Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Edelényi István - Hofher József - Szegedi László - Székely János - Tarjányi Zoltán: A bűn elutasítása - a bűnös elfogadása
ad egyben távlatot is nekik, milyen érlelődési és megtisztulási kibontakozási lehetőségük van. Az író gondolatsora leleplezi, hogy a világ mindig torz öntőformákat kínál a szeretetet megvalósítani akaró emberi vágynak, ám ezekben a nem tökéletes magatartásmintákban is benne van a makulátlan és teljes szeretet-tapasztalatnak az ígérete. Mert miért is nem tökéletesek ezek a szeretetminták? Azért, mert a bún, azaz az egoizmus beszennyezi őket. A bűn mint helytelen szeretet. A bűn az ember szabad akaratú, Isten ellenes iázadása, de gyengeséggel, gyarlósággal, sodrással körülvett tett, tehát mint élmény, inkább megközelíthető. Ezzel nem helyeseljük a korunkbeli bűnfogalmat, mely természetes „rövidzárlatként” nézi a bűnt, hanem inkább azt hangsúlyozzuk — amit a tradicionális teológia is mindig vallott, ha nem is karakterisztikusan —, hogy a bűn a szeretet helytelen látószöge egy-egy értékkel kapcsolatban, azaz a nem tiszta szeretetnek a megvalósulása. Egy érték olyan vonzást gyakorol az emberre, hogy elfedi az Isten által ígért üdvösséget, sőt egyfajta „üdvösségként” mutatja magát: ha lemondok róla, kihagyom az életemből, akkor nem leszek teljes életű, nem lesz kerek az életem. A via purgativa mindig a helyes látószög kialakításával kezdődik: az tud a bűnbánat útján elindulni, aki fölismeri, hogy az Isten által felkínált üdvösség adja a legteljesebb emberi élet lehetőségét is. Más szavakkal: az a felismerés, hogy jó az Isten, hogy parancsaival és gondviselésével nem zsarnoki hatalmát akarja megvalósítani, hanem személyes javamat, teljességemet megérlelni. Isten és ember közös történetének nagy drámájában a következő rádöbbenés a fontos: Isten szeretetreméltó; Isten képmása, azaz bármely ember szeretetreméltó; s a létbe szólítással már engem is szeretetreméltónak deklarált Isten. De létemet az emberi közösség függvényében kaptam, tehát abban kell kialakítanom szeretetreméltóságomat. Ezt az evangéliumi gondolkodásmódot Jézus tanításával és az emberekkel szembeni magatartásával egyaránt kinyilatkoztatta. A tékozló fiú életében a fordulat akkor kezdődik, amikor rádöbben arra, hogy az ó atyja jó, tele van tiszteletre méltó és szeretetre méltó tulajdonságokkal. Amikor ez tudatosul benne, rálép a hazatérés, a közösségbe újra integrálódás útjára. És számára is meghökkentő, nemcsak a megbocsátó, de elhalmozó szeretető fogadtatásban részesül. Szeme immár megnyílt a helyes szeretet felismerésére, és képes azt önmagára alkalmazva helyesen viszonyulni az értékekhez, alkalmas az igazi üdvösség befogadására. Jézus és helytelen szeretetű, azaz bűnös ember viszonyára pedig a házasságtörő asszony története a legpregnánsabb. Ö, aki az elvek meghirdetésében a legradikálisabban képviselte az igényességet (mindaz, aki bűnös vággyal másneműre néz, szívében paráználkodott vele), nemcsak, hogy nem ítéli el azt, aki nem tudta e követelményt teljesíteni, hanem megvédi őt az elítéléstől, megszégyeníti vádlóit, és hosszan elbeszélgetve vele, visszaadja önbecsülését. Tehát fölemeli, mert a nyilvánosság előtti megszégyenülés már megtisztította szeretetét, már alkalmas az igazi érték, az üdvösség befogadására. Egyházunknak mindig ejézusi modell kell legyen a pedagógiája: az eszményt állhatatosan hirdetve és képviselve fölemelni tudni azt, aki töredelem- mel és megváltozási szándékkal vallja, hogy nem tudta teljesíteni az eszményt. Akkor a bűnbánat valóban a gondolkodásmód megváltoztatása lesz: az illető fölismeri a helyes szeretetet, annak megvalósítási realitását, s így kiszabadulva a helytelen szeretet vonzásából, gyökeresen tudja rendezni Istennel, önmagával és a közösséggel való viszonyát az üdvösség távlatában. Szeretet és közösség. A megtisztított, Isten által akart és Jézus által bemutatott helyes szeretetnek, mint láttuk, a lényege a másikkal (Istennel és emberrel) kialakított kommunió, azaz a szeretetben való egység. A szeretet megtisztításának egyedülálló lehetőségét vallja hitünk: meg nem történtté lehet tenni a bűnt, véglegesen túl lehet lépni a helytelen szeretet periódusán. A szentírási történetek a reális, torz szeretetű, bűnös embert mutatják be, aki a rendszeres megtisztulásban a teljesebb istengyermeki élet felé tud haladni, aki a szent és tökéletes szeretetű Istennek méltó partnere. 25
