Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A tanúságtevő és bizonyságtevő Szentlélek
összevéve itt úgy jelenik meg a Szentlélek az emberek által megtapasztalható hatásokban, mint ellenállhatatlan eggyétevő erő. Az emberi gőg hiába akarja szétzüllő csúf Bábellé tenni ezt az Istentől szépségesen jó egységnek teremtett világot, a Szentlélek újból eggyé tudja tenni azt. És ez kimondhatatlan örömforrás minden jóakaratú ember számára. Ezt jelenti, hogy újra egynyelvű közösséggé válnak az első Pünkösdkor Jeruzsálemben összesereglett soknyelvű népek: pártusok, médek, elami- ták stb. (ApCsel 2,9—11). A Biblia nem fejtegeti a Szentlélek fogalmát, természetét, megszívlelendő azonban, hogy az újszövetségi görög nyelven a Szentlelket a semlegesnemű pneuma szóval jelöli a szentíró, de amikor személyes névmással utal rá, akkor a hímnemű (a fogantató képességet hordozó) ekeinosz alakot használja! (Vö. Jn 14,26) — A szentjánosi iratokban (csak ezekben, és mindössze öt alkalommal) a Paraklétosz szó is szerepel a Szentlélek jelölésére. A Vulgáta nem fordítja le. Bizonyos keleti nyelvű szövegfordítások alapján egyes atyák Vigasztalónak értelmezik, de tévesen. A Szentírás ebben az értelemben nem használja. A szó jelentése: a segítségül hívott (illetve küldött), a biztos védelmet nyújtó ügyvéd, vagy a mindent hitelesen megmagyarázó tolmács. Viszont, és ez vigasztaló lehet számunkra, a gáncsoskodó vádló sátánt „kidobja” (vö. Jn 12,32), és Krisztusnak az Atya dicsőségébe történt távozása után mindenben „elvezet ateljes igazságra” (Jn 16,13). Az Ószövetségben a Paraklétosz- nak a „mélic” felel meg, ami tolmácsot jelent. Számunkra: hiteles tolmács köztünk és az Isten között. A BIBLIA SZERINT MIT TESZ A SZENTLÉLEK ÁLTALÁBAN ÉGEN-FÖLDÖN? Először is azt kell tudnunk, hogy a Szentlélek, mint az Atyával és a Fiúval egylényegű Isten, az örök eggyétevés cselekvő személye. Már magában a Szentháromság örök életében is, de az egyházban is. Minden üdvösségi cselekvés vagy történés „in unitate Spiritus Sancti”, a Szentlélek egyesítő közreműködésével megy végbe. Ez mutatkozik meg a fentebb már említett első Pünkösd „látványos” megjelenésében, az apostoli zsinat legelső egységes praktikus döntésein át (ApCsel 15,28) mindenegyes krisztushívőnek az egyetlen üdvözítő egyházba való beépítéséig, amíg csak Isten nem lesz minden mindenben (1Kor 15,28). — „Mindezt egy és ugyanaz a Lélek műveli... Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által” (1 Kor 12,11-13). Ha külön a Szentlélek működésére figyelve olvassuk az újszövetségi Szentírást, észrevehetjük, hogy mint cselekvő isteni személy mintegy külön-külön arcéllel mutatkozik meg az evangéliumokban, az Apostolok Cselekedeteiben és a szentpáli levelekben. Az evangéliumokban elsősorban a Szentiéleknek az egyetemes üdvözítés terén, az ApCsel-ben az egyházi közösség életében, a páli levelekben pedig az egyes emberek személyes életével kapcsolatban kifejtett tevékenységét ismerhetjük meg. Természetesen ezek csak egymást kiegészítő súlyponti különbségek. — A Szentlélek egyetemes üdvösségi munkájáról például fogalmat adhat a Jn 16,8—10: „Amikor majd eljön a Szentlélek, meggyőzi a világot a bűnről (hogy ti. nem hittek bennem, s ez „a világ bűne”), az igazságról (hogy az Atyához megyek, ahol helyet készítek nektek), és az ítéletről (hogy ti. a sátán már meg ítéltetett, senkinek az üdvét nem teheti tönkre, aki Jézushoz kapcsolódik).” — Az egyházi közösségre, annak élő közösséggé alakítására vonatkozólag mindjárt az ApCsel elején olvassuk, hogy a Szentlélek rendeli az apostolokat (1,2) ugyancsak ő rendeli a presbitereket (20,28), és ő „tölti el” a diákonusokat is (6.3). Végül a Szentlélek minden egyes hívőt a saját templomává avat (Róm 8,10). Ő az, aki megpecsétel (= pecsétgyűrűvel magának eljegyez) mindnyájunkat (Ef 1,13), és ugyancsak ő „örökségünk foglalója és záloga” mindnyájunk számára (uo. 14). A Szentlélek először belénk költözik a keresztségben és bérmálásban, majd betölt minket. És mindent, „az egész házat” (ApCsel 2,2). Jelképesen hasonló történik, mint mikor Simon farizeus házában a bűnös nő széttöri az alabástrom edényt, és „betelik az egész ház a kenet illatával (Jn 12,3). A Szentlélek tehát nemcsak a felületeket és csúcsokat tölti be, mint az elektromos áram, hanem minden testi-lelki képességünket. Amint Jézusnál látjuk: fogantatásától utolsó leheletéig. Térben és időben mindent, úgyhogy nem marad hely a rosszra. Ha igazán 73
