Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A tanúságtevő és bizonyságtevő Szentlélek
Általában azt mondhatjuk, hogy eszközként, valamilyen jó ,,szer’’-ként odaadjuk neki magunkat. Magyar nyelvünk jó gondolattársítást és képtársítást kínál a szer főnév és a szeret ige hangzási kapcsolatában. Képnyelven azt is mondhatnánk: amikor eszközként, jó szerként adjuk magunkat a Szentléleknek, akkor szeretünk igazán! Igaz, alig van szó magyar nyelvünkben is, amellyel olyan csúfosan visszaélnek, mint a szeretettel. (így volt ez már Kr. e. 200 évvel a görög erósz = szeretet szóval is. Ezért kellett a Hetvenes bibliafordításban ezt a szót a agapéval, a vendéglátó szívjósággal helyettesíteni.) Mi most mégis élünk a magyar képnyelvadta lehetőséggel, hogy a Szentiélekről szóló bibliai képnyelvet megközelíthessük, és a bibliai szél—víz—tűz szentlelkes képet az emberi együttműködés oldaláról érzékeltessük. így, képnyelven, a Szentlélekkel szeretetben megélt együttműködésünk hasonlítható az élelmiszer, fűszer, gyógyszer stb. eszközszerű szerepéhez a bennünk működő isteni élet fenntartásában és fejlesztésében. — Egyébként, ha részleteiben is ki akarjuk fejteni, hogy mit is tehetünk mi a Szentlélekben, illetve a Szentlélekkel együtt, a már ismert úton kell járnunk, a már ismert hármas együttműködés lehetőségeit kell megvalósítanunk. Első lépés: tegyünk meg mindent, hogy másokba is beköltözzék a Szentlélek. Mint ahogy Jézus mindent megtett ennek érdekében. Hiszen, mint általános küldetés, mindenkinek szól az apostolokat szentségi hatalommal felruházó krisztusi szó (a görög szerint): „Vegyetek Szentleiket!” (Jn 20,22). Itt a földön egyenként úgy kapják, hogy tovább is adhatják, ki-ki a saját szent rendje, hierarchiája szerint. így éli meg, és így lesz Krisztus Lelke közlésének, emberekbe való beleköltöztetésének eszköze Mária is. Nemcsak az utolsó vacsora termében Jézus mennybemenetele után, hanem már Kánéban is, amikor anyai szavával bizalmat önt Jézus iránt a szolgákba: „Bármit mond, tegyétek meg!” (Jn 2,5) Az apostolok sem csak akkor költöztették a Szentlelket a hívekbe, amikor megkeresztelték őket és rájuk tették kezüket, esetleg diákonusokká, presbiterekké vagy püspökökké szentelve a kiválasztottakat. Szentleiket venni vagy közölni, „beköltöztetni” nemcsak szentségek kiszolgáltatásával lehet, hanem például imádsággal és igehirdetéssel is. Még pogányokba is. Péter cezareai beszéde tanú erre: „Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, amikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. A zsidókeresztények, akik Péterrel érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad” (ApCsel 10,44—45). És ez ma is így van. Sokan megdöbbenéssel hallgatták éppen egy negyedszázaddal ezelőtt VI. Pálnak az őt Rómában meglátogató dalai lámához intézett szavait: „Tibennetek és tiáltalatok is működhet a Szentlélek!” Mindez tehát lehetséges, különösen úgy, ha imádkozó Máriák és igehirdető apostolok élik és megteszik azt, amire küldettek. Továbbá, a mondottak alapján meg kell tennünk mindent, hogy másokat is betöltsön egészen a Szentlélek. Ahogyan Jézus tette. Hogy necsak a saját személyes testét, hanem egész egyháztestét is átjárja a „szent” Isten Lelke: „Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban” (Jn 17,19). A Szentlélek ugyanis az egység Lelke. Benne értik meg, akik megértik, hogy a „sok hogyan egy” az egyházban. Ez eredményezi a nagy felismerést is, hogy a nagy egységben minden csak ajándék: én is ajándék vagyok, mindent ajándékként kapok. De éppúgy mindent ajándékként kell adnom is, minden testi-lelki képességemet. így lesz boldog és boldogító szentlelkes buzdítás Szent Pál szava: „Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul” (Róm 12,1). Ilyen áldozat kiemelt módon Mária testének-lel- kének odaajándékozottsága, a Szentlélek rendelkezésére bocsátása, ami azután a legnagyobb boldogság forrása lesz. Fiúi, istengyermeki karakter legbiztosabban és leghitelesebben az ilyen áldozatban, önmagunkat odaajándékozásban alakítható ki. Mert az áldozatos élet: önmagunkat odadobó, odaajándékozó élet. Ebből az is következik, hogy szentlelkes életünk a földön a próbatételekre odadobottságok sora. Mint Jézusé, akit a Lélek „kidobott” a pusztába, hogy próbatételek során készüljön fel küldetésének betöltésére (vö. Mk 1,12-13). Akit mi — magunkkal együtt — így tudunk eltölteni a Szentlélekkel, az valóban evangéliummá, örömhírré és ajándékká lesz az egész egyház és az egész világ számára. < /<£•'
