Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: "Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek..."
nyomással, hogy elvégezzék gyónásukat. Ellenőrzés sem volt. Mivel a gyóntató rendszerint ismeretlen volt előttük, szabadon tárták föl lelkűket. Ennek jó hatása tapasztalható is volt az intézet életében. — Közben, főként az első péntekek alkalmával hívtak segíteni. Itt az idősebbek, főként asszonyok lelkületével ismerkedtem meg. Rendkívüli problémát nem jelentett gyóntatásuk. Hálásak voltak a kis buzdításért, megvigasztalódva vitték tovább mindennapi terhüket. — Érdekességet számomra itt az jelentett, hogy esős időben lóháton tettem meg az agyagos, sáros utat. Oda felé könnyű volt, mert láttam az utat. Visszafelé azonban a sötétben nem láttam, a ló meg vak volt. A ló ösztönére kellett hagyatkoznom. Ez a romantika arra volt jó, hogy imádságra hangoljon, és imádsággal pótoljam, amit esetleg a gyóntatásban elhibáztam. — A férfiakkal meg a középkorúakkal karácsony és húsvét előtt találkoztam. Itt már jobban kellett vigyázni a teljességre, mert hajlamosak voltak elnagyolni a dolgot. Röviden lehetett végezni egy-egy gyónóval, mert nem voltak olyan bőbeszédűek, mint az asszonyok. Inkább az őszinte bánatra és erős fogadásra kellett koncentrálni. A gyóntatás legmegrázóbb élményeit egy búcsújáróhelyen tapasztaltam. Évekig hordott teher került előtérbe. Tapintatosan feltett kérdések nyitották meg a szíveket. Az ilyenek feloldozása éreztette meg a papi hivatás isteni eredetét, és a megnyugvás könnyei kísérték a lélek felszabadulását a bűntudat alól. Az ilyen kegyelmi kiáradások feledtették a gyóntatás fáradságát, és kárpótoltak minden meghozott áldozatért. Őszinte hála érzése töltötte el telkemet a papi hivatás kegyelméért. — Az öregeknél és a betegeknél éreztem még papi hivatásom kegyelmét, ók voltak a leghálásabbak. Velük ismételten találkoztam, és már előre örültek érkezésemnek. Sokszor kellett újra végighallgatni panaszaikat, de ez mindig megnyugtatást jelentett számukra. Volt alkalom bőven a türelem gyakorlására, de e nélkül az erény nélkül nem lehet jó gyóntató senki sem. — A gyóntatásnak nemcsak negatív oldala van. Akadtak szép számmal, akik telkivezetésre vártak. Velük azt kellett megértetni, hogy ne olyankor jelentkezzenek, amikor sorban állnak a gyóntatószék előtt. Várják ki az alkalmas időt, amikor nyugodtan meg lehet velük beszélni problémájukat. Ennek sem szabad azonban hosszadalmasnak tenni. Az aggályosok hibája ez, no meg azoké, akik érzelmileg ragaszkodnak valakihez. Okossággal, határozottsággal kell őket gyógyítani, és az erények útján vezetni. Ha ritkán is, de előfordult, hogy nem oldozhattam föl valakit. Ez jobban fájt nekem, mint a gyónónak. Mindenesetre buzdítottam az akadály elhárítására, és hívtam, jöjjön vissza, hogy a feloldozást megadhassam. Ez néha meg is történt. — A bűnösökkel való kapcsolatom sok lelki örömet adott papi életemben. Hálás vagyok, hogy Jézus meghívott erre a szolgálatra, és megismertette vetem a lélek fölényét a test fölött. Megtapasztalhattam a Szentírás tanítását: „Nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon” (Lk 15,7). Széli Margit „MIKÉPPEN Ml IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTŐKNEK .. „Ne feledd, Isten legfőbb jele a megbocsátás, elfogadás, jóakarat.. Roger Schutz Mindennapi imánk a Miatyánk (Mt 6,9—13), mégis kevesen döbbenünk rá, hogy a hét kérés közül csak a búnbocsánat van feltételhez kötve. — AII. világháború szörnyű pusztításai, az ártatlan áldozatok milliói szinte minden családot érintettek, közülük sokan máig sem tudnak felejteni, de még megbocsátani sem. Kezdetben ez annyira súlyos probléma volt, hogy módszeres kutatásokat kezdtek az előítéletek, a megtorlások lelki mechanizmusáról. A megbocsátás lélektanával sokaknak nyújtottak segítséget. — Ám az újraéledés, a gyarapodás és versengés évei újratermelték az emberi 29
