Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Görbe József: Meditáció a bűn és megbocsátás természetrajzáról
tanítása a megbocsátást kiterjeszti minden emberre: „Gondolj az Istennel kötött szövetségre, ne gyűlöld embertársadat, nézd el sértését” (Sir 28,7). A jeruzsálemi siratófalat újra meg újra felkeresik azok, akik elvesztették kedveseiket a haláltáborokban. Ismételten eléneklik a könyörgő zsoltárokat, irgalmasságot kérnek, hogy ők is irgalmazni tudjanak. Valaki megvallotta, hogy bár évtizedek óta zarándokolt oda, eleinte félbe kellett hagynia a zsoltárimát, mert ismételten feltört benne a harag Isten ellen, értetlenül állt előtte. Nagysokára döbbent rá, hogy ó is mennyire bűnös, adósa Istennek, aki megbocsátással engedi el bűneit. Amikor megtapasztalta Isten irgalmasságát (rahamim), már rábízta magát (rehem) jóságára. Ezek után könnyek között tudta imádkozni: „Nagy irgalmadban bocsásd meg ennek a népnek a bűnét, ahogyan . . . eddig megbocsátottál neki” (Sám 14,19). És ö is úgy tett, miként Izajás énekelte Istenről: „Hátad mögé vetetted minden vétkemet!” (Iz 38,17.) AZ „OTTHONMARADT TESTVÉR” KÍSÉRTÉSE. Végül néhány szót a lelkiéletet élők gyakori kísértéséről. —Jézus a tékozló fiú példájában (Lk 15,11—32) nemcsak a mennyei Atya irgalmát mutatja be szemléletesen, hanem a megbocsátás és megtérés kétféle lelkületét is. A fiatalabb, tékozló testvérnek emberi körülményei miatt talán könnyebb a megtérés, hiszen elvesztette javait, emberi méltóságát. A kivetettség és az éhség napjaiban feltör benne a honvágy: Vissza atyámhoz! — De mennyivel nehezebb az otthonmaradt „jó fiúnak”. Hazatérve a munkából, azt hallja, hogy tékozló öccséért folyik a lakoma. Hirtelen harag gyúlt szívében: „Én, aki annyi esztendeje szolgálok neked (atyám), soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál, hogy barátaimmal mulathattam volna ..." (15,26). — „Az önzés féltékennyé teszi, megkeményíti szívét — így jellemzi a fiú lelkiállapotát a pápa — ez elzárja a többiektől és Istentől. Az atya jósága csak bosszantja és megbotránkoztatja, a hazatért fiú szerencséje pedig megkeseríti lelkét. . . Amíg ez a testvér önmagától és szolgálatától eltelve irigyen, szíve keserűséggel és haraggal teli, amíg meg nem tér, atyjával és testvérével ki nem engesztelődik —, addig nem talál önmagára és nem éli át a találkozás lakomájának örömét" (Reconciliatio et paenitentia 5.). Az Eucharisztia asztalánál, Krisztus értünk hozott áldozati lakomáján kellene nekünk átélnünk ennek a „találkozásnak örömét”. De, ha csak látszatra és nem igazán, lelkünk mélyén rendeztük kapcsolatainkat, nem nyerünk békességet és megbocsátást: „Mikor imádkozni készültök ..., mikor az áldozati ajándékot viszitek az oltárhoz.. . béküljetek ki előbb, bocsássatok meg, ha valakire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket” (Mt 5,23.24. — Mk 11,25). — Az Eucharisztia naponta elénk tárja a megrendítő tényt: Isten úgy szerette a világot — mely a bún jele alatt áll —, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Jézus nemcsak élő tanúja az igazi megbocsátásnak, hanem belőle, mint állandó táplálékunkból nyerjük az erőt az ismételt, olykor viszonzatlan, hősiesfokú megbocsátásra, belső megbékélésre. Néhány idevágó irodalom: — 1. Christus folyóirat két tematikus száma: La haine, 1984/1; — Pardonner, 1978/1. Paris — 2. Franz Böckle: A moralteológia alapfogalmai, OMC Bécs, 1975. — 3. Szolgálat, 1979/2; 1984/1. — 4. Fritz Riemann: A félelem alaptípusai. Művelődésügyi Minisztérium és Magyar Pszichológiai Társaság kiadványa, Bp. 1987. — 5. Megtorlás, bosszú, megbocsátás témához: Gordon IV. Allport: Az előítélet, Gondolat, Bp. 1977. — Szecskő Tamás: Kommunikációs rendszer — köznapi kommunikáció, Bp. 1971. — M. Deutsch: The Resolution of Conflict, 1973. London. Görbe József MEDITÁCIÓ A BŰN ÉS MEGBOCSÁTÁS TERMÉSZETRAJZÁRÓL „Atyám, bocsásd meg nekik, hiszen nem tudják mit tesznek” (Lk 23,34). Jézusnak ez a felkiáltása olyan összegzést ad a megbocsátásról, amelyet elemezni lehet, de 34
