Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: "Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek..."
szívekbe lát. „Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra, nehogy ítéletet vonjatok magatokra.A Bíró már az ajtóban áll” (5,9). És nem tudjátok sem a napot, sem az órát, amikor az Úr ítéletre hív, O előtte pedig irgalmasságunk és megbocsátásunk szerint leszünk megméretve (Mt 25,31—46). — Akik bizonytalan környezetben, légkörben kényszerülnek élni, azokat könnyen elfogja a bizalmatlanság, ami vagy önvédelemre késztet vagy káros-kóros szorongást kelt bennük. Egy idő után még az egészségesek is neurotikusán megtorlókká válnak. Önbecsülésük csökken, ha gyengébb idegrendszernek, és kellő időben nem kapnak védelmet, erősítést, — italban, kábítószerben oldják fel félelmeiket, kiszakadnak környezetükből, veszélyes vagy beteg egyedekké válnak. Útjuk nem ritkán az öngyilkossághoz vezet. A bosszú és az önpusztítás tehát egy tengelyen növekedik. Az utóbbi évszázadok szigorú bűnvádi szemlélete helyett ma feltesszük a kérdést: betegségről vagy bűnről van-e szó. Mind a kettőről! A mai tudomány betegség felől közelít, és csak súlyos esetben kényszerül társadalmi büntetésre. — „A szakemberek sokszor maguk sem értik a vak szenvedélyeknek egészen különös, előre nem látható áttételekkel érvényesülő hatását, amikor a bűn elkövetője sem tud magyarázatot adni. . . Valahol a lélek mély rétegeiben elindul egy folyamat... és gát nélkül zúdul tovább, féktelenségében átlépi a bún határát. . — írja Szekeres Károly kriminológus „Bűnösök vagy betegek?” könyve előszavában (Medicina, Bp. 1969.). Gyógyítanunk kell tehát a sok önutálatban szenvedőt, akik kudarcukban és féltékenységükben mások harmonikus életét is feldúlják. Az evangéliumból ma egyre inkább felismerjük a gyógyító Jézust, aki a bénának azt mondja: Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid, és utána gyógyítja meg. Amikor a farizeusok „bűnösöket” látnak Jézus körül, ó így válaszol: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, tanuljátok meg, mit tesz az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot” (Mt 9,12.13). Szent Ágoston is ezen az úton közelít: „Gyógyítani akarok és nem vádolni!” (Sermo 352). A MEGBOCSÁTÁS A VALÓSÁG ELFOGADÁSA. Számolnunk kell azzal, hogy az ember hajlamos a bűnre, sőt bűnös. Ezért veszélyes az a szétválasztás: gyűlöljük a bűnt, szeressük a bűnöst! A rossz ugyanis nem valami alkalmi eset, ami többé nem fordulhat elő, ami levethető, mint egy ruha, hanem beleszövődik az ember testébe, leikébe. Nekünk, a bűnöst kell szeretnünk, elfogadnunk minden gyarlóságával együtt. — A fenti állítás azért is problémás, mert gyakran éppen a személy ellenszenves, ezért nem tudjuk hibáit elnézni. A nagyvonalú bírálja a kicsinyeskedőt és viszont. A csendrevágyót ingerli a harsogó jókedv stb. Ha nem fékezzük magunkat (és itt a baj!), az ellentét észrevétlenül ellenszenvvé, sőt elviselhetetlen gyűlölködéssé fajul. Az egyszerű hibából belecsúszunk a bűnös állapotba. Az önkontroll hiánya már sok szakadásnak, válásnak lett oka. Elsődleges ezért, hogy legyünk egymás iránt tapintatosak, udvariasak, mert így sok nehéz helyzet áthidalható, könnyíti a közös cselekvést, az interakciót, lassan reánk is visszahat, átjárja egyéniségünket. Ezért mondják, hogy az udvariasság és tapintat az erény és a lelkiélet előcsarnoka. A VALÓSÁG TÍPUSAI. Kapcsolatteremtésünkben néhány típusra különösen ügyelnünk kell. — A hisztériára hajlamosak saját hibájukat kivetítik és a másikat tartják önzőnek, rosszakaratúnak. így szinte öntudatlanul megszabadulnak önmegvetésüktől, mert érvényesülésük akadályait másban láthatják. A lelkigondozás nehéz esetei ők, mert miközben gondozóik az illetőt önmaga elfogadására nevelik, maguk is a kivetítés áldozataivá válhatnak. — A megalkuvó-konformista csak saját csoportja (családistenítés, vallás, klub stb.) színeiben létezik, annak szabályait mereven követi,, ezért csoportja nevében mindenre rávehető. Mivel lelkiismeretbeli ítélete gyenge, ritkán érez bűntudatot, inkább „szégyenérzete” van, mit gondolnak róla mások (főleg csoporttársai). Akik a kereszténységet is csupán szabályrendszerként fogják fel, nyáj módján utánozzák, azok gátolják mindazokat, akik tudnak és mernek élni Krisztus szabadságával. — A nehezen nevelhető beteg-bűnös az olyan, aki pillanatnyi élvezetét azonnal ki akarja elégíteni, akadályoztatás esetén támad és megtorol. Nincs 31
