Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Honsel, Bernhard - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Utam Krisztus követésében (Bűnbánati ájtatosság nagyböjt idején)
újra jelentkeznek, mindig erőszakosabban. Néha azt gondolom, hogy nincs válasz a kérdésemre. — Néha megsejtek valamit abból, amit a vágyaim álmodnak. — Néha azt érzem, hogy a semmibe zuhanok. — Néha érzem: van valami, ami megtart engem. Néha nem ismerem magamat. — Néha szeretném kifordítani a bensőmet, hogy mindenki megértsen. — Néha szabaddá tesz az, hogy Isten dolgozik általam. — Máskor meg agyonnyom létem semmisége. — Néha bizakodom, bízok abban, hogy megtalálok egyet azok közül az utak közül, amelyek Hozzá vezetnek. — Keresek. Szünet. 2. felolvasó: Ha az utóbbi időben néha elgondolkodtam magamról, hogy hogyan is élek és gondolkodom mint hívő ember, mindig nyugtalan lettem. — Mert úgy látom, hogy bennem minden ellaposodik, semmi sem érint belsőleg úgy igazán, hiányzik az intenzitás. — Most ebben aböjti időben ez nagyon tudatos lett bennem. Persze tudom, hogy böjt van. De ez a tudat nem bennem van, nem bennem él, csak úgy periférikusán veszem tudomásul. — S úgy gondolom, ezzel nem váltom valóra a böjt értelmét. Szünet. 1. felolvasó: Néha jönnek hozzám emberek olyan kérdésekkel, amelyekhez tanácsot kérnek. — A beszélgetésben tudok nekik ösztönzést adni, talán segíteni is. — De tudatára ébredek határaimnak is: mások velem szemben támasztott elvárásainak a határaira; Meg tudok-e felelni ezeknek az elvárásoknak? Ráébredek a magam személyének a határaira: Tudatában vagyok önmagámnak? Fölismerem a saját problémáimat és megpróbáltam úrrá lenni rajtuk? Istennel kapcsolatos határaimra: Szinte naponta szembesülök ezzel a fogalommal, „Isten”. Mégis titok marad előttem. Szeretném behozni, belevonni az életembe. Szeretnék az o tudatában lenni. Fel tudom ismerni Isten segítségével önmagamat, s tudok embertársaimmal is nyíltabban találkozni? Szünet. 2. felolvasó: Régebben az életemben, vallási életemben is, mindennek megvolt a maga szilárd rendje. Rendszeresen elimádkoztam reggel, délben, este bizonyos konkrét imádságokat. Résztvettem az egyház életében, böjtöltem, sokszor az volt az érzésem, hogy közel vagyok Istenhez, hogy Isten meghallgatja imámat. — Aztán jött a hirtelen változás. Megszabadultam egy csomó felesleges kényszertől. Napvilágra került sok titkos kérdésem, s feleletet talált. De ugyanakkor eltettem nem egy korábbi szokásomat. Már nem imádkoztam el oly rendszeresen azokat a konkrét imákat. Már nem végeztem annyi vallásos gyakorlatot. S némely hitigazság is kérdésessé vált számomra. — Néha a sok pozitívum mellett, amit nem szeretnék elveszteni, mégis azt gondolom: Nem sínylette meg ezt a hitem, az Istenbe vetett bizalmam? Ritkán van az az érzésem, hogy Isten közel van hozzám. Kérdések, bizonytalanságok, kétségek lopakodnak belém. Evangélium: Lk 22,39—46. Beszéd. Ez a jelenet: Jézus az Olajfák hegyén, mindig nagyon mélyen hatott minden korszak bármilyen korú emberére. Jel ez, egy tipikusan emberi szituáció jele: az ember a maga nyomorúságában, magányosságában, félelmében. — Az evangélium sokszor úgy rajzolja meg Jézus alakját, hogy nagyon szuverén, szabad és erős. Itt egészen másként látjuk őt: annyira emberi, sőt gyönge. S ez közelebb hozza őt hozzánk. Ha ő ennyire belépett emberségünk nyomorúságába, talán meg tudja mutatni annak az útját, hogy hogyan álljunk helyt benne. — Jézus imádkozik: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár.” Ki ne ismerne hasonló szituációkat —, olyan helyzeteket — amelyekben azt hisszük, hogy nem megy tovább, nem bírom tovább, nem is akarom tovább. Az ilyen helyzetekben barátokat keresünk, akik mellettünk állnak. Nem véletlen, hogy Jézus is tanítványaihoz fordul és kéri őket: „Virrasszatok velem egy órát!” Azt reméli, hogy a szenvedésnek ebben az órájában legalább a barátai mellette lesznek, ébren lesznek, kitartanak mellette. És a tanítványok? Elalszanak a szomorúságtól. Nem rossz akarat ez, hanem gyöngeség. Ez a szenvedés meghaladja erejüket. — Jézus egészen magára marad, s akkor ismét Istenhez fordul es így imádkozik: „Uram, ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem, ahogy te. Uram, ne az én — hanem a te akaratod teljesüljön. — Aki elfogadja a maga helyzetét, minden nehézség 51
