak egyebet, mint saját szánalmas gyöngeségüket. A hit nem merül ki a hitigazságok elméleti igenlésében, hanem konkrét ráhagyatko- zást jelent a föltámadt Jézusra, mint egyetlen Üdvözítőre és abszolút Úrra. Ebből következik az egyedi helyzetek hitben való megoldása is, az a hús-vér hitcselekvés, amit Jézus annyiszor jutalmazott csodáival (Mk 2,5; 5,34; 5,36; 9,23; 10,52; Mt 8,13; 9,29; 15,28). Ez az a hit, amit Pál apostol a karizmák közé sorol (1 Kor 21,21). Michael Scanlan várakozó hitnek nevezi ezt a konkrét hitmagatartást: ,,A várakozó hit magában foglalja a dogmatikus hitet és a gondviselésbe vetett hitet, de továbbmegy ezeknél, mert minden aktusban Istent hirdeti. Az Úr itt és most Úr, és hatalma képes arra, hogy különbséget teremtsen minden egyes eseményben. Ezért beszélünk a Lélek meglepetéseiről.”5 A karizmatikus megújulásban az élet a Lélek meglepetéseire van beállítva. „A Pneuma (= szél, Lélek) ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. így van vele mindenki, aki a Pneumából született" (Jn 3,8). — Az isteni meglepetések világába való átlépést legkönnyebben a nyelvek adományának elfogadásával gyakorolhatjuk. Nem a legértékesebb adomány ez (1 Kor 14,5), s természetesen nem szükséges az üdvösségre (1Kor 12,30), mégis hasznos: „Aki nyelven szól, önmagát építi” (1Kor 14,4). Átlép ugyanis a saját tudata által ellenőrzött kommunikációból a Misztérium ellenőrizhetetlen világába: „Lélek által misztériumokat beszél” (1Kor 14,2). Francis Sullivan alapos exegézissel tisztázza, hogy a Pál apostol által leírt glosszolália és a karizmatikus megújulás nyelveken szólása azonos jelenség.6 Nem extatikus tünemény, általában nem is egy nem-tanult idegen nyelv beszélése, hanem olyan — idegen nyelvre emlékeztető — hangcsoport képzése, amely alkalmas arra, hogy a Kimondhatatlan imádásának eszköze legyen. Nincs benne semmi „csodás”, semmi „rendkívüli”, hiszen érthetetlen hangcsoportokat a kisgyerek is képez. Természetes adottságunkat használja föl a Szentlélek, mi pedig átéljük önmagunk kiszolgáltatását a Lélek meglepetéseinek. Az Apostolok Cselekedeteiben a pünkösdi tapasztalat négy leírása közül három (2,4; 10,46; 19,6) tartalmazza, egy pedig (8,18) sejteti a nyelvkarizma elnyerését. Aligha véletlen ez: nyelveken megszólalni áttörést jelent. Aki hallott karizmatikus imacsoportot nyelveken énekelni, bajosan vonhatja kétségbe, hogy ez az áttörés egy boldog harmónia irányában történik. Pál figyelmeztetései és rendszabályai 1 Kor 14-ben a nyelvkarizma túlbecsülése ellen szólnak, nem kiegyensúlyozott használata ellen. „A nyelveken szólást ne akadályozzátok meg” (1Kor 14,39). A várakozó hit számít az Úr szavainak beteljesülésére: „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, ... ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak” (Mk 16,17—18). A démoni hatalmakat elűző7 és a betegeket gyógyító® ima új életre kel a karizmatikus megújulásban. A psziché sebeinek gyógyulását a várakozó hit mint a megváltás ajándékát fogadja. A betegek szentségében új hangsúly kerül a test gyógyulására, amit a trentói zsinat tanít (DS 1696), s ami az első keresztény századokban jobban ki volt emelve.10 Természetesen a karizmatikus megújulásnak nem minden résztvevője csodatevő. Az adományok foka és jellege egyénenként és alkalmanként különbözik. A várakozó hit azonban a ritka rendkívüli adományok mellett felfedezi és naponta várja a rendes adományokat. Ezek nem csodák, nem alkalmasak arra, hogy valakit meggyőzzenek, mégis kiemelnek a technicizmus és racionalizmus sivárságából, és bevezetnek a valóság pneumatikus dimenziójába. Krisztus teste ebben a dimenzióban épül. „Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én Lelkem által — mondja a Seregek Ura” (Zak 4,6b). A várakozó hit miatt a karizmatikus megújulás istenélményét a megszokottnál nagyobb közvetlenség jellemzi. A közvetlenség el is torzulhat: hiszékenység, naiv 82
