Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Obbágy László: Bűn és megbocsátás a keresztény Kelet liturgiájában
Miután az átváltoztatás szavai szerint Krisztus teste „a bűnök bocsánatára” töretik meg, Krisztus vére „a bűnök bocsánatára” ontatik ki, a szentáldozás közeledtével külön könyörgésben kérjük „bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését,” majd az Úr imájának kérései egyikében így fohászkodunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek” (Mt 6,12). A Miatyánk ezt a kérését szó szerint így kellene fordítanunk: engedd el adósságainkat, amint mi is elengedjük azoknak, akik nekünk tartoznak, önmagában az ember összes jótette és erőfeszítése is kevés az Istennel szemben fennálló adóssága kifizetésére (vö. Mt 18,23—35). Fizetésképtelen adósok vagyunk; csak abban bízhatunk, hogy elnyerjük ennek az adósságnak az elengedését. Ennek azonban feltétele, hogy mi is elengedjük a nekünk tartozók adósságát: „legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). „Egyes kéziratok így hozzák a Miatyánk kérését: ’amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétőknek’. Ez a múlt idejű alak egy olyan tettnek valóságos és pontos befejezettségére utal, ami szükséges ahhoz, hogy elnyerjük Isten bocsánatát, bensőséges kapcsolatba lépjünk vele és megkapjuk Lelkének hatalmát. Különösen az eukharisztikus áldozás és a liturgikus dicsőítés előtt igazolódik be ez a mondás. A bűnök megbocsátása szükségszerű előfeltétel annak, hogy beléphessünk az isteni Háromságnak abba az Országba, amit az Eukharisztia avat fel.”3 Mielőtt a szentáldozást közvetlenül megelőző imát említenénk, hadd szóljunk külön a pap készületéről. Aranyszájú Szent János liturgiájának szavaival: „Meghajtott fővel járulok hozzád és kérlek, ne fordítsd el tőlem orcádat, se gyermekeid közül ki ne zárj, hanem tégy méltóvá engem, bűnös és érdemtelen szolgádat, hogy ezen ajándékokat nekem bemutassam.” Később a hívek nevében így könyörög: „Tégy méltókká bennünket, hogy ezen szent és szellemi asztalról tiszta lelkiismerettel részesüljünk mennyei és rettenetes titkaidban, a bűnök bocsánatára, a vétkek elengedésére, a Szentlélek közöltetésére, a mennyország elnyerésére, a benned való bizalomra, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra.” A szentáldozás előtti imát a pap és a hívek közösen mondják. Megrendítően mély bűnbánat és átütő erejű hit árad ezekből a szavakból. Idézzük a liturgia egyik legszebb imádságát: „Hiszem, Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Isten Fia, ki e világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok. A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged; Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba. Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba. Ne váljék, Uram, ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem gyógyulására. Hiszem, Uram, és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested, s a te valóságos és elevenítő véred. Kérlek, add, hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz, bűneim bocsánatára és az örök életre. Amen.” Jézus bizalmat szavazott a vámosoknak és bűnösöknek: bizalmat szavaz azok késői utódainak is. S amint Zakeust megváltoztatta az asztalközösség a Mesterrel, úgy vált át az áldozás előtti mellverő bánatunk örömteli énekké az Eukharisztia vétele, az asztal közösség megvalósulása után: „Teljenek be ajkaink dicséreteddel, hogy énekeljünk, Uram, a te dicsőséged, mert méltattál minket, hogy részesüljünk halhatatlan, éltető, szent, égi titkaidban.” — 3. Kiemelt bűnbánati időszak: a Nagyböjt. A nagyböjt szerdáin és péntekéin a keleti szertartásé keresztények előre megszentelt áldozató liturgiát végeznek, azaz bűnbánati zsolozsma keretében veszik magukhoz az előző Szent Liturgián átváltozta- tot szent Testet és Vért. Ebben a szertartásban a visszatérő zsoltárversek, a gyakori leborulások, a fölszálló tömjénfüst, de még a hangjegyek is könyörögnek. S hogy a liturgia mennyire ismeri az embert, annak bizonyítására figyeljünk a pap egyik csöndes imájára: „Isten ... szabadítsd meg összes érzékeinket a szenvedélyek öldöklő lázongásaitól, jó kormányos gyanánt a belső megfontolást helyezvén föléjük, -hogy szemünk óvakodjék a botránkoztató látványoktól, a fül zárva maradjon.a hiüságos - beszédek előtt, s a nyelv tiszta maradjon az illetlen szavaktól. Tisztítsd meg, Uram?z\ /í Kö \<y
