Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vanyó László: A Szentlélek adományai az egyház történelmi tapasztalatában
Végül meg kell tennünk mindent, hogy másokban is megmaradjon a Szentlélek, és kialakuljon bennük a fiúság karaktere, az istengyermekség boldogsága. A világteremtéskor a tohuvabohu őskaoszának Isten Lelke által szép kozmosszá történt elrendezése végén mondta Isten: „Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra." És Isten a föld anyagából megformált embertestbe sajátmagából lehelte az élet leheletét, hogy az ember is „szépségesen jó” legyen, mint minden földi teremtmény koronája. Sajnos, az első Ádám a bűn által eltorzult. A „második Ádámot" viszont már úgy eltöltötte az Isten Lelke, hogy ha el is kell szenvednie a testi halált, „a halál nem uralkodhat rajta” (Róm 6,9). Az ember így kapja vissza az örökkön élő Isten „képét és hasonlatosságát”, hogy mindnyájan vehessük „a fiúság Lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atya! Maga a Lélek tesz tanúságot lelkűnkben, hogy Isten fiai vagyunk” (Róm 8, 15—16). Hogy a fiúság Lelke bennünk így meg is maradjon, ahhoz vele együtt meg kell halnunk. Ez több, mint az „eltöltésnél” említett próbatételek. Itt csak az egyetlen és legnagyobb próbatétel hatékony: a Krisztussal együtt vállalt meghalás. Visszafordíthatatlan konverzióra, Isten felé fordulásra van szükségünk. Ahogy a Kol 3,1—4-ben olvassuk: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami odafönt van, arra irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal Istenben van elrejtve. Amikor Krisztus, a mi Istenünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben." A Szentírás képnyelvén — életre ébresztő tavaszi szélként, éltető és üdítő forrásvízként, isteni örök-egy életet árasztó lobogó tűzként — így önti ajándékait a Szentlélek a neki megnyíló szívekbe. Ennek az örök áradásnak mint igazságnak megvallása szentlelkes tanúságtevés, mint az örök szeretettől való érintettsége minden következményének vállalása, — szentlelkes bizonyságtevés. Vanyó László A SZENTLÉLEK ÉS ADOMÁNYAI AZ EGYHÁZ TÖRTÉNELMI TAPASZTALATÁBAN EGYÉNI ÉS KÖZÖSSÉGI TAPASZTALAT. A „tapasztalat” olyan közönséges fogalom, annyira érthetőnek tűnik, hogy sokszor még tárgyát is magától értetődően elfogadtatja. Az is világos azonban, hogy a szellemi tartalmakat a legnehezebb tapasztalati tárgyakként leírni, mert ez csak áttételezés révén lehetséges. Fokozottan érvényes ez a hit „tárgyaira”, mivel a kinyilatkoztatásban közölt ismeretükkel szemben tapasztalatuk nemcsak utólagos, de mindig valamelyest le is marad a „tárgy” mögött. A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, aki a hit „tárgya”, ugyanakkor megnyilatkozásai az egyház életében a tapasztalat tárgyai. A tapasztalható megnyilatkozások jelekként hozhatók kapcsolatba a Szentlélek személyével. Az egyház soha nem zárta ki, hogy a Szentlélek a látható egyház, illetve az egyház látható határain kívül is hathat, de ez a működése is csak az egyházból kitekintve értelmezhető, az is a Krisztussal való egységet és a megszentelődést szolgálja. A tapasztalás huzamosabb ideig tartó, vagy rendszeresen érzékelhető jelenségek közlése és kiértékelése révén válik tapasztalattá, amiből már következtetéseket lehet levonni. A tapasztalat értéke közösségi szempontból éppen a kommunikábilitáson múlik. Enélkül a tapasztalás egyedi, véletlen, esetleges „eset” marad, vagy szubjektív élmény, töredékes impresszió. A karizmatikus tapasztalás értékelésénél sem hagyhatók figyelmen kívül ezek a szempontok, főként azért nem, mert a karizmák mint kegyelmi adományok egy személynek, a Szentléleknek művei, aki tetszés szerint osztogatja azokat (1Kor, 12,11); a megajándékozott is személy, akinek ugyancsak lehetősége van rá, hogy így vagy úgy éljen azokkal. A karizmákra nem lehet „számítani”, utólag lehet velük számot vetni akkor, amikor valaki az egyházban él velük. Ezért kell figyelembe venni az egyház eddigi kollektív tapasztalatát, de főként el kell kerülni minden apriorizmust, ha a karizmákról beszélünk, mert korántsem magától értetődő jelenségek. A Lélek tapasztalható megnyilatkozásai ma talán sokkal jobban 76
