Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: "Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek..."
SZERETETÜNK KONTROLLJA: AZ IRGALOM. Aki csak a viszonzást váró szeretetet ismeri, aki csak annyit ad, amennyit kap, abból megbántás esetén váratlanul kitör a gorombaság. Töltekeznünk kell tehát Isten végtelen irgalmából, hogy mi is bőviből, ingyen, mértéken felül adhassunk. A kereszténység az irgalmas szeretet vallása, ahol megismerjük azt az Atyát, aki nemcsak szeretetbál teremtett, de bűneinkből irgalma- san megváltott: „Vegyétek tudomásul testvéreim (a feltámadott Jézus által), a bűnök bocsánatát hirdetjük.’’ — így foglalja össze hitünk lényegét Szent Pál Antiochiában (ApCsel 13,38). Az Újszövetségben élők reménysége: ha ilyen a Fiú, milyen lehet az „irgalom Atyja” (2Kor 1,3). — Jézus megváltottjai a jogtalanságok miatt megsebzett önbecsülésüket nem vetélkedéssel, nem mások leszorításával próbálják visszaszerezni, hanem az Atya példája nyomán, aki „azzal mutatta meg szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket. . (Ef 2,4). A MEGBOCSÁTÁS: AZ IRGALOM CSÚCSA. Az irgalom az igazságosság teljessége! — mondták a régiek. A belátás, az irgalom, a megbocsátás beteljesíti a törvényt. A teljesebb személyiség jele a megbocsátás! A jóság meggyőzi az ellenfelet, felemeli az elesettet, gyógyítja a beteget. Jézus ezt az irgalmat várja el tőlünk, de hányszor? — „Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha napjában hétszer, (tehát sokszor!) vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom! — bocsáss meg neki" (Lk 17,4). — De mi történjen akkor, ha megbántónknak felajánljuk a bocsánatot, de nem „jön el hozzánk”, nem fogadja el, inkább továbbra is becsületünkre, életünkre tör? Ebben a helyzetben a megbocsátás valóban az irgalom csúcsa: hősiesség, mártirium. Goretti Szent Mária, a szépséges fiatal leány — akit XII. Pius pápasága csillagának nevezett — halálos késszúrásoktól vérezve utolsó szavaival megbocsátott gyilkosának, aki tisztaságára, becsületére, életére tört. Szenttéavatásának főmotívuma nem is elsősorban tisztaságának védelme volt — hanem végső, irgalmas megbocsátása. Ezzel ébresztette bűntudatra támadóját, aki élete végéig vezekelt, és koronatanú lehetett a szenttéavatáson. — Ilyen eseteknél megdöbbenten kérdezzük, ha a megbocsátás ekkora hősiességet kíván tőlünk, akkor egyáltalán képesek vagyunk-e rá? „KEGYELEMBŐL KAPTÁTOK A MEGBOCSÁTÁST!” (Ef 2,5). A megbocsátás kegyelem: Krisztus követőinek sajátos karizmája! Jézus tanításának középpontjába helyezte a megbocsátást, miközben tanúságával és megváltói kegyelmével megerősít minket. A Hegyi beszédben a régieknek adott parancsot saját követelményeivel váltja fel. Hatszor hangzik el „Én pedig mondom nektek . ..” és ebből háromban a megbocsátást, a kiengesztelődést, az erőszakmentességet kívánja (vö. Mt 21.26. 38—42,43—47). Gyengeségünkhöz alkalmazkodva Jézus fokozatosan vezet minket. Először még saját emberi érdekeinkre hivatkozik: „Békülj ki idejében, nehogy ellenfeled átadjon a bírónak ... és tömlőébe vessenek.” — Majd nagylelkűségre indít: „Én pedig azt mondom: ha a pörben el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is. Ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.” Végül azt a legnehezebbet kívánja, amiért Ő is kereszthalált szenvedett: „Én pedig azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért... így lesztek fiai a mennyei Atyának ...” — „hiszen ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt” (Lk 6,35). Az ellenségnek való megbocsátás tesz leginkább hasonlóvá az Atyához, amint a záróigében olvassuk: „Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok!” (Mt 5,48). A MEGBOCSÁTÁST TANULNI KELL! A kegyelem magva azonban csak akkor csírázik ki, ha lelkünk talaját fellazítjuk. A megbocsátani tudás véget nem érő tanulást kíván. Jahve fokozatosan nevelte népét a megbocsátásra. Isten irgalmassága a sinaji kinyilatkoztatás sarkalatos pontja (Kiv 33,19; 34,6k). Izrael népe hűtlensége miatt zsoltáraiban gyakran könyörgött megbocsátásért (4.6.9.25) de, hogy nekik is irgairpaz- niok kellene egymásnak, azt csak nehezen értették meg. „Vajon a kosok^^ittéa telik-e kedve az Úrnak? — kérdi Mikeás próféta — Mi az a jó, amit kíván tariff az Úr: váltsd tettekre az igazságot, szeress hűségesen” (6,7.8.). A Bölcsesség könyvek
