Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Edelényi István - Hofher József - Szegedi László - Székely János - Tarjányi Zoltán: A bűn elutasítása - a bűnös elfogadása
nem más, mint a teremtő Istennek fáradhatatlanul megismételt kísérlete, hogy az embert kiragadja a bűnből. A Szolga, aki azért jött, hogy megszabadítsa az embert a bűntől (Iz 53,11), nem más, mint Istennek saját Fia. Jézus Krisztust a bűnösök között látjuk, mert értük jött, és nem az igazakért. Meghirdeti nekik, hogy bűneik ,,el vannak engedve '. Isten Fiának megváltó tette, szeretete egyben ítélet is, mert minden ember szembesül ezzel a végtelen irgalmas szeretettel. így válik láthatóvá, hogy méltók vagyunk-e az istengyermekségre vagy sem. A felebarát iránti viselkedésünk dönt el mindent. A mózesi törvény szerint minden gyilkos méltó az emberi törvényszékre, az evangéliumi törvény szerint sokkal kevesebb is elég, hogy méltók legyünk a Gehennára. Minden rágalomról számot kell adnunk. Ugyanazzal a mértékkel ítélnek meg mindent, mint amit mi alkalmaztunk felebarátainkkal szemben. És annak az ünnepélyes törvénykezésnek az ábrázolása, ahol az Emberfia az igazságtevő, azt mutatja, hogy az emberek mások iránt tanúsított szeretetük vagy közömbösségük szerint jutnak be Isten Országába, vagy lesznek kiszolgáltatva az örök kínnak. Az ember tehát ne ítéljen, hogy meg ne ítéltessen, hiszen már a Teremtés könyvében olvashatjuk: Isten jelet tett Káinra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje, mert aki megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Isten azonban nem csak az ítélkezést vonja meg az embertől, de megköveteli a felebarát szeretetét is, mégpedig aszerint a mérték szerint, ahogy ó szeret bennünket. „. .. Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe gyümölcsétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.” Isten nagyvonalúsága és irgalma nem ismer határokat, ezért az embertől elvárja: ha Ő, a Mester így szeret bennünket, akkor mi is ezzel a mértékkel szeressük felebarátainkat. — Jézus nagyvonalúságát látva talán már én is elhatároztam, hogy így akarok szeretni. Szívemben megbékéltem már és megbocsátottam az emberiség nagy bűnöseinek, — de mi van kollégáimmal, szüleimmel, testvéreimmel, akik nap mint nap mellettem vannak és talán naponta többször is megkeserítik életemet? — Kosztolányi Dezső „Édes Anna” című regényében Moviszter doktor így válaszol a tanácsos kérdésére: „Ön ugyebár szereti az emberiséget? — Nem szeretem, mert még sose láttam, mert nem ismerem. Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki testvérinek se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fenkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.” Igen, csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Konkrét felebarát, akiért ugyanúgy meghalt Krisztus, és akiben ugyanúgy él, — akár bűnös, akár igaz ember. Ha Krisztus valamiképpen mindenkiben ott van, akkor nem tehetünk különbséget, nem részesíthetünk előnyben senkit. Szertefoszlottak azok az emberi elképzelések, amelyek osztályozzák az embereket: honfitárs vagy külföldi, öreg vagy fiatal, szép vagy csúnya, antipatikus vagy szimpatikus, gazdag vagy szegény. Krisztus van mindegyikük mögött, Krisztus van mindegyikükben. Egy „másik Krisztus” minden embertárs, és egy „másik Krisztus” lehetősége, amennyiben a kegyelem hiányozna belőle. A bűnös emberben is jelen van tehát Krisztus, a kérdés csupán az, hogy miként? Mint Megfeszített vagy mint Feltámadt? „Ki szeret, ha te sem szeretsz engem” — a megfeszített Krisztus kiáltása ez minden felebarátban, akiben nincs szeretet, megértés. Gyűlölködőkben, áskálódókban, plety- kálkodókban Jézus várja, hogy átöleljem őt, és így társaként a megváltásban, életre keltsem szeretetlenségben élő testvéremet, mert az embertárs szeretete az Isten iránti szeretetből fakad, de Isten szeretete azért virágzik ki szívünkben, mert szeretjük embertársainkat. — Nagy Szent Gergely így beszél az istenszeretet és a felebaráti 23
