Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Rédly Elemér: Az új hittankönyvek kateketikai szemlélete
illusztrálását. — A biblikus hitoktatás ma már nem azt jelenti, hogy a katekizmuson kívül a Bibliát is tanítjuk, hanem azt, amire a zsinati és az azóta megjelent dokumentumok is tanítanak: Isten örömhírét tolmácsoljuk tanítványainknak úgy, hogy valóban megértsék az örömhírt, a nekik szóló üzenetet és azt életté váltsák. így hitoktatásunkban a Biblia nem példatár, nem érdekes történetek sorozata, nem hittételek bizonyítéka, hanem hitünknek és keresztény életünknek éltető forrása, nevelője. A hitoktatásban tanítványainkkal együtt leülünk a tanító Jézus köré, meghallgatjuk és megfontoljuk, hocjy mit mond nekünk, hogy tanítása mit kíván tőlünk. A hitoktatásban a teljes örömhírt kell tanítanunk, de mindig figyelembevéve azok helyzetét, akiket tanítunk. A hitoktatás ugyanis tudatosan megtervezett keresztény oktató-nevelő folyamat. Ezért a kinyilatkoztatásból, a Bibliából mindig azt a részt vesszük elő, amelyet a katekézis nevelési és oktatási célja meghatároz, hogy Isten igéjéből, Jézus tanításából azt fontoljuk meg, amire tanítványainknak szükségük van, hogy hitükben fejlődjenek, hogy Jézus követésében előrehaladjanak. Isten üzenetének tanításában tehát nem a kezünkben lévő szentírási könyvek sorrendjét követjük, hanem abban a rendben vesszük sorra az egyes szentírási részeket, ahogy a gyermekek fel tudják fogni és be tudják építeni ismereteik világába. Vigyáznunk kell arra, nehogy Isten szavának erejét hatástalanítsuk. Ez akkor fordul elő, ha az érdekes részleteket olvasgatjuk, anélkül, hogy a magunk számára levonnánk belőle a megfelelő tanulságokat. Ebben az esetben ugyanis, ha a gyermek már idősebb korában találkozik az ismert történettel, azt fogja mondani, ,,ezt már ismerem, ez nem mond nekem semmi újat”. Nagyon fontos tehát, hogy a Szentírást már a gyermekek is Isten üzenetének tekintsék, melyben nem az a fontos, hogy mi történt, hanem az, hogy mit akar általa Isten nekem mondani. (Ezért például a gyermekbiblia sem lehet a szentírási szöveg „elgügyöaése”, hanem olyan szentírási részek válogatása, amelyekből már a gyermek is fel tudja ismerni — rávezető kérdések seg ítségével —, hogy mit üzen neki Isten. Erre jó példa Courtois: A legszebb történet.) A Szentírásban vannak továbbá olyan részletek, amelyek egyáltalán nem gyermekeknek valók. Itt nemcsak olyan részletekre gondolunk, mint például Lót lányainak esete, hanem a Teremtés Könyvének első fejezeteire is, melyeknek félreértése veszélyezteti a felnövő gyermekek hitét. Az 1979-es hittankönyvpályázat nyomán, az Országos Hitoktatási Bizottság szerkesztésében készülő új hittankönyvek ezeket a szempontokat figyelembevéve készültek és készülnek. Az Elsőáldozók könyvét — amely az Újszövetségre épül —, követi a Válaszol az Úr c. könyv, amely az Ószövetségnek azokat a részleteit veszi sorra, amelyeknek megértése nem feltételezi az irodalmi műfajok és más problémák ismeretét. A kicsikkel nem tárgyalt szentírási részletek a nagyobbak hitoktatásában kerülnek sorra, a Nagykorúság Krisztusban, az Üdvösség története és a Hitünk és életünk című hittankönyvekben. 62
