Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - KÖRKÉP - Edelényi István - Hofher József - Szegedi László - Székely János - Tarjányi Zoltán: A bűn elutasítása - a bűnös elfogadása
Istentől és felebarátjától. Isten előtt koldusok, szegények vagyunk, s aki gazdagon megy ó elé, az saját maga ül be Isten trónjára. Hiszen az idősebb testvérnek (Lk 15,25), Simon farizeusnak (Lk 7,36) és a templomban imádkozó farizeusnak (Lk 18,9) éppúgy szükséges lett volna Isten irgalmára, csakhogy ők erényeik csodálata közben erről elfeledkeztek. Ezért a „Bűnösök iránti szeretet” cím is félrevezető, hiszen mindnyájan bűnösök vagyunk. Bűnösnek, vámosnak, utcanőnek, erőszakosnak Jézus ellenfelei — az „igazak” — csúfolták az ő követeit. Miben más tehát Isten szigora? Nála is szilárdak az „elvek” végtelen távlatokat nyit de ó nem hajtja be a követelményeit másokon, vagy inkább másképp ’’hajtja be”. O először ad. Isten az örök kezdeményező, az örök újra-kezdő. A világtörténelemben sokáig az erőszak, a hatalom dominált, a polgári eszmék óta próbáljuk az egyenlő jogokat megszerezni; de úgy tűnik, ez az „igazságos” rendszer sem ér célba, nem tud úrrá lenni a háborún, a bizalmatlanságon. Az „igazságnak” ezt az örök civódását, ide-odáját csak valami magasabb létalapról lehet meghaladni, s ez az isteni szint, az irgalom. Valami egészen isteni stílust tanulhatunk itt meg. Ezért az élet legszebb pillanatai a megbocsátás és a türelem cselekedetei. Isteni stílus ez, hiszen valójában ó először ad. A megtérés nem feltétel, hanem következmény. Az Isten irgalmának felfedezésekor átélt örömből fakad. („Örömében eladta mindenét . . .” Mt 13,44). Megtérni nem más, mint gyerekké válni (Mt 18,3 — az istenfiúság nem természetes dolog, s ezért a Hegyi beszéd követelményei sem, hanem az Isten országa eszkatalogikus ajándékai: hit nélkül nincs szeretet), felfedezni Isten atyaságát, újra megtanulni Abbát mondani, szegénységem tudatában élni, hisz a szegényeké Isten országa (Mt 5,3). Visszatérés ez az Atya karjaiba. E találkozás öröméből fakad azután minden szeretet. A Hegyi beszéd nem abban különbözik az Ószövetségtől, hogy szigorúbbak, hősiesebbek a követelményei, (ez inkább a farizeusokra és az esszénusokra jellemző). A lényeg az, hogy az indíték, a szív változott meg. így értjük meg, hogy az igazi szeretet mindig ellenségszeretet, mindig ingyenes, mindig meg nem szolgált. Amit Istentől kaptam ingyen, azt árasztom tovább. (Szent Ferenc irgalmának gyökereit Alverna-hegyi imájában látjuk: „Ki vagy Te, édes Istenem? S ki vagyok én, hitvány féreg es haszontalan szolgád?... Ki vagy TE, végtelen jóság, bölcsesség és hatalom Ura, hogy leereszkedsz hozzám, a hitvány és utálatos féreghez?” Szent Ferenc sebhelyeinek története 3., Isd. még Fioretti 9.). Isten nem szankciókkal hajtja be igényeit, hanem belülről szólít, a szívhez szól. ó sokat akar, egészen akar, neki a szívem is kell, s ezért szelíd és türelmes, alázatos és finom. Nekem kell önként megéreznem, hogy mit vár tőlem. Meglát a fügefán, asztalához ültet (zsidó felfogás szerint, aki a megtört kenyérből vesz, a ház urának áldásából részesül), de a választ nekem kell megadnom, a vagyonomat nekem kell szétosztanom. Az Úr most még mindenkit hív. „Sokan (= mindenki) vannak a meghívottak” (Mt 22,15). Csak később lesz a szétválasztás (vö. tíz szűz, menyegzős ruha). Ez a hívás a teremtő erő, új embert alkot (nem összetör, mint a mi erkölcsi prédikációink). Ez tesz feleletre képessé, felelőssé, szeretetre képes, boldog emberré. S végül beigazolódik, hogy a szeretet mindennél erősebb, hogy nem esztelen az Isten végtelen pazarlása, bizalma, naivitása. Végül megdicsőül az irgalom és az igazság, a kettő eggyéolvad. Megdicsőül Krisztus keresztjében, mely Isten titkának legmélyebb kinyilatkoztatása, megdicsőül a kereszt győzelmében, és mindazoknak, akik újjászületnek e szeretet erejéből: Zakeusban, a bűnös asszonyban, aki Jézus lábát könnyeivel mosta és a három rablóban is, akik Szent Ferenc üzenetének hallatára magukba szálltak, elmentek hozzá, és bátorításának hatására beléptek a szerzetbe. Hofher József: A BŰNÖS ELFOGADÁSA „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” Isten arra hívja az embert, hogy közösségbe lépjen vele, de már a régi korokban tudták és megtapasztalták, hogy a közösség és egyén bűne — lázadás, mulasztás, igazságtalanság — megszakítja ezt a kapcsolatot Isten és ember között. A Szentírásból megtudjuk, hogy az emberre vonatkozó kinyilatkoztatás egyszersmind Istenre vonatkozó kinyilatkoztatás is. Isten szeretetével a bűn helyezkedik szembe, s ez teszi lehetővé irgalmának gyakorlását, — mert az üdvösség története 22
