Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: Ha az utcáról toppan be valaki
tünktől függetlenül létezik.” Hogy az anyag objektíve, tudatunktól függetlenül létezik, azt józan eszű ember nem tagadja, az anyag valóságát a keresztény bölcselet is elismeri (vö. realizmus). Hogy az anyag érzékelhető valóság (ens sensibile), ezt szintén vallhatjuk. De hogy az anyag egyenlő lenne a tárgyi valósággal, a léttel, ez nézetünk szerint nem igazolható. — Egy hasonlattal: a Fradi — csapat. De az már csak az elfogult Fradi-szurkolók elképzelésében áll fenn, hogy csak a Fradi létezik, ez „a” csapat. No, de milyen más „csapat” van még az anyag mellett? Nos, ott van a másik ember tudata, amelynek létezését ugyanolyan képtelenség lenne tagadni, mint az anyagét, és azért ott van a saját tudatom, a Descartes-i „Cogito” is. Nem véletlen, hogy Sartre, aki szimpatizált a materializmussal, ontológiai rendszerében lét és nemlét dualizmusát állította fel. Ha a lét egyenlő az anyaggal, egész egyszerűen nem marad „hely” a tudat számára. Persze, a „nemlét” kategóriája sem megoldás, ez végül is csak fedőnév a nem anyagi, azaz szellemi lét jelölésére. És nem megoldás az sem — amire mai marxisták tesznek kísérletet, érezve éppen a lenini meghatározás gyöngéit —, ha valaki az anyagot olyan „totalitásnak” tekinti, amely magába foglalja az érzékelhetőt és a tudatot, sőt a relatívot és az abszolútot is. A fogalmak ugyanis nem arra vannak, hogy elleplezzék, hanem hogy feltárják a valóságot. A keresztény bölcselet megoldása: a lét köre tágabb az anyagnál, magában foglalja az abszolút és relatív létet, ezen belül az anyagot és tudatot. Ha van a zsebemben száz forint... A következő materialista axióma, melyről szólni szeretnék, az anyag örökkévalóságának hirdetése, amire az anyagmegmaradás elve szolgálna érvül. Csakhogy tudnunk kell: az anyag- és energiamegmaradás csak zárt rendszeren belül érvényes, az „örök” anyag viszont végtelen világegyetemet feltételezne. A megmaradás elve egyébként is csak annyit mond ki: amióta megvan az anyag, nem vész el, csak átalakul. — Mintha, mondjuk, a pénztárcámban ott lapul egy százas, az felváltható húszasokra, tízesekre és így tovább. De ha nincs ott? Akkor nem váltható fel. — Egyébként a „big bang”, a nagy robbanás elmélete inkább látszik igazolni, hogy ez a bennünket most körülvevő világ meghatározott idővel ezelőtt kezdett csak létezni. Materialista axióma az is, hogy az anyag szükségszerű. Meg kell vallanom, mikor ezt hallom, Münchhausen báró meséje jut eszembe, aki saját hajánál fogva tartja fenn önmagát és még a lovát is. Vajon a minden mozzanatában véges világ fenntarthatja-e önmagát, szükségszerűvé teheti-e magát? Nos, a természetben csak feltételes szükségszerűséggel találkozunk: ha együtt van a kritikus mennyiségű urán, ha becsapódik egy neutron, megindul az atommag hasadás és így tovább. Tehát csak egy-egy feltétel valóra válásáról van szó. Ez azonban nem teszi létében is szükségszerűvé az anyagot. Az abszolút — feltétlen — szükségszerűség azt mondja ki, hogy valami csak olyan lehet, amilyen. A világ pedig minden ízében lehetne más is. A fizikusok rámutatnak, hogy a „világkonstansokban” szereplő absztrakt számérték, az alfa — 1/137 — ugyanúgy lehetne 1/136 vagy 1/138 is. Másszóval, el lehet képzelni egészen más felépítésű világ(ok)at is. (S itt némi analógiával szolgálhat az életformák hihetetlen sokfélesége a földi bioszférán belül — s akkor még nem is vettük figyelembe, hogy az univerzum számos más pontján is jöhetett létre élet, bizonyára egészen más megjelenési formákban!) Az egyes elemek esetlegességét egyébként a marxizmus is feltételezi és elismeri. Nagyon aláhúzza az anyag belső esetlegességét a relativitáselmélet is, amely kimondja, hogy még a tér s az idő sem bizonyul „archimédeszi pontnak”, hanem aszerint változik: hogyan mozog, alakul a mozgó test. De hogy a minden elemében esetleges, törékeny, változandó-múlandó anyagból hogyan épül fel mégis értelmes rend, az már túlmutat a dolgok halmazán. S itt nem megoldás kölcsönhatás-láncolatra hivatkozni, hogy ti. az egyes elemek esetlegesek, 253
