Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Honsel, Bernhard - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Utam Krisztus követésében (Bűnbánati ájtatosság nagyböjt idején)
Ha ezek a gyerekek már akkor, idejében megtudhatták volna, hogy VALAKINEK ők többet érnek a verebeknél, „dagadt ruhánál” és az egész világnál... Talán ma nem ököllel követelnék a szeretetböl nekik járó jussot. — Ha a házasságra készülők idejében megérthetnék, hogy Isten „előbb szeretett” minket, mégpedig úgy, hogy amikor még nem is tudtunk róla, ó odaadta értünk „egyszülött Fiát”, hogy életünk legyen, és bőségben legyen —, biztosan kevesebb ember érezné bűntelen kísérletnek a válást. — Ha a kórházban, a halál előszobájában élők megtudhatnák, hogy ha átlépik a küszöböt, nem egy magányos, üres lakásba kerülnek, hanem az „atyai házba”, „ahol van hely bőségesen”, mert már előttünk járt VALAKI helyet készíteni, aki maga az út, az igazság és az élet... —, bizonyára örömmel fogadnák az első adódó alkalmat, hogy lelkiismeretük terhét a kiengesztelődés szentségében mielőbb letehessék. önnevelésünk és pedagógiánk végtelen távlatai ezek—, a tiszta élet titkai.. . — Az Úr szavai szerint „Boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják Istent. ” Vagyis, akik valóban látni akarják Istent, azok biztosan tiszta szívűek lesznek! Bernhard Honsel UTAM KRISZTUS KÖVETÉSÉBEN Bűnbánati ájtatosság nagyböjt idején Ének: 6. A fényes istenarcot. .. Pap: Szeretettel köszöntőm a kedves testvéreket, akik eljöttek a magunkba szállásnak, a megtérésnek erre az órájára. Próbáljunk megszabadulni a munka hajszájától, gondolataink nyugtalanságától. Legyünk szabadok és nyitottak Isten előtt, aki közel van hozzánk, ót, az Urat akarjuk keresni. Hozzá, Urunkhoz akarunk imádkozni: Engedd, hogy keresselek, Uram! Nép: Engedd, hogy keresselek, Uram! Előimádkozó: (42. zsoltár — részletek) — Mint a szép, hűvös patakra a szarvas kívánkozik, / Úgy vágyódik a lelkem utánad, Uram. / Lelkem az Istenre szomjazik, az élő Istenre; / Mikor láthatom meg Istenem arcát? Nép: Engedd, hogy keresselek, Uram! Előimádkozó: Könnyem a kenyerem nappal és éjjel, / mert mindig azt kérdezik tőlem: hol van Istened. / A szívem megdobban, ha arra gondolok, / hogyan mentem az Úr templomába a vidám, ünnepi közösséggel. Nép: Engedd, hogy keresselek, Uram! Előimádkozó: Lelkem, miért vagy szomorú, miért háborogsz? / Remélj az Úrban, s újra dicsőítem majd Istenemet, / Aki földeríti arcomat. / Azt mondom neki: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Nép: Engedd, hogy keresselek, Uram! Előimádkozó: A velőmig hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, / ha naponta mondják: hol maradt Istened. / Lelkem, miért vagy szomorú, miért háborogsz? / Bízzál az Úrban, s újra dicsőítem majd Istenemet. Nép: Engedd, hogy keresselek, Uram! Imádság: Istenünk, bármit teszünk és bármit mulasztunk, te alkalmat találsz benne az irgalmasságra. Te nem ragaszkodsz a jogaidhoz. Te fölmentesz és elfogadsz bennünket —, nálad minden lehetséges. Add a Lélek erejét, hogy követni tudjunk. Tégy bennünket irgalmassá egymás iránt. S akkor majd meglátja a világ, hogy ki vagy: egészen és teljesen Szeretet, s mi Atyánk, a mi Istenünk. Átvezetés: Amikor erre az órára készültünk, megkérdeztük, a mai korban mi indít, mozgat bennünket? Mit keresünk?—Sokan bizonytalanok életük útjában, értelmében, céljában. — Néhány ilyen kérdést szeretnénk föltenni a közösségnek is. Reméljük, hogy ezek a kérdések a testvérek kérdései is, vagy hogy ezektől a kérdésektől ösztönözve fölteszik maguknak a saját kérdéseiket. 1. felolvasó: Én a magam énjét keresem, azt, ami bennem van: ki vagyok? — Mit tudhatok? — Mit szabad remélnem? — Mit kell tennem? — Ezek a kérdések újra meg 50
