Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Obbágy László: Bűn és megbocsátás a keresztény Kelet liturgiájában
néked dicsőítést zengő ajkainkat. Add, hogy kezünk tartózkodjék a gonosz cselekedetektől, s egyedül olyanokat tegyen, amik előtted kedvesek; miértis erősítsd meg összes tagjainkat és gondolatainkat a te kegyelmeddel.” ,,A tenger fövényénél többet vétkező” ember megdöbbentő lelkiismeret-vizsgálatot tart Krétai Szent András bűnbánati kánonjában."4 Ennek az egész év folyamán egyszeri szertartásnak az imáiban és énekeiben felidézzük az üdvösségtörténetet: egy-egy bűnös, bűnbánó vagy igaz embert, hogy segítségükkel mérjük fel saját bűneinket. „Ádámnak, az első teremtett embernek bűneit követvén, tudom, meg vagyok fosztva Istenemtől, a mennyországtól s annak örömeitől vétkeim miatt. . „Felülmúlva Káin gyilkosságát, önkéntes megölője lettem lelkiismeretemnek. . .” „Bár hallottad, lelkem, hogy a szemétdombon fekvő Jób megigazult, nem követted az ő állhatatosságát. ..” „Vétkeztem, mint hajdan József bátyjai, eladván a tisztaság és életszentség gyümölcseit. .„Bár mindkét lator a kereszten függött, az egyik gonosztevő káromolt, a másik áldott téged. Ó Kegyelmes, nyisd meg nekem is, mint a megtért gonosztevőnek, dicső Országod ajtaját!” Ez az elmélyült bűnbánat tehát nem csupán a múltra irányul, hanem a jövőre: az Ország elnyerése a célja. A nagyböjt folyamán majd minden szertartást Szíriái Szent Efrém imájával fejezünk be. Ezt a három könyörgést mély meghajlások kísérik, mint ahogy egész bűnbánati gyakorlatunkhoz hozzátartoznak a metániák, a leborulások; az egész ember, lélek és test tart ugyanis bűnbánatot. Efrém fohászaiban kifejezzük, hogy szabadulni akarunk mindattól, ami elfordít Istentől s elszigetel az embertárstól: a restségtől, amely megmérgezi a lelki energiát; a könnyelműségtől és a pénzvágytól, amelyek helytelen értékrendet sugallnak; a megszólástól, amely által a szó eltér isteni eredetétől, nem üdvözít, hanem sebez. Mindezek helyett józanságot kérünk, amely helyreállítja bennünk a helyes értékrendet; ennek gyümölcseiként alázatosságot és türelmet, s az erények koronáját, szeretetet. Azt a szeretetet, amit csak Isten adhat. Azt a szeretetet, „ami minden lelki erőfeszítés, minden előkészület és minden aszkézis célja.” 5 Ha a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet eggyé forrnak, a bennünk lévő gőg is megsemmisül. Efrém imája nem a bűneiből, hanem az alapvető bűnösségéből szabadulni akaró ember bensejéből feltörő könyörgés. Ez a mélyről jövő kiáltás így mindnyájunk fohásza: „Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét. — Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét! — Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogy megismerjem bűneimet és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy örökkön-örökké.” Jegyzetek: 1. A gondolatsort Pilinszky János ismerteti Simone Weil: Amerikai naplójából. Pilinszky: Szög és olaj, Vigilia, Budapest 1982. 196. o. — 2. Celebrer la pénitence et la réconciliation. Nouveau rituel. In: Mérleg, 1983/4. René Marié: A bűnbánat szentségének válsága, 345. o. — 3. Krisztus közöttünk, Budapest 1984. 428. o. (Franciaországban élő keleti keresztények hittankönyve a Szent István Társulat hazai kiadásában.) — 4. Cselényi István Gábor: Lelkünk és testünk orvosánál, in: Teológia XIX. 1985/3. 194. o. — 5. Krisztus közöttünk. 412.0. 40
