Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Brückner Ákos: Az éltető Szentlélek
felszabadulttá az embert. Ugyanakkor nagy a veszélye annak, hogy igehirdetésünkben vagy személyes lelkivezetői szolgálatunkban a másik végletbe esünk: az ostorozásba, az elégtelenség túlhangsúlyozásába. Isten Szentlelke a szeretet Lelke, az irgalom Lelke. El ne fojtsuk éppen ott, ahol Vele, Benne kellene gyógyítanunk ........senki sem tu dja meggyőzni a világot, az ember és az emberiség lelkiismeretét, csak egyedül Ő, az igazság Lelke, ő az a Lélek, aki ,átlátja Isten mélységeit’.. . Nem elegendő az emberi lelkiismeretet átvizsgálni, az ember legbensőbb titkát feltárni, hanem Isten legbensőbb titkába kell hatolnunk .. . Egyedül a Szentlélek az, aki ezeket a mélységeket vizsgálja és Isten válaszát adja az ember bűnére.”11 Ez az isteni válasz a Lélek ajándéka, meghívást kapunk Isten barátságára. Épp ezért ne csak a gyónónak ajánljuk a Szentlélek segítségül hívását a lelkiismeretvizsgálat bevezetéseként, hanem magunk is folyamodjunk hozzá lelkipásztori dialógusaink kapcsán és a bűnbocsátás szentségének szolgálatánál. Itt sem csupán jámbor fohászkodásra gondolunk, hanem a tanács Lelke olyan leesdésére, amelynek erejében lelkivezetési- tanácsadói szolgálatunk megértőbb, személyesebb, hatékonyabb lesz.12 — d) Gyakran olvasható a Szentírásban: a Lélekben, a Lélek erejében ... Ez egy sajátos szemléleti hangsúlyra, olykor talán hangsúlyváltásra tanít. Ahogy a szentmisében az eucharisztikus imádságot záró doxológiában nem azt mondjuk: Érte, Neki, Számára, hanem: Őáltala, Ővele és Őbenne; — úgy egész Istenhez való viszonyunkat megszabja és minősíti az, vajon csak Felé-irányulóan, Neki elszámolóan, azaz „Vele szemben” gondolkodunk és cselekszünk-e,—vagy (amire az Újszövetség megváltott- sága, istengyermeksége kifejezetten felhatalmaz): Vele, Benne, Hozzá társulva, Ót követve, mintegy Mellette. Mindez még inkább áll a Szentlélekkel való kapcsolatunkra. A Lélek úgy éltet leghatékonyabban, ha Benne lélegzem, ha érzékenyen követem indításait. így egészen más minőségben vagyok a Lélek temploma, mintha csak alkalmilag nyitnék ajtót Feléje. Az Ő szeretete tűz. Nagy különbség, hogy ez a tűz — szentjánosi értelemben — megmarad-e bennem, állandóan melegítve, világítva — vagy csak alkalmi ihletéseire figyelek. Ez a szemléleti és gyakorlati szempont végül is azt méri le, vajon életvitelemben mekkora hangsúlyt kap Isten, s mekkorát az én. — e) Hogy mennyire élünk Isten Szentlelke szerint, sőt erejében, ennek maga a Szentírás több csalhatatlan jelét, gyümölcsét sorolja fel (pl. Gál 5,22—23). Csak az örömet, a hűséget említenénk most meg s a mögöttük ott élő bizalmat, reményt. „Legyetek mindig derűsek”. Ha Isten felszólít erre, akkor meg is segít ebben. Bizonyára nem kíván lehetetlent, hiszen hűséges! Állapotjellemzője lelkűnknek az a benső öröm, derű, ami minden küzdelem és szenvedés közben is ott lehet énünk legmélyebb rétegében, ha valóban Isten Lelkének erejében élünk. — A hűség Istennek mindkét Szövetséget átfogó szeretetéből fakad: ígéretét mindig megtartja, mert szentségéhez nem férhet kétség. Istennek van hatalma ahhoz, hogy végtelen stabilitásából valamit nekünk is ajándékozzon, ha Benne élünk. „Hogy szolgálni tudjam a hitet és a keresztények közötti egységet, hogy a béke követe lehessek a világban, én is arra vagyok hivatva, hogy a bizalom zarándoka lehessek Krisztus nevében. Kérlek Benneteket, hogy imádkozzatok értem.”13 — mondta a pápa azoknak a fiataloknak, akik 1987 utolsó óráiban a bizalom világméretű zarándokútja jegyében megkeresték őt. Ha egy adott pillanatban felfedezzük és vállalni merjük ezt az „én is arra vagyok hivatva .. .” programot: ez az éltető Lélekkel való kapcsolatunknak jele és biztosítéka lesz. Jegyzetek: — 1. II. János Pál: Dominum et Vivificantem 1 p. Sz. I. T. 1987. — 2. U. o. 67. p. — 3. Xavier Léon-Dufour: Biblikus Teológiai Szótár, 847—51. — Róma, 1974. — 4. Mircea Eliade: A szent és a profán, Európa, Bp. 1987. (10. o.) —5. BTSz. 857., vö. 847—62. — 6. Dom. et Viv. 58. p. — 7. Gál Ferenc: A Szentlélek kiáradása, 8. o. — SzIT, 1986. — 8. PLat. 183, 1228. — 9. vö. Jálics F.: Tanuljunk imádkozni —10. Dom. et. Viv. 186. jegyzet— 11. U. o. 32. p., vö. 34. p. —12. vö. Jálics Ferenc: Testvéreink hite, Prugg kiadó 1979. — Benkö A. — Szentmärtoni M.: Testvéreink szolgálatában, Prugg, 1981. — Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, Bp, 1984. — ebben a parakletikus lelkigondozásról — 13. II. János Pál: 1987. dec. 30. a Szent Péter templomban. 71
